Kevin Klyman, az USA-Kína kapcsolatok és az adatvédelem, illetve a harvardi „Avoiding Great Power War” (A nagyhatalmi háború elkerülése) elnevezésű projekt kutatója, éles hangvételű kritikát fogalmazott meg az Egyesült Államok állítólagos demokráciaexportjával szemben, és ez a kritika elsősorban az úgynevezett „digitális demokrácia” fogalmát illette.
Az Egyesült Államok újdonsült törekvése a „digitális demokrácia elterjesztésére” nemhogy nem ártatlan és jóindulatú, hanem komoly adatgyűjtési szándék áll mögötte, és a célja nem más, mint az USA piaci fölényének bebiztosítása, állítja Klyne a baloldali irányultságú Jacobin magazinban.
A "demokrácia" mindig jó retorikai fordulat - de mi van mögötte?
Bár a demokrácia előmozdítása mindig is hívószó volt az Egyesült Államok politikai retorikájában, „az amerikai demokrácia más országokba történő bevezetése finoman szólva is szerencsétlenül alakult”, írja Klyman.
„Csak ebben az évszázadban az Egyesült Államok segített erőszakkal megdönteni Irak, Afganisztán, Líbia, Haiti, Bolívia és Honduras kormányát, milliók haltak meg és több tízmillióan kényszerültek lakóhelyüket elhagyni, mindezt persze a demokrácia nevében.
A rombolás és a képmutatás ellenére azonban a demokrácia előmozdítása továbbra is az USA külpolitikájának központi eleme maradt, és az amerikai célok igazolásaként szokták előhúzni az érvek közül, bármi legyen is a cél. A technológia tekintetében például az amerikai döntéshozók a ’digitális demokrácia’ előmozdítására és a Kínából kiinduló ’digitális önkényuralommal’ szembeni ellenállásra szólítottak fel”.
Csakhogy Amerika valódi célja Klyman szerint az, hogy keresztbe tegyen Pekingnek, és ne engedje magát kiszorítani a globális megfigyelő szerepéből. Ennek következtében az USA maradhasson a világ internetes infrastruktúrájának első számú tulajdonosa, és így az ország új piacokhoz juthasson, ahol a termékeit értékesítheti.
Három ok, amiért a digitális demokrácia is veszélyes
„A digitális demokrácia előmozdítása három okból veszélyes”, állítja Klyman. „Először is, az Egyesült Államok és más demokráciák világszerte válogatás nélkül tömeges megfigyelést folytatnak. Másodszor, az USA kormánya olyan technológiai politikákat erőltet a szegény országokra, amelyek főként a Big Tech (a Google, az Amazon, a Facebook, az Apple és a Microsoft) számára előnyösek. Harmadszor, az a narratíva, hogy az innovatív amerikai vállalatok igazságosabbak, mint illiberális kínai társaik, érvet szolgáltat arra, hogy az USA maga figyelje meg a felhasználókat”.
Klyman megjegyzi, hogy a Google, a Facebook és az Amazon által támogatott Brookings Institution a digitális önkényuralmat úgy definiálja, mint "a digitális információs technológiának az autoriter rezsimek általi felhasználása a hazai és külföldi lakosság megfigyelésére, elnyomására és manipulálására". Az Apple, a Microsoft és az Uber által támogatott think tank, a The Information Technology and Innovations Foundation pedig azt teszi mindehhez hozzá, hogy a demokráciák, az autoriter rezsimekkel szemben, sosem használnák ki a technológia nyújtotta lehetőségeket: "Az autoriter nemzetek autoriter célokra használják a technológiát. A demokratikus nemzetek pedig törvényes és a polgári szabadságot védő célokra", mondja a think tank.
Csakhogy, ahogy Klymen felhívja a figyelmet, a két definíció egy fekete-fehér, leegyszerűsített logikát hoz létre, míg a valóságban a kémkedés és az adatlopás elítélendő függetlenül attól, hogy a kormány viszi végbe a megfigyelést, vagy éppen szankcionálja azt. Sajnálatos módon ráadásul a „megfigyelés kapitalizmusa” a világgazdaság mozgatórugója lett. „A világ demokráciáiban, köztársaságaiban, oligarchiáiban, monarchiáiban, teokráciáiban és diktatúráiban az adatgyűjtés a profit érdekében számos vállalat általános működési módjává vált.”
