13p

Magyar Péter lenne jobb a gödörben lévő magyar gazdaságnak vagy Orbán Viktor?
Nem lesz baj abból, hogy a nyugdíjmegtakarításokat ingatlancélra is el lehet költeni?
Online Klasszis Klub élőben Felcsuti Péterrel!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2024. november 28. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Valószínűleg történelme legnagyobb öngólját lőtte az Egyesült Királyság a Brexittel, már a rövid távú „eredmények” is ezt mutatják. Ugyanakkor a hatalmas adatbázisokkal végzett közgazdasági modellszámítások hosszú távon sem kecsegtetnek semmi jóval. A populista demagógia úgy tűnik nagyon drága mulatság lesz a briteknek. Halmai Péter Széchenyi-díjas közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Fő kutatási területe a nemzetközi gazdaságtan és a makroökonómia, vele beszélgettünk.

Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója nyílt levelet írt Boris Johnson brit miniszterelnöknek a 0-4-es magyar-angol focimeccset követően, amelyben egy kis, széteső országként jellemezte az Egyesült Királyságot. Ezzel a minősítéssel egyet tud érteni?

Egyik oldalról még mindig a világ ötödik legnagyobb gazdaságáról van szó. Másik oldalról viszont kétségtelen: a brit gazdaság e „ranglétrán” várhatóan lefelé tart. Egyszerűen azért, mert több ország gyorsabban fejlődik.

Egyes modellszámítások szerint 2050-ben a brit gazdaság kibocsátása a világgazdaságénak már 1 százalékát sem éri el.

A globalizáció rendszerében – egyenlőtlen, s nem mindenütt – előrehaladó konvergenciából következő folyamatról van szó. Vagyis arról, hogy a kevésbé fejlett gazdaságok a legfejlettebbeknél gyorsabban fejlődnek. A XX. század derekán extrém magas volt a fejlett államok részesedése a világgazdaság teljesítményéből. A legfejlettebbek arányának mérséklődése tehát önmagában még nem probléma. Ám annak mértéke és szerkezete aggodalomra adhat okot, például a britek esetében.

Halmai Péter közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara Közgazdaságtan Tanszékének, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara Közpénzügyi Tanszékének egyetemi tanára. Fotó: MTI/Cseke Csilla
Halmai Péter közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara Közgazdaságtan Tanszékének, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara Közpénzügyi Tanszékének egyetemi tanára. Fotó: MTI/Cseke Csilla

A brit gazdaság arányának várható erős relatív visszaesése – egyebek mellett – szorosan összefügghet a Brexittel is. Az EU-tag Egyesült Királyság a világ egyik legerősebb gazdasági tömörülésének tagjaként érvényesíthette érdekeit. Az EU-ból kilépve azonban – T. Sampsont idézve – immáron relatíve „kis ország”, small country. Ráadásul a Brexit próbára teszi az Egyesült Királyság alkotórészei közötti eddigi egyensúlyt. Különösen Észak-Írország és Skócia, de – például a korábbinál szabadabb agrárimport esetén – akár Wales esetében is.

Ahogy mondani szokták, Albánia traktortermelését könnyű megkétszerezni?

Egyrészt az úgynevezett konvergencia hipotézis szerint az alacsony kibocsátási szinteket könnyebb megnövelni. Másrészt vannak demográfiai hatások is. A fejlett országok aránya a világ népességében csökken. Érdemes például India példájára pillantanunk. India jelenleg is az egyik leggyorsabban fejlődő gazdaság a világban, s immár közel annyi ember él ott, mint Kínában. Ne legyen kétsége senkinek, e folyamat eredményeként az Európai Unió, vagyis a mi gazdasági közösségünk részesedése is csökkenni fog a világgazdaságban.

Ebben az ezek szerint élesedő versenyhelyzetben mit hozott a Brexit az Egyesült Királyságnak?

A brexiter brit politikusok elsősorban a következőket hangsúlyozták: „visszaszerzik a szuverenitást”, a gazdaság területén pedig az EU által megkövetelt merev szabályokat leépítik, deregulációt valósítanak meg, illetve az EU által kötötteknél még kedvezőbb szabadkereskedelmi megállapodásokat érnek el harmadik, azaz az EU-n kívül álló országokkal. Mindezek eredményeképpen a britek „visszaveszik az ellenőrzést a saját ügyeikben”, s az EU-tól megszabadulván, nagyobb szabadságukkal a korábbinál jobban élnek majd.

