Mint arról laptársunk, az Mfor.hu beszámolt, a Google Trends adatai alapján már szinte az első választási részadatok – amelyek a Fidesz-KDNP újabb kétharmados győzelmét vetítették előre – beérkezése után jelentősen gyarapodni kezdett a kivándorlásra keresők száma Magyarországon.
Ez általában így szokott lenni egy-egy nagyobb társadalmi jelentőségű változás során, mint például háború, belső konfliktusok, a megélhetés megnehezülése – mondjuk vágtató infláció – esetén, de persze ilyennek tekinthető egy-egy parlamenti voksolás. Amely után érezheti úgy valaki, mindenekelőtt a nem a győztes pártra, pártokra szavazók, hogy a létét, a létüket bizonytalanság fenyegeti. Ilyenkor szánhatják rá magukat arra, hogy elhagyják az országot. Ez egy hirtelen ötlettől vezérelt döntés lehet, de sok esetben már egy jó előre elkészített B-terv, arra az esetre, ha a dolgok nem az illető szája-íze szerint alakulnának. Ilyenkor kapóra jön, ha már minden előre el van rendezve és jóformán „csak” a bőröndökbe kell bepakolni.
Ha valaki külföldön szeretne rövidebb vagy hosszabb ideig élni, akkor mindenekelőtt arról kell döntenie: letelepedni kíván a kiszemelt országban, vagy állampolgárságot (is) szeretne kapni. A kettő között ugyanis lényeges különbségek vannak – avat be Magyar Csaba, a Crystal Worldwide Zrt. vezérigazgatója.
Állampolgárságot vérségi alapon vagy a születés helye szerint lehet szerezni. Így lett például magyar a labdarúgó-válogatottban márciusban debütált Callum Styles, aki ugyan Angliában látta meg a napvilágot, de kiderült, hogy magyar (és ukrán) felmenői is vannak.
Ugyanakkor állampolgárságot más országok állampolgárai is szerezhetnek, ha bizonyos feltételeket teljesítenek. Mondjuk házasságot kötnek a kiszemelt országban élő személlyel vagy hosszabb ideig élnek ott. Az adott állam másokhoz képest többletjogokat és kötelezettséget biztosít, az állampolgárnak például útlevelet.
A letelepedési engedély során az adott állam lehetőséget adhat nem állampolgároknak, hogy az adott országban tartózkodjanak, dolgozzanak, tanuljanak, de kevesebb joguk van, mint az „őslakosoknak”. Például nem viselhetnek hivatalos tisztséget, vagy nem szavazhatnak.
Mindezek után az a kérdés, hogy ez mennyibe is kerül?
Egy adott ország dönthet arról, hogy a megszokott kereteken kívül gyorsított eljárásban biztosít letelepedést vagy állampolgárságot, vagyis meghatározott befektetésért cserébe adja ezt és ezért részben lemond a mérlegelési jogáról. Jellemzően ezt külön nevesítik a vonatkozó jogszabályban és egyértelműen tisztázottak a feltételek, nincs mérlegelési jogkör (nem úgy, mint a hagyományos eljárásban). Ezek alapján megkülönböztetjük a hagyományos eljárást és a befektetésért cserébe nyújtott programokat.
Divatosan aranyútlevélnek és aranyvízumnak szokták ezeket a programokat nevezni.
Ezeknek többféle verziója létezik, de közös jellemzőjük, hogy állampolgárságot vagy letelepedési engedélyt adnak olyan külföldi magánszemélyeknek, akik befektetnek az adott országban. Vagyis a külföldi befektetés a kulcsmotívum. E programok másik jellemzője, hogy gyorsított, különleges eljárásban van lehetőség ennek megszerzésére, vagyis eltér a hagyományos módszerektől, hogy meghatározott évi ott-lakás a feltétel.
Vagyis a befektetésért kínált programok között is megkülönböztetjük a letelepedési és az állampolgársági programokat. Az utóbbi jellemzően drágább, mert többletjogot ad.
