„Nekünk ez az új otthonunk” – kinti magyarokat kérdeztünk a Brexitről
A lapunk által megkérdezett angliai magyarok nem aggódnak amiatt, hogy január elsejével a szigetország teljes egészében kilépett az EU-ból. Az előnyök, amiért kimentek, ugyanis továbbra is megvannak: nyugodtabb, élhetőbb, kiszámíthatóbb az élet, mint Magyarországon.
Már 15 éve itt élünk. Végigjártuk a szamárlétrát, az iskolát és a munkát tekintve is. Nem izgulunk a mostani helyzet miatt
- mondja Németh Tamás, akit arról kérdeztünk két, szintén Angliában élő sorstársával együtt, hogy miként élik meg a tavaly év végén beteljesedett Brexitet, milyen most ott a hangulat, és hogyan látják saját jövőjüket a politikai földindulás után.
Kimentek, kint ragadtak
Tamás, aki a Pécsi Egyetem testnevelés szakán végzett, 2005-ben telepedett ki Nottinghambe, és azóta is ott él.
Először Erasmus-ösztöndíjasként voltunk Angliában fél évet (ezt a lehetőséget most szüntette meg a brit kormány –a szerk.), és vissza akartunk jönni egy-két évre nyelvet tanulni, dolgozni. Aztán itt lassan kialakultak a dolgok, körülbelül olyan ütemben, mint ahogy otthon romlottak
- meséli. Kint sokáig testnevelő-tanárként, úszóedzőként dolgozott, most éppen alternatív terapeuta. Családot is már ott alapított magyar feleségével, kisfia és kislánya már brit állampolgárok.
Felesége és ő ugyan még nem azok – ebbe a "projektbe" a Covid-járvány és a pénzkiesés miatt nem vágtak bele –, de emiatt nem aggódnak: tavaly a hatóságok meghosszabbították tartózkodási engedélyüket, amely, mint mondja, örökre szól.
Ami a Brexitet illeti, Tamás szerint a járványhelyzet miatt szinte fel sem tűnt a januári kilépés. (A szigetország hivatalosan már tavaly február elsején távozott az EU-ból, az átmeneti időszak azonban csak december végén ért véget, és a kereskedelmi megállapodás Brüsszellel is csak múlt hónap végén született meg.)
A Covid-pánik miatt a nagy ünneplés és a nagy szomorkodás is elmaradt. A hírekben csak címszavakban volt a megállapodás, és még sok a tisztázatlan kérdés.
Negatív következményt egyelőre nem tapasztal. Nincs áruhiány, és magyar útlevelük miatt az utazásuk is megoldott. Attól sem fél, hogy a jövőben nem talál majd munkát.
Az egyetlen bökkenő az lehet, hogy ha egy brit és egy uniós állampolgár pályázik ugyanarra a munkára, akkor a britet részesíthetik előnyben. De még a jövő zenéje, hogy így lesz-e
- véli.
Mint mondja, jól érzik magukat, kint sokkal több a lehetőség, mint Magyarországon, és sosem érte őket hátrány amiatt, mert nem britek. Bár vannak olyan helyek, ahol már „nem kérnek a külföldiekből”, ez a hozzáállás inkább iskolázottságtól függ.
Ugyanakkor azok, akik a közelmúltban költöztek ki Nagy-Britanniába, a járvány miatt nehéz helyzetben vannak, teszi hozzá. Azoknak pedig még nehezebb dolguk lesz, akik ezután próbálnak majd szerencsét. A brit kormány ugyanis pontozásos elbírálási rendszert léptetett életbe: a letelepedési kérelmeket főleg szakképzettség és angol nyelvtudás alapján bírálják majd el.
Tamás szerint sok brit azt gondolja, hogy a kilépéssel visszavették a kontrollt a bevándorlás felett, a pontrendszer pedig majd elveszi a külföldiek kedvét a letelepedéstől.
És amúgy is várták már, hogy véget érjen az egyezkedési cirkusz
- jegyzi meg a London és Brüsszel között évekig húzódó tárgyalásokra utalva.
Megvan az egzisztencia
Nem izgul a Brexit miatt Nádasdi Imre sem, aki 2004 óta él a szigetországban.
Nekünk, magyaroknak, akik már hosszabb ideje itt tartózkodunk, és megvan a megfelelő egzisztenciális hátterünk, nem okoz problémát a brit kilépés
- mondja. Ő szintén már kint alapított családot, és jelenleg az állami szférában dolgozik főszakácsként Lincolnshire-ban.
Ami a hangulatot illeti, szerinte az angolokat már alig foglalkoztatja a Brexit:
Ezt természetesen befolyásolja a Covid-helyzet. Szerintem már elfogadták a kilépést, bár keveset tudnak az EU működéséről. Ez főleg az angol médiának köszönhető, amely túlzottan hangsúlyozta az EU hibáit.
Tamáshoz hasonlóan úgy véli, hogy a magyarok utazás szempontjából kedvezőbb helyzetben vannak a briteknél.
Áruhiánytól szintén nem tart, maximum arra számít, hogy néhány termék ára felmegy.
Az új otthon
Némileg más helyzetben van Kádas István, aki csak a közelmúltban költözött ki párjával Londonba.
Pár nappal karácsony előtt érkeztünk, szinte üres volt a reptér. Nem volt Covid-tesztünk, és féltünk, hogy esetleg visszafordítanak minket. De nem volt semmi fennakadás. A lezárások miatt egyelőre alig mozgunk, csak boltba megyünk. De nem látok félelmet az emberek arcán.
István, aki webfejlesztő, vlogger és vágó egy személyben, szintén nem tart a jövőtől.
Nekünk ez a lehetőségek hazája, és remélem, tudunk is élni vele. Nem aggódom, mivel televíziós műsorgyártásban dolgoztam 16 évig, 3 éve pedig kizárólag interneten végezhető munkám van.
Már Magyarországon elindította celebekkel, hírességekkel foglalkozó YouTube-csatornáját, a Stars & Music Trend Talkot, amit kint tovább szeretne építeni. Azt mondja, a lockdown alatt is sok a munkalehetősége. A papírok miatt pedig nem kell izgulnia: indulás előtt pár héttel öt évre megkapták az előzetes letelepedési státuszt.
Felvetésünkre, hogy miként tekintenek most ott az "idegenekre", azt válaszolja:
Londonban szinte mindenki külföldi, angolokkal elvétve találkoztam. Amúgy meg azt tapasztaltam eddig bármikor, hogy általában úgy állnak hozzád, ahogy te állsz hozzájuk.
És hogy miért költöztek ki a szigetországba?
Semmi bajom Magyarországgal, de az elmúlt években olyan lett a helyzet, hogy már nem éreztem úgy, hogy oda akarnék tartozni. Az i-re a pont akkor került fel, amikor a választások után (2018. áprilisban) kirúgtak a Hír TV-től, ahol egyébként nagyon szerettem dolgozni. Azután nemhogy munkát nem találtam, de azok a helyek is megszűntek, ahol addig kameramanként dolgoztam.
Ami a jövőt illeti, Tamás egyelőre nyitva hagyja ezt a kérdést. Imre mindenképp maradni szeretne, és István is hosszútávra tervez Nagy-Britanniában:
Ha a körülmények máshogy nem alakulnak, nekünk ez az új otthonunk. Ha meg tudjuk vetni a lábunkat, hosszútávon kiszámíthatóbb, tervezhetőbb, nyugodtabb jövőt tudunk építeni. Egy olyan helyen szeretnék megöregedni, ahol hagynak élni, és tenni a dolgunkat.