Már a Brexit referendumot megelőzően, majd azt követően is kiterjedt közgazdasági vizsgálatok, szimulációk folytak a kilépés lehetséges gazdasági hatásainak a feltárása érdekében. E vizsgálódások nem igazolták, sőt kifejezetten cáfolták a – nem gazdasági szakemberek által képviselt – logikát. A Brexit-párti brit politikusok előszeretettel hangsúlyozták: az EU-n kívülálló Egyesült Királyság majd jobb „kalóz megállapodásokat” köt a különböző államokkal és gazdasági tömörülésekkel, mint amilyeneket korábban az EU kötött. E retorika háttere: a kalóz szó a szigetországban olykor a brit bátorság és kreativitás kifejezője, s erős a nosztalgia a birodalmi évszázadok iránt.

Valójában az EU több mint 40 szabadkereskedelmi megállapodásának előnyeit élvezte az Egyesült Királyság is. Most ezeket kellene valahogyan újra megkötni.

Kiderült azonban, hogy a britek érdekérvényesítő ereje nagyobb volt az EU-belül, mint most kívül.

Az „új” megállapodások eddig jellemzően az EU eddigi szerződéseinek kondícióit tartalmazzák. De olyan eset is előfordulhat, hogy az új megállapodásban a partner Ausztrália például a korábbi konstrukciótól eltérően csaknem teljes mezőgazdasági liberalizációt igényelne. Az ausztrál termelők húznának hasznot belőle a britek kárára. Japánnal is kötöttek külön megállapodást, de nagy munkával ugyanazt sikerült elérniük, amit korábban az EU-nak. Akkor mi értelme volt a kilépésnek?

Egy kicsit érthetetlen számomra, hogy egy ilyen nagy múltú ország, hogyan tudott ennyire melléfogni.

Az 50-es évek elején az Egyesült Királyság jóval fejlettebb volt, mint az EU elődjét megalapító államok, csakhogy a hat alapító azután gyorsabban fejlődött. A brit birodalom leépítésével egyidejűleg gyengélkedő növekedési teljesítmény volt jellemző. Aztán jött a brit belépés 1973-ban az Európai Közösségekbe. Az 1970-es évek súlyos világgazdasági problémái után a nyolcvanas évtized elejétől Margaret Thatcher miniszterelnöksége alatt felpörgött a brit gazdaság. A növekedés az EU tagság évtizedeiben, 1982-2007 között látványosan felgyorsult. Az 50-es, 60-as években növekedési depresszió által sújtott országban a 70-es, 80-as években trendforduló történt. Nőtt a versenyképesség, a növekedési képesség.

Hatalmas előnyöket, lehetőségeket hozott tehát a brit EU csatlakozás. Az EU belső piac megteremtésének egyik meghatározó szereplője éppen az Egyesült Királyság volt. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni: a jelzett időszakban egyidejűleg sok konfliktussal járó, rendkívül erőteljes belső reformokat is végrehajtottak. Ez ugyancsak hozzájárult a brit gazdaság növekedéséhez. A termelékenység tekintélyes mértékben nőtt, s a legfontosabb növekedési hajtóerőnek bizonyult.

Ez a fejlődés állt meg 2007 után. Az EU egyik legkedvezőbb strukturális jellemzőkkel rendelkező akkori tagállamában a termelékenység a legutóbbi másfél évtizedben már alig emelkedett. Ez a brit termelékenységi paradoxon lényege. A gazdasági növekedés alacsony szintre állt be, és ezt is jelentős részben a keleti munkavállalóknak köszönhették. Ahol nem nő a termelékenység, ott nem nőhet a reálbér sem. Ezekben az években erősödött meg egyes hatalomra vágyó politikusok körében a Brexit iránti igény. Meggyőződésem, hogy a valóban létező betegségre, teljesen tévesen, rossz gyógyszert írtak fel maguknak. Ennek tünetei már most is látszanak. Jelenleg számos területen óriási a munkaerőhiány. Nincs elég sofőr, nincs elég dolgozó a vendéglátásban, az egészségügyben. A Brexit olyan gyógyszernek bizonyult, aminek csak mellékhatásai vannak. Gazdasági értelemben nincs semmi előnye, csak hátránya.