Sokan keverik, de nem tartozik az sem ebbe a körbe, amikor csak simán vállalkozik valaki az adott országban vagy vesz egy ingatlant és ez alapján kéri, mert ilyenkor már van mérlegelési joga az államnak – hívja fel a figyelmet Magyar Csaba. Mint ahogy az sem e sorba illik, ha az állam ajándékoz állampolgárságot valamilyen különleges teljesítmény elismeréseként – ahogy kapta meg azt Magyarországon például az Oroszországban született friss birkózó Európa-bajnok, Muszukajev Iszmail úgynevezett honosítás keretében.
De miért is jók ezek a programok az államnak és miért a jelentkezőnek?
Az államnak azért, mert bevételekre tesz szert, amelyet az adott ország felhasználhat fejlesztésekre. Egyúttal gazdag befektetőket tud toborozni.
A jelentkezőknek pedig egyfajta B-tervet jelenthet, amely megvalósításával kiküszöbölhetik a politikai bizonytalanságokat. Miközben az sem elhanyagolható szempont, hogy általa mobilabbá válnak, adóelőnyökhöz jutnak, tanulhatnak. Végül, de nem utolsósorban a letelepedési és az állampolgársági programot kiterjeszthetik a családtagjaikra, s az állampolgárság örökölhető is.
Ami a feltételeket illeti, a befogadó államok általában előírják, hogy az ellenértéket mibe kell fektetni. Általában államkötvénybe vagy az állam által kijelölt értékpapírokba, ingatlanokba, de kérhetik azt is, hogy egy vagy több meghatározott szervezetet támogassanak.
Bár a nagy értékű befektetésért cserébe letelepedést kínáló megoldásokkal először Nagy-Britannia és az USA rukkolt elő, napjainkban inkább azok az országok dobnak ilyen befektetési terméket a piacra, amelyek – egyéb bevétel szűkében – a kedvező geopolitikai adottságaikból kívánnak pénzt csinálni. A letelepedési kötvény-ügyletek lényege, hogy az állam kimondottan külföldi befektetők részére bocsát ki fix összegű – rendszerint több százezer vagy 1-2 millió eurós – hosszú lejáratú kötvényt. Ezért cserébe a kliens (illetve országtól, terméktől függően annak családja) letelepedhet a kötvénykibocsátó országban. (Magyarország például letelepedési kötvények jegyzését írta elő, amíg ezt a programot néhány év után, annak politikai kapcsolódásai miatt, be nem szüntette).
Ám amellett, hogy az adott ország a saját költségvetési egyensúlyát biztosítja, megkövetelhet egyéb befektetéseket is. Magyar Csaba szerint ilyen lehet például valamilyen ipari, kereskedelmi beruházás, vagy épp ingatlanvásárlás, ami nem ritkán kimondottan egybevág az ügyféligényekkel. Ennek a megoldásnak az eredménye az is, hogy Cipruson vagy Máltán óriási ingatlankomplexumokat birtokolnak oroszországi befektetők. Az ily módon felturbózott beruházási kedv olyan nagy, hogy már az országok GDP-jében is kimutatható. Más kérdés, hogy a házak, apartmanok elidegenítési tilalmának lejárta után (vagyis amikor majd tömegesen jelennek meg a piacon az immár szabadon eladható ingatlanok) könnyen kipukkadhat az ingatlan-lufi.
Az csak természetes, hogy a fentieken kívül még a büntetlen előélet is követelmény, valamint az, hogy a befektetés legális forrásból származzon. S van, ahol azt is előírják, hogy a kérelmező ott is tartózkodjon, még ha általában csak rövidebb ideig.
De ha a költségeket nézzük, akkor Magyar Csaba szerint figyelembe kell venni azt is, hogy a lehetőség az egész családnak szól, vagy csak egy személynek.
Az külön érdekesség, hogy Moldova épp e sorok írásakor függesztette fel az állampolgársági programját - más kérdés, hogy az Ukrajnához közeli ország most aligha vonzó célpontja az egyéb nemzetiségűeknek.
Azt, hogy manapság melyek a legértékesebb útlevelek, két szempont határozza meg. Egyrészt az alapján szokták rangsorolni a paszportokat, hogy azokkal hány országba lehet utazni vízummentesen. Általában mindenhol Szingapúr, Japán és Németország jelenik meg az első helyeken, de
a magyar útlevél az előkelő 10-ik helyen található, mert 180 országba biztosít vízummentességet.
Ezen kívül léteznek még olyan listák is, ahol például a közbiztonságot és az adózást is figyelembe veszik.
