Balról jobbra: Mészáros Antónia, Chikán Attila, Csillag István, Palócz Éva, Vértes András Fotó: Privátbankár.hu

Nem kímélték szerda délelőtt a Republikon Intézet által meghívott szakértők a kormány gazdaságpolitikáját: Chikán Attila és Csillag István volt gazdasági miniszterek, Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója és Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke egyenként 10-10 percben elemezték az elmúlt évek teljesítményeit, majd Mészáros Antónia moderálásával vitatkozhattak tovább a Friedrich Naumann für die Freiheit támogatásával létrejött konferencián.

A haza java helyett a haza javait

Elsőként Csillag István, a Medgyessy-kormány korábbi gazdasági és közlekedési minisztere tartott meglehetősen provokatív előadást. Egyből Bill Clinton korábbi amerikai elnök Orbánékról alkotott gondolatával indított: “ezek azok a figurák akik örökké hatalmon akarnak maradni és pénzt akarnak csinálni”. Csillag szerint pontosan ilyen jövő vár ránk. Szerinte a jól csengő szlogenek mögött meg kell látnunk az igazi motivációt - „a látszat mögött van a lényeg” - idézte Jafart, az Aladdin-mesék híres főgonoszát.

Erre épült az egész előadás is, összehasonlítva a kormánykommunikáció megannyi frázisát a valódi célokkal és eredményekkel. Így például

• Csillag szerint nagyon jól hangzik az államháztartási hiány csökkenése, de nem árt észben tartani, hogy ez azért is volt fontos a kormánynak, mert ezzel elkerülhetők a túlzottdeficit- eljárással kapcsolatos kőkemény EU-s vizsgálatok, szabad teret engedve a kormányzati cselekvésnek.

• A külső egyensúly kapcsán azért büszkélkedhetnek szufficites fizetési mérleggel, mivel a belső kereslet aránya a GDP-hez képest siralmas, ráadásul a külföldi beruházók is messze elkerülnek minket.

• A korábbi gazdasági miniszter szerint az egy főre jutó jövedelem még most éri be a válság előtti szintet, tehát fejlődésről nem beszélhetünk. A „versenyképes” árfolyampolitikáról Csillag azt mondja, ez csak arra jó, hogy a jegybank fiktív nyereséget állítson elő.

• A jegybank és a kormány „perverz” együttműködéséről csak annyit mondott, hogy ez új – egyébként tiltott – hitelezési csatornákat nyit meg a kormány számára.

• A megtakarítások növekedése azért is vicces, mert megtakarítani akkor szoktak az emberek, amikor bizonytalanok a jövőt illetően, ehhez képest pedig még abszurdabb, hogy a vállalati megtakarítások is nőttek.

• Nekiment a MNB – BÉT kapcsolatnak is: "arra bíztuk az árak mérését, aki érdekelt abban, hogy az árak hogyan alakulnak".

Csillag szerint, ami most létrejött, az egy „fekete lyuk Európa közepén”. Szerinte egy kádári időket idéző „stabil diktatúrát” látunk, a ország vagyonának újraosztása előtt nincs akadály. Azonban ez a stabilitás csak addig tart, amíg pénzbőség van az EU-s támogatásokból, vagy a multik nyitottak a befektetésekre, ám amint ezek a feltételek megszűnnek (2020-tól), az ország képtelen lesz a növekedésre. Csillag István szerint a következő nemzedék lesz az első, amelyiknek rosszabb lesz itthon mint a mostaninak.

Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója szerint azért nem ennyire borús a helyzet, mint ahogy azt Csillag felvázolta, szerinte lenne 2-2,5 százalékos növekedés az EU-s pénzek nélkül is, amelyet a belső fogyasztás és a szolgáltatások szülnének. Azonban ő sem gondolja, hogy rendben mennének a dolgok: a kormány 2011-es Konvergencia Programjában lévő ígéreteket messze alulmúlta. A GDP a várt 25 helyett 10 százalékkal nőtt, a háztartások fogyasztása sokkal alacsonyabb, az egy főre jutó GDP folyamatosan romlik az EU-s összehasonlításban. Nagyon nagy hátrányként emelte ki, hogy már régiós összevetésben is hihetetlenül kevés az oktatásra szánt pénz, ez pedig különösen rosszul érinti az alapszintű oktatási intézményeket, bölcsődétől az iskolákig.

Palócz szerint az egyik legsúlyosabb növekedésgátló tényező az egykulcsos szjaból származó adóékek a különböző kereseti szinteken, ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy példátlan az, ahogy a legkisebb jövedelműek is kénytelenek hozzájárulni a költségvetéshez adó formájában. A vezérigazgató szerint szinte minden tagországban próbálják ezt az adóéket valahogy mérsékelni.

Komoly visszatartóerő, hogy az állam a GDP 6 százalékát fordítja a saját rendszere fenntartására, ami messze több, mint a legtöbb EU-s országban. Az sem tett jót, hogy a három százalék alatti hiányt szinte minden eszközzel próbálta a kormány biztosítani, ami kiszámíthatatlanságot, hirtelen különadókat okozott.

És ha már mindenki várja a felminősítést, Palócz kitért erre is: szerinte már régen aktuális lenne, de a magyar kormány mintha szándékosan játszana arra, hogy elmaradjon a hitelminősítők ítélete, például az MNB-s alapítványok közpénzzel kapcsolatos botrányakor. Palócz szerint többek szerint tart a kormány attól, hogy nem kapják meg, ezért direkt tesznek is ellene, ezzel kibekkelve a presztizsvesztést.

Nem most kezdődött

Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke szerint valóban áldatlan állapotok uralkodnak, de a rossz pályán már 10-15 éve rajta vagyunk. Elmondta, a régióban mindenki 20-30 bázispontos növekedést vernek ránk, de Vértes megpróbálta a pozitívumokat összeszedni: csökken az alapkamat, kijöttünk a túlzottdeficit-eljárás alól, csökken a külföldi adósságunk, fehéredik a gazdaság, kevesebb a munkanélküli.

A probléma az elnök szerint az, hogy ezeket a pozitív eredményeket mocskos módszerekkel érte el a kormány, ami a jogállam szétverésével járt és olyan különadókkal, amelyek megölték a versenyt. „Nem a reformok működtek, hanem az EU-támogatások” - állt Vértes ábráján, amely szerint az EU-s pénzek felhasználása „mennyiségi siker, de minőségi kudarc”.

Chikán Attila szerint is helytelen lenne azt mondani, hogy Orbánék virágzó gazdaságot tettek tönkre, de tény: durván visszaestünk a versenyképességben. Chikán idézte a Világgazdasági Fórum legfrissebb mérését, amelyben Magyarország durván visszaesett, a 63. helyet foglalja el a 140-ből, kiemelten rosszul szerepelt a kormányzat és intézményrendszere. „Annyira elcsépelt már a korrupcióról beszélni, hogy szinte szégyelli az ember felemlegetni” - emlegette fel a korrupciót az első Orbán-kormány első gazdasági minisztere, aki szerint ne csodálkozzunk, hogy ilyen feltételek és kiszámíthatatlanság mellett a vállalati beruházások visszaesnek. Chikán Attila végül azzal zárta előadását, hogy sikerült végre megfejteni az „unortodox gazdaságpolitika” lényegét, ám szomorú hír, hogy az köszönő viszonyban sincs azzal, mint amiről a világ fejlettebb részein most emlegetnek, mint a jövő kihívásai.

Mi lett a reformerekkel?

Ezen a vonalon ment tovább a vita a résztvevők között: Vértes szerint a külföldi gazdasági szakemberek úgy néztek a magyarokra korábban, mint ha legalábbis Togóból jöttünk volna, míg Palócz Éva szerint már ismernek minket, csak most tajtékoznak a dühtől egy-egy különadós akciónál – legalábbis a német iparkamara így reagált először. Chikán szerint nem értik a külföldi befektetők, hogy hova tűntek a korábbi, önkritikus reformerek, míg Csillag István azt ecsetelte, hogy a mai modern befektetők abból nézik meg egy állam nyitottságát, hogy hány női, meleg, vagy éppen fiatal üzleti vezető van az országban. A macsó Magyarország ebben leszerepelt.

A korrupcióval kapcsolatban Palócz elmondta, hallott arról, hogy „önkéntes csapatok” szerveződtek, akik azon a vállalati hiszékenységen nyerészkednek, hogy ebben az országbank minden állami képviselőt meg kell kenni. Szerinte még a nagyvállalatok sem lépnek fel a gazdasági erejükkel a korrupció ellen, hanem beletörődnek abba, hogy „ez egy ilyen ország, itt így működnek a dolgok”.

A helyzet súlyosságát jól jelzi, hogy attól függetlenül is téma volt az oktatás nagyon rossz helyzete, hogy az egész országban sztrájkoltak a pedagógusok. Az előadások alatt szinte mindenki kitért egy-egy mondat erejéig siralmas és pénztelen állapotra, Palócz Éva szerint pedig az államháztartásból történő átcsoportosítással lehetne enyhíteni a bajon. Mintegy gesztusként, a konferencián pontosan délben egy 5 perces szünettel jelezték a sztrájkkal kapcsolatos szimpátiát. Ahogy Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke is mondta „a gazdaság vagy rendben van, vagy nem, de, hogy a magyar oktatásban semmi sincs rendben, az egészen biztos.”