Dr. Halmai Péter közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara Közgazdaságtan Tanszékének, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara Közpénzügyi Tanszékének egyetemi tanára átveszi a Széchenyi-díjat Áder János köztársasági elnöktől az Országház kupolacsarnokában 2021. augusztus 20-án. Az államfő mellett Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Fotó: MTI/Soós Lajos
Dr. Halmai Péter közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara Közgazdaságtan Tanszékének, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara Közpénzügyi Tanszékének egyetemi tanára átveszi a Széchenyi-díjat Áder János köztársasági elnöktől az Országház kupolacsarnokában 2021. augusztus 20-án. Az államfő mellett Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Fotó: MTI/Soós Lajos

Van felelős?

Tényeken, sőt: az igazságon túli politizálás kezdődött, amikor a látszat fontosabb, mint a valóság. Ma már pontosan tudjuk, hogy a Brexit protest szavazás volt, a globalizáció vesztesei mentek el voksolni. Strukturális reformok helyett populista téveszmék uralkodtak el a brit politikai piacon.

Egyes politikai szereplők számára kizárólag a politikai haszonszerzés vált meghatározó szemponttá. Úgy tűnik, az érintett politikusoknál egyedül a karrier számít és nem a nemzet java. Új populizmus született, sérelmi alapon.

Lehet-e számszerűsíteni a gazdasági károkat?

Egy biztos, a helyzet rosszabb, mint a Brexit előtt. A brit termelékenység másfél évtizede gyenge. Ez a fő baj a gazdaság területén. A Brexit hatásaként bekövetkező kereskedelmi sokk, a határokon – az EU-val az utolsó pillanatban kötött kereskedelmi és együttműködési szerződés ellenére – kialakuló új korlátok nem segítik a termelékenység növekedését. 2020 végéig még átmeneti időszak érvényesült. A brit gazdaság 2020 január után is teljes mértékben jelen volt az európai belső piacon. 2021 januárjától - már az utolsó pillanatban megkötött szabadkereskedelmi megállapodás keretei között - folyik a kereskedelem. A brit élelmiszerexport például szinte megszűnt Európába, egyszerűen azért, mert az élelmiszerszabályozás más, mint az EU-ban.

Ugyanakkor az esetleges piaci zavarok elkerülése érdekében egyelőre nagyon liberálisan szabályozzák az EU eredetű importot, így nagyon pórul jártak. Az EU felvetette az Egyesült Királyságnak: akadálytalanul jöhet Európába a brit élelmiszer, csak az ég áldja meg őket, alkalmazzák ismét az EU előírásokat a termelők.  Ez a brexiter politika számára természetesen nem lehet reális opció. 2021 első félévében több mint 17 százalékkal csökkent az EU27-be irányuló teljes brit export, miközben az EU exportja nőtt az Egyesült Királyságba. Rekordméretű az EU kereskedelmi többlete a brit gazdasággal szemben: a jelzett időszakban több mint 80 milliárd euró. 

A brit cserearányok romlottak, az államháztartási hiány nőtt. A költségvetési hiány meghaladja a GDP 10 százalékát, ami úgyszólván háborús időkre emlékeztető arány. Az előrejelzések szerint az államadósság hamarosan megközelítheti a GDP 110 százalékát. Az EU-ban az elvárás 60 százalék. A brit államadósság egyes eladósodott mediterrán tagállamokéhoz hasonlítható.

Már a brexites népszavazás körüli cirkusz, a bizonytalanság növekedése 2018 végéig mintegy 3 százalékos veszteséget okozott a brit GDP-ben.

A szimulációk 10 éves távlatban azt mutatják, hogy mintegy 10 százalékkal lehet alacsonyabb a brit GDP annál, amit elérhettek volna, ha nincs Brexit. Az OECD ezt a GDP szintkülönbséget, brit családonként évi mintegy 7000 fontot, nemes egyszerűséggel Brexit adónak nevezi. A Brexit párti politikusok elfelejtettek elmondani a brit választópolgároknak egy nagyon fontos összefüggést: az integrációnak gazdasági előnyei vannak, a dezintegrációnak pedig hátrányai. Ez ilyen egyszerű. E politikusok hazudtak a polgároknak, amelynek árát a lakosok fizetik meg. Boris Johnson kampány buszán például az szerepelt heti 350 millió font nyereség, egyenlő Brexit. Nincs ilyen pénz, nem létezik, sőt a briteknek még évtizedekig fizetniük kell az EU-nak a kilépéssel összefüggésben. Az EU volt brit alkalmazottainak folyósított nyugdíjak miatt például akár még 2050-ben is fizethetnek majd.

