Fejenként havi 1500 forinton bukott el a magyar klímavállalás?

Az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozójának ülése 2019. június 21-én. MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Perzselő hőhullám sújtja a héten Európát, 40 fok fölötti csúcshőmérsékletekkel - és még csak június van, a nyár hátralevő részére még durvább kánikulát jósolnak a meteorológusok. Az extrém időjárás minden bizonnyal tovább erősíti majd az aggodalmat az uniós polgárok körében - a felmérések szerint ma már egyre több országban a klímaváltozást tartják a legfontosabb problémának az emberek. Az európai parlamenti választásokon első számú kampánytémává vált a globális felmelegedés, a zöld pártok váratlanul sikeresen szerepeltek, de szinte minden politikai erő a kiemelt témák közé sorolta az ügyet - ha máskor nem, akkor a választás után, az eredményeket és a felfokozott érdeklődést látva.

Szeptemberben nagyszabású klímacsúcsot tart az ENSZ, erre készülve az EU is megpróbált valamiféle nagyobb jelentőségű klímavédelmi megállapodást összehozni. Az eredeti terveket a tagállamok széthúzása miatt erőteljesen fel kellett vizezni, ám úgy tűnt, legalább egy érdemi intézkedés mellett sikerülhet hitet tennie a 28 országnak: 2050-re a blokk karbonsemlegessé tehette volna az energiatermelését, magyarán csak annyi üvegház-hatású szén-dioxidot bocsátottak volna ki az erőművek, amennyit ki is tudnak egyenlíteni az országok (például harmadik országok zöld beruházásainak támogatásával) - így az EU legalább nem rontotta volna tovább a globális klímahelyzetet.

Végül aztán 4 ország ellenállásán ez a vállalás is elbukott: Észtország, Lengyelország és Csehország mellett Magyarország sem volt hajlandó ilyesmit megígérni. A karbonsemlegesség biztosítása pénzbe kerül, ezek az országok pedig emiatt kompenzációt szerettek volna Brüsszeltől, amire azonban nem kaptak megfelelő ígéretet. Végül így a nagy tervekből egy suta kis lábjegyzet maradt: „A tagállamok nagy többsége vállalja, hogy eléri a klímasemlegességet 2050-re”.

Egy ilyen vétónál mindig az indoklás a legérdekesebb: mivel lehet megmagyarázni, hogy valaki nem hajlandó tenni a környezet védelme érdekében?

Babis cseh kormányfő az egyszeri troll-kommentelő szintjére süllyedve a helyzet teljes meg nem értéséről tett tanúbizonyságot, amikor azt mondta: „Miért kéne 31 évvel korábban arról döntenünk, mi fog történni 2050-ben?” Hogy a globális felmelegedés megállítását hány év alatt tartaná megoldhatónak a cseh miniszterelnök, arról nem beszélt. Az is furcsa érv, hogy fölösleges bármit tennie az EU-nak, ha Kína nem lép - az Európai Unió a harmadik legnagyobb károsanyag-kibocsátó Kína és az Egyesült Államok mögött, amelyek tettek ígéreteket a kibocsátás csökkentésére, még ha Donald Trump vagy Hszi Csin-ping elkötelezettsége a klímavédelem mellett finoman szólva is megkérdőjelezhető. Egyébként pedig ha a szomszéd nem gyűjti szelektíven a műanyag palackokat, nekünk attól még érdemes.

Fejenként havi 1500 forintba sem kerülne

Magyarország is a pénzre hivatkozik, amikor a vétóját indokolja. "Az említett javaslatot felelősen addig nem lehet támogatni, amíg nem tudjuk, hogy az Európai Unió mekkora forrásokat tud rendelkezésre bocsátani az ipar modernizálására" - írta a kormány. "Ha az áramtermelést a megadott szempontok szerint kell kiváltani, úgy a magyar családok áramszámlája 30-40 százalékkal emelkedne" - közölték az indoklásban. Érdemes kiszámolni, mennyi pénzen múlt egy fontos kötelezettségvállalás elmulasztása a globális klímavédelem érdekében.

2017-ben a KSH adatai szerint az egy főre jutó éves kiadás az elektromos energia esetében 44 596 forint volt - ez havonta 3716 forintot jelent fejenként. Ha a kormány által felvázolt legrosszabb forgatókönyv teljesülne (már ha elfogadjuk, hogy a globális felmelegedés kapcsán a legrosszabb forgatókönyv az, hogy megugrik a villanyszámla a szennyező erőművek kiváltása miatt), azaz 40 százalékkal emelkedne az áram-rezsi, akkor ez az összeg havonta 1486 forinttal lenne magasabb fejenként.

Ezt kellene jelen állás szerint kigazdálkodnia a magyar háztartásoknak minden egyes tag után annak érdekében, hogy ne váljon / lassabban váljon lakhatatlanná a bolygó. Nem mondhatjuk egyértelműen, hogy ez kevés pénz, hiszen nem kereshet mindenki másodpercenként ötezer forintot az országban, de azért a havi nettó átlagkereset bő fél százalékát talán fordíthatná klímavédelemre egy átlagos magyar állampolgár.

Gáspár András

Ebben a teherviselésben az állam is segíthetne legalább azoknak, akiknek ez gondot okoz. 2018. január 1-jén az ország népessége 9 millió 771 ezer fő volt, így számolva a 40 százalékos villanyszámla-emelkedés összesen 14,5 milliárdos többletkiadást jelentene havonta az ország lakosainak. Éves szinten ez 174 milliárd forintot jelent, amit az állam részben vagy egészben átvállalhatna a polgároktól. Persze nem kevés pénz ez, de hogy pont Európa gazdasági motorja ne tudná kigazdálkodni? Valahogy csak kiszorítottunk 190 milliárd forintot az új Puskás Ferenc Stadionra is, még ha az arénát nem is kell minden évben újra felépíteni.

Meddig lehet nemet mondani a költségekre?

Az Országgyűlés illetékes bizottságának ülésén Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter adott még néhány támpontot a kormány álláspontjának megértéséhez, ezek közül aggasztó a "semmi nem sürget bennünket" felütés, de biztató, hogy a miniszter egyetért azzal, hogy az államnak tevékenyen részt kell vennie a klímaváltozás elleni harcban, a kormány alapvetően támogató állásponton van a klímavédelemben. Azt is mondta, a megújuló energiára való átállással gyengén álló Lengyelországgal való szolidaritásként is lehet értelmezni a klímacél megvétózását - remélhetőleg valóban inkább erről van szó, nem pedig az elkötelezettség hiányáról vagy a fejenként havi 1500 forintos villanyszámla-növekményről.

Azt mindenesetre a lengyelek (és a többiek) is kénytelenek lesznek elfogadni, hogy a klímaváltozás elleni intézkedések költségei nem olyan kiadások, amelyeket meg lehet spórolni vagy el lehet odázni. Az állandósuló nyári európai kánikulát, a víz nélkül maradt ázsiai városokat, az élhetetlenné váló trópusi övi területekről elvándorolni kényszerülő tömegeket, a magyar falvak utcáin hömpölygő villámárvizeket vagy épp a rekordszinten mozgó zöldségárakat nézve inkább előbb, mint utóbb.