Tegnap volt 10 éve, hogy egy fiatal utcai árus felgyújtotta magát Tunéziában, és halála tiltakozó mozgalmat indított el. A rohamosan egymást követő események láncolata előbb az észak-afrikai térséget rázta meg, majd pedig átterjedt a Közel-Kelet további országaira is. A tüntetéseket a hatalom több államban „kezelni” tudta, ám hat országban (Tunézia, Egyiptom, Líbia, Szíria, Bahrein, Jemen) politikai változásokat váltott ki. A média hatására a politika és a közvélemény által „Arab Tavasznak” nevezett történések reménnyel és várakozással töltötték el az érintett országok lakóit.
Miért csak Tunézia?
Egy évtized elteltével viszont általános a csalódottság. Az uralkodó eliteknek, a katonaságoknak és a királyi házaknak szinte mindenhol sikerült megőrizni hatalmukat.
Jemenben és Szíriában az Arab Tavasz látványosan megbukott, az utóbbi ország esetében a lakosság harmada – mintegy 7 millió ember – hagyta el hazáját. Többségük óriási menekülttáborokban tengeti életét Libanonban, Jordániában és Törökországban. Egyiptomban Hoszni Mubarak elnök bukása után két évvel egy, a mubaraki rezsimnél még elnyomóbb katonai rezsim vette át az uralmat.
Csupán Tunéziában láthattunk rezsimváltást, és egyfajta demokratizációs folyamatot. De a kis, erőforrásokban szegény ország nem vált nagyhatalmak ütköző övezetévé. Az sem utolsó szempont, hogy az 1956-ban függetlenségét elnyert ország már a kezdetektől szekuláris vonalat vitt, és megtiltotta a fejkendő viselését az iskolákban és kormányhivatalokban, ahogyan megtiltotta a többnejűséget is. A függetlenség évében elfogadott polgári törvénykönyv már egyenlő jogokat biztosított férfiaknak és nőknek.
Biden tervei
Teherán ügye egyértelműen az új amerikai kormányzat egyik legfontosabb külpolitikai prioritása. Biden „veszélyes kudarcnak” nevezte Trump politikáját Iránnal szemben: ez szerinte elszigetelte az országot, miközben Teherán közelebb került az atombomba kifejlesztéséhez, ráadásul a közel-keleti térség is a katonai eszkaláció határára került.
Biden szeretné mind Iránt, mind az USA-t újra az atomalku (JCPOA) keretei között látni. Ez nem lesz könnyű kihívás, hiszen Biden január 20-i eskütételekor Irán már a júniusban megtartandó elnökválasztás kampány-küzdelmeit folytatja. Egyik percről a másikra nem lesz könnyű áttörni a bizalmatlanság falát a két ország között négy év feszültség után.
Biden már többször hangsúlyozta, hogy újra akarja szabni az USA kapcsolatát a szaúdi rezsimmel is. Élesen kritizálta a szaúdiak katasztrofális kimenetelű katonai beavatkozását Jemenben – noha az világos, hogy egy szaúdi kivonulás az iráni pozíció megerősödéshez vezetne.
COVID-kihívás
A globális felmelegedés és a koronavírus-válság csak tovább súlyosbította a térség helyzetét. Az egyre világosabbá válik ugyanis, hogy a többségében inkompetens arab kormányok sikertelenül küszködnek a súlyosbodó recesszióval és a koronavírus-járvánnyal. Bár komoly különbségeket látunk a 22 arab állam egészségügyi rendszerének képességei között, a térség összességében egyszerűen képtelen megbirkózni a halálos járvánnyal. A 435 millió arab polgár többsége olyan országokban lakik, ahol az egészségügyi ellátás hiányos, nagyon gyenge színvonalú, vagy egyszerűen nem létező.
Az arab városok zsúfoltsága, a kultúrájukban meglévő társadalmi közelségre törekvés és a nagy mobilitású fiatalok magas részaránya a vírus gyors terjedését segíti. Mivel az arab államok átlagos életkora jóval alacsonyabb, mint Nyugaton (míg például Jordániáé 23,8 év, addig Olaszországé 47,3 év), első pillantásra úgy tűnhet, hogy ez csökkenti a mortalitást. Ám az arab világ lakosságában magas részarányban találhatunk szív- és keringési, valamint cukorbetegségeket, amelyek viszont jelentősen megemelik a halálozási arányt.
Kivándorolnának a fiatalok
A Nemzetközi Valutaalap őszi jelentése pesszimista a Közel-Kelet idei növekedési kilátásait illetően. Az áprilisi jelentés még 3,3 százalékos visszaesést jósolt, az októberi már 5,0 százalékot. Az előrejelzett alacsonyabb növekedés főbb okai: súlyos szerkezeti problémák – amelyeket csak súlyosbított a koronavírus járvány – , és alacsony olajárak. A túlnépesedés, a korrupt kormányzatok, a munkahelyek hiánya és a kiszáradó földek pedig fiatalok milliót kényszerítik évről évre országuk elhagyására.
Valóban, egy ősszel készült átfogó tanulmány szerint a megkérdezettek arab fiatalok csaknem fele, 42 százalék válaszolta azt, hogy mindenképp szeretné elhagyni a térséget. A legtöbb kivándorolni szándékozó fiatal a levantei régióból került ki, ők 63 százalékát tették ki az válaszadóknak. A vizsgálat a koronavírus okozta változásokra is kitért, több válaszadó szerint a világjárvány súlyosbította az állam gazdasági nehézségeit, így saját helyzetüket is egyre inkább kilátástalannak látják.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Nem volt szép hétfője a New York-i tőzsdének. 