Hadd legyek az ördög ügyvédje, komolyan mondja, hogy a britek számára zéró előnye volt a Brexitnek?

Gazdasági értelemben csak nettó hátránya. Ahogy a viccben mondják, az az előnye, hogy sok a hátránya. A Brexit hívei feltételezték, hogy utána majd ismét globális játékos lesz az Egyesült Királyság. Valószínűleg erre is nagyobb esélye lett volna az EU-n belül, mint most egyedül. Valójában az Egyesült Királyság a populista politika foglya lett. Ám a politikai blöffök nem oldják meg a gazdasági problémákat. Észak Írország de facto benne maradt az EU piacon, ők fejlődnek is szépen. Sok brit nagyvállalat erősíti ottani tevékenységét. A Brexit párti politikusok szerint a deregulációk, a túlszabályozás csökkentése és a kalóz megállapodások után majd szárnyalhat a brit gazdaság. Megjelent a Temze parti Szingapúr hamis víziója is. Ehhez képest a tőkebefektetések is visszaestek. Sok EU-n kívüli cég azért ment Nagy Britanniába, hogy így jussanak be az EU piacára. Egy japán autógyár csak a brit piacért nem fog odatelepülni. A közgazdászok nagyjából egységesek abban, hogy negatívan ítélik meg a Brexitet. Csak azok látnak pozitívumokat, akik nem veszik figyelembe az integráció dinamikus hatásait. 

A nemzeti érzület sem nőtt?

A szuverenitásnak van ára, de a szuverenitás a globalizáció viszonyai között egyes ügyekben más nemzetekkel együtt hatékonyabban érvényesíthető. Az integráció lényege bizonyos fokú kompetencia átadás.

A totális szuverenitás korunkban – különösen kisebb államok esetében – nem életszerű, s egyben az integráció előnyeiről való lemondást jelentené. És ez rengeteg féle előny.

Az áruk, a személyek, a tudás, a technológia szabad mozgása. S az azokból származó tovagyűrűzések, dinamikus hatások pl. az innováció terjedése és a termelékenység növekedése révén. Ez növekedési többletet jelent, amit növekedési bónusznak neveznek. Ennek hiánya kódolja a nemzetgazdasági veszteséget. Azaz a dezintegráció növekedési veszteséget okoz.

Az EU vezetői többször mondták, nem akarják, hogy aki kilép, jobban járjon, mint aki bent marad. Ezt sikerült elérnie az EU-nak?

Büntető célzat nem volt, de nem akartak precedenst sem teremteni arra, hogy jó a kilépés. A rendezés alapja a szerződések következetes érvényesítése, a felmerülő költségek megtérítése volt. A briteknek ugyan ki kellett fizetniük a szerződések felbontásából származó veszteségeket, de egyidejűleg a felek törekedtek a jó kapcsolatok fenntartására is. Szomszédos országok között ez alapvető, kölcsönös érdek. A pénzügyi szolgáltatások liberalizációját ugyanakkor teljesen elutasították az EU tagállamok. Ez megint csak hátrányos a briteknek, hiszen elindult egy mozgás: a világ legjelentősebb pénzügyi központja, a londoni City – amely önmagában  közel 8 százalékát adja a brit GDP-nek – szerepének esetleges mérséklődése nagy veszteség lehet. Számos pénzintézet, befektetési társaság elköltözik Londonból, mert az EU-ban is szolgáltatni szeretne. A londoni City még mindig a világ pénzügyi központja, de a csillaga halványulóban van.

Magyarországon is felvetették néhányan a kilépés gondolatát.

Ezeket a véleményeket közgazdászként nehéz higgadtan értékelni. A modern közgazdaságtudomány lehetőségeit felhasználva széles körű kutatások vizsgálják az integráció előnyeit és hátrányait.

Ezek a munkák világosan rámutattak arra, hogy az integrációból a legnagyobb előnye éppen a kis országoknak származik. Az EU-n belül pedig a legnagyobb előnyöket – néhány további kisebb gazdaság mellett – éppen Magyarország élvezi.  És itt nem az anyagi támogatásokról van csak szó, hanem a hatalmas belső piac lehetőségeiről, teremtő erejéről. A Huxit önsorsrontás lenne Magyarország számára.

