Ezért omlott össze az olimpiát rendező ország gazdasága

Brazília esetében még színesíti is a helyzetet, hogy 2011-ben, amikor a most botrányok miatt felfüggesztett elnöknő átvette a hatalmat, az országot éltanulónak tekintették, még a csodaországok hirtelen létrehozott csoportjába, a BRIC-be is betették (Brazília, Oroszország, India, Kína), és tőzsdéjén vették a részvényeket, mint a cukrot. Utána pedig jött a feketeleves.

Amikor még minden szép és jó volt

A dolog részben a nyersanyagok árával is magyarázható, melyekből Brazília exportőr, de ez azért nem elég, hisz van még bőven ország, melynek gazdasága még inkább az energiahordozók és más nyersanyagok exportjára épül, mégsem omlottak ennyire össze. Brazília helyzetének megértéséhez korábbra kell visszamenni, egészen az előző, egyébként népszerű elnök, Lula da Silva kormányzásának kezdetéig.

Lula alaposan kidolgozott gazdasági programot indított még a múlt évtized elején, amely gyorsította a növekedést, az adósságot és az inflációt pedig keretek közt tartotta, csökkentette az addig óriási mértékű szegénységet és egyenlőtlenséget. A Reuters szerint a robusztus növekedés a szociális helyzet gyors javulásával párhuzamosan zajlott, amire Latin-Amerikában ritkán van példa. A folyamat az évtized vége felé gyorsult is, de ez már az olajár-lufinak volt köszönhető. Kína 10 százalék fölötti éves növekedése a nyersanyagok iránti kereslet hasonló növekedésével járt, az árak elszálltak, Brazília pedig boldogan adott Kínának mindent, amit az megvett tőle, mindemellett a tőke is vidáman áramlott az országba.

Recesszió és korrupció

Aztán egyszer csak vége szakadt a jó időknek, a korlátlan lehetőségeknek. Az olaj és sok más nyersanyag ára tetőzött, és meredek esésbe kezdett, Brazília gazdasága pedig először lelassult, majd meredek zuhanásba ment át. Idén már harmadik éve csökken a GDP nem kis mértékben, eddig összesen 10 százalékot, és ami a nagyobb baj, hogy nem látni még a folyamat végét. Lula időszakának szociális vívmányai is kezdenek elpárologni, jelentős tömegek csúsznak vissza a szegénységbe, meredeken nő a munkanélküliség.

Ami a legnagyobb baj, és itt lelhetjük meg az egyik okot, hogy egyre több korrupciós ügy kerül napvilágra, kezdenek dőlni a csontvázak a szekrényből. Ezekben az ország politikai és gazdasági vezetői közül sokan érintettek, és nyakig benne van az állami olajtársaság, a Petrobras, az ország legnagyobb cége.

Nem tartalékoltak

A Lula kormány stratégiája kezdetben bevált, de volt vele egy nagy gond. Jól működött, amíg a körülmények kedvezőek voltak, de nem volt átgondolva, mi a teendő, ha a környezet megváltozik. A Lula kormánynak túl nagy volt a késztetés, hogy elköltse, amit a magas nyersanyagárak hoztak, ahelyett, hogy takarékoskodni kezdett volna, készülvén a nehéz időkre. Minden józan ország, amely ingadozó árú nyersanyagok eladásából él, ezt teszi, mint pl. Szaúd-Arábia vagy Oroszország, így a nehéz időkben van idejük alkalmazkodni.

Becsukta a szemét

A Lulát követő Dilma Rousseff kormánya sem akart szembenézni a valós helyzettel. Megpróbálták stimulálni a gazdasági növekedést, ami lehetetlen, ha valaki nyersanyag exportból él és azok ára esik. A kormány bevételei zuhantak, de a kiadásokat nem igazították ki időben, jött az infláció és a munkanélküliség. Végül muszáj volt a kiadásokat csökkenteni, de már késő volt, a gazdaság leromlott, nagy lett az elégedetlenség. Dilma Rousseffet felfüggesztették korrupció vádja miatt, de valójában az általános elégedetlenség volt a fő ok, ami miatt ezt megszavazták a képviselők.

A remény

Immár egy hete új, átmeneti kormány van, amely megpróbálja kezelni az elődje által ráhagyott csődtömeget. Az új pénzügyminiszter, aki korábban 8 évig jegybankelnök volt, úgy próbálja az elkerülhetetlen kiigazításokat végrehajtani, hogy közben az üzleti szféra és a pénzügyi szektor bizalmát megszerezze. El szeretné hitetni velük, hogy fenntartható gazdaságpolitikát folytat, így aktivitásuk növekedhet, megteremtve az alapját egy, a nyersanyagáraktól kevésbé függő szolid gazdasági növekedésnek.