A BBC orosz adásának szerkesztősége és a Mediazona emigrációban működő orosz sajtóorgánum közös kutatása alapján az Ukrajnában dúló háború 95 ezer orosz halálos áldozatot követelt. Ez a temetésekről rendelkezésre álló nyilvános adatok alapján megerősített adat, az elesettek száma valójában jóval nagyobb ennél – kezdte az orosz társadalom állapotát bemutató cikkét a Moscow Times.

„Amióta a speciális katonai műveletek elkezdődtek, nem élem az életemet, hanem éppen hogy csak létezem ezen a világon. Elvesztettem egyetlen gyermekemet a háborúban, a lányaim néznek rám, szóval még élet és dolgozni járok” – számolt be egy középkorú asszony életéről a hírportálnak. A nő a mongol határnál lévő Tuvai régióban él. Mint mondta férje komolyan elkezdett inni, amikor meghalt a gyermekük, amit csak akkor hagyott abba, amikor az asszony öngyilkosságot kísérelt meg. „Természetesen senkinek sem beszélek erről a környezetben. Csak magamban szoktam sírni, amikor senki sem látja” – mondta ragaszkodva ahhoz, hogy kiléte titokban maradjon.

Az orosz vidék viseli a háború emberveszteségeit

Az elmúlt három évben Tuva hozta a legnagyobb emberáldozatot a háborúban 10 ezer munkaképes férfire vetítve – derül ki Marija Vjuskova emberjogi aktivista, az orosz régiók szakértőjének adataiból. A 336 ezer lakosú régió megerősített halálos áldozatainak száma közel ezer katona. Az idézett asszony beszámolója szerint sok a temetés és sok a keményen alkoholizáló, agresszív férfi, aki így vezeti le fájdalmát és elégedetlenségét.

A független Levada közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése szerint az orosz lakosság 78 százaléka támogatja a háborút. Ezen belül 43 százalékuk „határozottan”, 35 százalékuk „valamennyire”. Egy erős elnyomás alatt élő társadalomban, ahol az emberek jobban teszik, ha tartják a szájukat, ez az adat túlzó lehet.

Különösen igaz ez a Kurszki régióban, amelynek egy részhét 2024 augusztusa óta megszállva tartják az ukrán hadsereg. Az ott élők arra panaszkodnak, hogy ők vagy családtagjaik semmilyen támogatást nem kapnak a túléléshez a moszkvai vagy a regionális kormánytól. Ez nagyjából háromezer embert érinthet, akik az ukrán kiszögellésben rekedtek.

A rossz és a még rosszabb közül választhatnak a baskíriai férfiak

Oroszország számos elfelejtett régiója közé tartozik az Ural hegységben lévő Baskíria. Az ott élők közül több mint négyezren vesztették életüket a háborúban a megerősített adatok alapján. A régió fővárosában, Ufában még láthatók a háborús propaganda plakátjai, ám a vidéki falvakban élők egyszerre foglalkoznak saját gondjaikkal és a háborúval. A helyi hagyományok részeként teagyűléseket tartanak, amelyeken az egyik téma az, hogy hány busz érkezett koporsókkal megrakva. A másik, hogy kinek a gyermeke esett el vagy vitték el a frontra. A harmadik, hogy ki milyen esetekről tud, amikor az eltávozásra hazatérő férfiak nőket erőszakoltak meg.

A helyi munkalehetőségek hiánya miatt korábban az északi olajmezőkön vállalt munka kínált lehetőséget a baskír férfiaknak a pénzkeresetre. Ennek alternatívájaként jelent meg a jól fizetett önkéntes katonai  szolgálat. Ugyanakkor a férfiak távozásával a nőkre a korábbinál is nagyobb terhek nehezednek. A helyiek beszámolója szerint a háború legkisebb bírálatát is megtorló hatósági fellépés miatt, az emberek befelé fordulók lettek az elmúlt években. Régen a kórházi várakozás közben csevegtek egymással, ám manapság inkább csak hallgatnak.

Vegyesen fogadják a béketárgyalások hírét

Az Egyesült Államok és Oroszország között kezdődött tűzszüneti egyeztetések hírét vegyesen fogadják az oroszok. Remélik, hogy vége lehet a vérengzésnek, de kételkednek abban, hogy a tárgyalások tartós békét hozhatnak, vagy javulhat a saját helyzetük. A Moscow Timesszal beszélgetve aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, mi lesz ha a több tíz ezer háborús veterán megjelenik a mindennapi életben.

A veteránok egy része arra panaszkodik, hogy magára maradt a civil életben, míg mások megtalálták az állami programok között azokat, amelyekre támaszkodhatnak. A legtöbb orosz azt akarja, hogy vége legyen a háborúnak, ám ez nem jelenti azt, hogy optimistán tekintene a jövőbe, vagy legalább saját sorsa javulását várná.

A tuvai asszony tipikus véleményt fogalmazott meg, amikor azt mondta: azt akarja, hogy vége legyen ennek az egésznek, ne vigyenek el több embert a frontra. Ugyanakkor úgy látja, semmi sem fog változni az ő személyes életében. A dolgok csak rosszabbak lesznek.