Ez akkor is igaz, ha Magyarország nem nettó kedvezményezettje lenne az EU közös költségvetésének. A belső piac négy alapszabadsága, az áruk, a szolgáltatások, a személyek, és a tőke szabad áramlása semmihez nem fogható gazdasági előnyöket jelent. Ehhez kapcsolódik a technológiák és a tudás szabad mozgása, amelynek hatására nő a termelékenység. Ezer szállal, mélyen kapcsolódunk az EU-hoz, amit rendkívüli veszteségek nélkül nem lehetne elszakítani. Az integráció keretében nem kényszerből, hanem önkéntesen, önérdekből mondunk le egyes nemzeti jogkörökről. A magyar kiválás még sokkal nagyobb áldozatokkal járna, mint a brit, hiszen az Egyesült Királyság hazánknál jóval nagyobb és gazdagabb ország. 

A fő tanulság: strukturális reformok helyett Brexitet csinálni, nem alternatívája a fejlődésnek. Az Egyesült Királyságban sem az EU szabályok képeztek akadályt, hanem az évek óta maguk előtt tolt strukturális problémák.

A rovat támogatója:
A rovat támogatója a Vegas.hu

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Makro / Külgazdaság Két választása maradt Trumpnak: mindkettő rosszul néz ki
Privátbankár.hu | 2024. november 24. 18:16
Ha Donald Trump be akarja vezetni azokat az importvámokat, amelyeket a választási kampányban ígért, akkor kereskedelmi világháborút kell kirobbantania vagy a klímaválságot kell elmélyítenie.
Makro / Külgazdaság Kell két év Donald Trumpnak, hogy kiüsse az amerikai gazdaságot
Privátbankár.hu | 2024. november 24. 16:01
Miután az infláció leszállópályára került az USA-ban, amire a Fed kamatcsökkentésekkel reagált, időbe telik, mire Donald Trump megválasztott elnök gazdaságpolitikája elérheti nem kívánt hatásait.
Makro / Külgazdaság Példátlan lépés az orosz lakosságtól
Privátbankár.hu | 2024. november 23. 16:12
Alaposan belehúztak az ivászatba az oroszok, avagy lehet még többet piálni. 
Makro / Külgazdaság Nekünk is fájni fog, ha válságban marad a német gazdaság
Privátbankár.hu | 2024. november 23. 14:14
Nagyon nagy baj egyelőre nincs Németországban, de egyes iparágak valóban komoly problémákkal küzdenek, és ez ránk is rossz hatással van.
Makro / Külgazdaság Komoly figyelmeztetést kapott Trump, amit még ő sem hagyhat figyelmen kívül
Buksza blog | 2024. november 23. 09:34
Van valami, ami még Donald Trump megválasztott amerikai elnöknél is nagyobb hatást gyakorolhat a választók hangulatára: az átlagemberek fogyasztásának alakulása. Ezzel pedig gond lehet.
Makro / Külgazdaság Sorra gyűlnek a kérdőjelek Orbán Viktor politikai igazgatója körül
Privátbankár.hu | 2024. november 23. 08:15
Rácz András Oroszország-szakértő közösségi oldalán tette közzé kételyeit Orbán Balázs disszertációja kapcsán. 
Makro / Külgazdaság Kelleletlen meglepetés érkezett Németországból
Privátbankár.hu | 2024. november 22. 12:08
A német gazdaság az előzetes jelzéseknél kevésbé nőtt a harmadik negyedévben.
Makro / Külgazdaság Szólunk: még ma élvezze ki a tankolás örömeit!
Privátbankár.hu | 2024. november 22. 10:58
Szombattól többe fog kerülni. Különösen a benzin.
Makro / Külgazdaság Tényleg ennyire jól élünk? Friss állami adat érkezett
Privátbankár.hu | 2024. november 22. 08:47
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss közlése szerint a szeptemberi reálbérek 9,2 százalékkal voltak magasabbak az egy évvel korábbiaknál.
Makro / Külgazdaság Sokkolhatja a közvéleményt az állami hivatal közlése
Privátbankár.hu | 2024. november 22. 08:30
A beruházások ugyanis a harmadik negyedévben is éves szinten két számjeggyel zuhantak.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG