EPA/PETER FOLEY

Felbolydult darázsfészekké vált az amerikai belpolitika, miután Charlottesville-ben egy szélsőjobboldal rendezvényén a hétvégén elszabadult az erőszak, amely több halálos áldozatot követelt.

A zavargásokat az amerikai polgárháborúban a rabszolgatartó déliek csapatait vezető Robert E. Lee tábornok szobrának tervezett eltávolítása váltotta ki. A felvonulók fennhangon szidták Charlottesville zsidó polgármesterét és az afroamerikaiakat, akiket régi nevükön egyszerűen csak niggereknek tituláltak.

Haza és vér

A felvonuláson a tömeg azt skandálta, hogy "nem hagyjuk, hogy elűzzenek minket”, és hogy „a zsidók nem fognak minket lecserélni”, illetve, hogy „a fehér életek is számítanak”. A tüntetők fáklyákat gyújtottak - ami egyeseket a Ku Klux Klanra emlékeztetett - és azt kiabálták, hogy „haza és vér”, illetve, hogy „egy nép, egy nemzet, legyen vége a bevándorlásnak”.

Káncz Csaba

Trump elnök az incidens után csak általánosságban ítélte el az erőszakot, amellyel csak olajat öntött a tűzre, ezért az óriási felháborodás hatására tegnap este mégiscsak elhatárolódott a fehér felsőbbrendűséget hirdetőktől.

A fehér déliek egy jelentős csoportja számára Lee tábornok a mai napig hősnek számít, aki több csatát is megnyert az északiak ellen komoly emberhátrányból. A végén ez már nem számított, a déliek 1865-ben elvesztették a polgárháborút, így fel kellett adniuk a rabszolgaságot is, mint mezőgazdaságuk egyik fő tartópillérét. A polgárháború után még kereken 100 évnek kellett eltelnie, mire a feketék az egész országban – legalábbis papíron – teljes polgárjoghoz jutottak.

Az elmúlt évtizedekben aztán Washington sokak szerint átesett a ló túlsó oldalára és miközben támogatta a feketék, hispánok és ázsiaiak identitásának megerősödését, addig a fehér nacionalizmus elítélendőnek számított. De a fehér többség a 2008-as pénzügyi megrázkódtatás után rájött, hogy nekik is van megvédendő identitásuk. A fehér nacionalizmus szelleme ezzel kiszabadult a palackból.

Kapcsolatok Budapesttel és Moszkvával

Trump a választási kampányban ügyesen lovagolta meg a felhorgadó amerikai fehér nacionalista szellemét. Miután elfoglalta a Fehér Házat, három fehér nacionalista tanácsadót is maga mellé emelt: Steve Bannont, Stephen Millert és Sebastian Gorkat – ez utóbbi egyébként 2008-ban még Gorka Sebestyén néven szerezte meg PhD fokozatát a budapesti Corvinus Egyetemen, a volt Századvéges vezető, Lánczi András szakmai irányítása mellett.

Szintén hazai kötődés, hogy a charlottesville-i nagygyűlést az a Richard Spencer szervezte, aki három éve fajvédő konferenciát szervezett Budapesten, bár azt végül a hatóságok megakadályozták. Érdekes mellékszál, hogy Spencer felesége orosz származású, rendszeresen fordítja angolra Alexander Dugin eurázsiai főideológus, Putyin tanácsadójának munkáit, sőt Dugint hívta meg fő szónoknak a budapesti konferenciára is. Azt már végképp csak nagyon halkan jegyezzük meg, hogy Dugin apja a szovjet katonai hírszerzés vezérezredese volt. Mélységesen mély a múltnak kútja!

Spencer azóta is szorosan figyelemmel kíséri a hazai folyamatokat. Egy 2015-ös írásában Bayer Zsolt publicista gondolatait idézte, miszerint a menekültválság egy faji háború része, melynek célja a fehér ember elpusztítása. „Bayer egész gondolatmenetéből arra következtetek, hogy ő, s talán Orbán is olvasott az »alt-right-ról«, más szóval olvasta a dekadens Új Világ szívéből származó jelentéseket” – jegyezte meg Spencer.

Trump tehát a választási kampányában sikeresen vette igénybe a kiszabadult szellem szolgálatait. De mint tudjuk, a szellemet szolgálatai után nehéz visszaparancsolni a palackba. Amerikában a politikai ellentétek az új viszonyok közepette ideológiai helyett törzsi keretekbe helyeződnek át. És mindenekelőtt, ahogy az Jugoszlávia és a Habsburg Monarchia esetében is bebizonyosodott, a nacionalizmus tüzét felloban(t)ásuk után már nehéz kioltani, ez pedig multi-etnikus társadalmak esetében akár végzetesnek is bizonyulhatnak.

Káncz Csaba jegyzete