Másrészt a letelepedési és az állampolgársági programokat külön is osztályozzák. Itt is számos szempont alapján mérlegelnek, ilyen például a mobilitás, az adózás, de a reputáció is. Állampolgársági területen Málta vezeti a ranglistákat, míg a letelepedésben Ausztria, Portugália és Olaszország a legnépszerűbb desztinációk.
Az Európai Unió országai igen vonzó befektetési célpontok lehetnek olyan államok lakóinak, akik csak nehézkesen, vízummal utazhatnának be az EU-ba. Egy máltai – vagy éppen magyar – befektetéssel azonban szabadon mozoghatnak, vállalkozhatnak az unión belül. Mindössze azt – a schengeni övezetben nem ellenőrizhető – szabályt kell betartaniuk, hogy a letelepedést engedélyező országon kívül más tagállamban legfeljebb kilencven napot lehet tartózkodni egyhuzamban.
A letelepedési és állampolgársági programok népszerű termékei a karibi miniállamoknak is, ahol a kedvező adózási feltételek is színesítik a befektetéseket. Ezen országok állampolgáraiként némileg eltérő előnyöket, lehetőségeket élvezhetünk. Viszonylag könnyű például az Egyesült Államokba érvényes munkavállalói vízumhoz jutni, ami természetszerűleg azon befektetőknek jön jól, akik anyaországa nem ápol túl jó diplomáciai viszonyt az USÁ-val.
A karibi térség vonzó lehet ugyanakkor azoknak is, akik uniós adózóként valamelyik svájci bankban tartják a pénzüket, ám nem szeretnék, ha az adóhatóság, vagy más szerv ezekről bármilyen információhoz jutna. Az Európai Unió tagállamai és számos pénzügyi központ (Svájc, Liechtenstein, Bahamák stb.) között már érvényben van az a megállapodás, amely értelmében automatikusan kiadják az európai adóügyi illetőségű ügyfeleik banki adatait. Ezt azonban könnyen elkerülhetik, ha karibi útlevéllel és lakcímmel (+adószámmal) nyitnak számlát Svájcban.
A szóban forgó programokat jellemzően különböző ügynökségek értékesítik, amelyek a kibocsátó ország szabályai szerint szereztek jogosultságot a tevékenységre. Ezen irodák jellemzően több ország lehetőségeit is árusítják, a betérő ügyfelek így széles porfólióból tudják a céljaiknak, anyagi lehetőségeiknek leginkább megfelelő ajánlatot kiválasztani. Az ügynökségek a megkötött üzletek során kérnek viszonylag magas árfekvésű ügyintézési díjat és nem ritkán előfordul, hogy jutalékot is kapnak a befektetés után.
A Crystal Worldwide szakértője felhívta a figyelmet arra is, hogy a különféle programokkal kapcsolatban aggályok merültek fel mind az Európai Unió, mind pedig az OECD-részéről. Míg az EU biztonságpolitikai kérdéseket feszeget, addig az OECD inkább a gazdasági, adózási problémákra igyekszik felhívni a figyelmet.
Más kérdés, hogy komolyabb lépéseket egyelőre egyik szervezet sem tett. Az OECD egyelőre csak egy feketelistát állított össze a leginkább aggályos programmal rendelkező országokról. E szempontrendszer ugyanakkor fogódzót ad a kockázatok latolgatóinak és az érdeklődőknek egyaránt, hiszen a kötelezettségeket (mennyit kell befizetni, mennyit kell fizikailag is a célországban tartózkodni) és a jogosítványokat (adózási előnyök, adómentesség) is figyelembe vették.
Az OECD feketelistájára felkerült Ciprus és Málta, illetve az idén november-decemberben foci vb-t rendező Katar. Továbbá az egzotikus adóparadicsomok, így Antigua és Barbuda, a Bahamák, Grenada, Szent Kitts és Nevis, St. Lucia szigete és a Seychelle-szigetek is. Az Európai Parlament pedig készített egy tanulmányt, amelyben arra is kitérnek, hogy ez egész jó üzlet tud lenni egy államnak. A programok iránt egyébként a már említett Oroszországból, Kínából és Közel-Keletről a legnagyobb az érdeklődés.