Most akkor ki tör globális technológiai uralomra?
Jake Sullivan, Joe Biden nemzetbiztonsági tanácsadója azt állította, hogy Kína "globális uralomra" tör azzal, hogy internetes infrastruktúrát épít ki Eurázsiában és Afrikában, csakhogy az Egyesült Államok sokkal meghatározóbb szereplője a globális technológiai infrastruktúrának, állítja Klyman:
az amerikai kormány és az amerikai cégek háromezer műholdat birtokolnak, a világ összes műholdjának 60 százalékát, beleértve a globális helymeghatározó rendszert, a GPS-t. Az amerikai vállalatok tervezik a félvezetők háromnegyedét, az okostelefonokhoz és számítógépekhez szükséges mikroelektronikát. A Google Android operációs rendszere pedig a világ mobiltelefonjainak 72 százalékát működteti - a fennmaradó 28 százalékot az Apple iOS rendszere teszi ki -, így a Google éjjel-nappal 2,5 milliárd ember személyes adatait szivárogtathatja ki.
Persze az ügy támogatói azzal támasztják alá szerzett előnyeiket, hogy az amerikai cégek minőségileg különböznek a kínaiaktól, és céljaik is tisztábbak, könnyebben legitimálhatók, ráadásul nem kapcsolódnak össze az állammal. A valóságban azonban az amerikai technológiai vállalatok szoros kapcsolatban állnak a kormánnyal. A Big Tech évente több milliárd dollárnyi vállalati segélyt kap támogatások és adókedvezmények formájában. A Pentagon és a Belbiztonsági Minisztérium milliárdokat fizet a technológiai cégeknek felhőalapú számítástechnikai szolgáltatásokért, biztonságos adatbázisokért és kiterjesztett valóságrendszerekért cserébe. A pénzbeli támogatáson kívül a Big Tech és a szövetségi kormányzat közötti forgóajtó is hírhedt, ahol a technológia által támogatott jelöltek töltik be - érdekes módon - a kulcsfontosságú szabályozói pozíciókat.
Nem csak Kína exportál megfigyelési technológiát
A kínai cégeket jogosan kritizálják azért, mert megfigyelési technológiát exportálnak külföldre olyan autokratikus kormányoknak, mint Uganda, Zambia és Kazahsztán, mondja Klyman. De hasonlóképpen elítélendő az is, hogy az amerikai vállalatok arcfelismerő technológiát adnak el Szaúd-Arábiának, Egyiptomnak, Izraelnek és az Egyesült Arab Emírségeknek, ezzel segítve az említett "totalitárius" államokat a másként gondolkodók elleni fellépésben. 2020-ban Fehéroroszország a Sandvine amerikai cég által szállított berendezéseket használta arra, hogy az Alekszandr Lukasenko látszatújraválasztását követő tömegtüntetések közepette weboldalak millióit blokkolja, valamint a híreket és a közösségi médiát cenzúrázza.
Egyébkén Kína megfigyelési képességei, amelyek felülmúlják az Egyesült Államokét, szintén határozott elítélést érdemelnek. Hszincsiangban például az adatgyűjtést a népirtás fokozására használták fel, ráadásul az ország megfigyelési apparátusa nem korlátozódik Hszincsiangra. Kínának 500 millió megfigyelő kamerája van, ami a világ összes kamerájának több mint a fele, ezekkel biztosítja az adatokat az arcfelismerő algoritmusok számára.
Az USA megfigyelő rendszerei jelenleg nem használnak annyi eszközt, mint amennyit a kínaiak, csakhogy nem a magánélet iránti alapvető és megingathatatlan elkötelezettség miatt, ahogy azt egyes kommentátorok állítják.
A valóság az, hogy nem lehet levezetni egy államnak a megfigyeléssel kapcsolatos politikáját abból, hogy tart-e választásokat. Ezt az is mutatja, hogy a liberális demokráciák több mint fele használ mesterséges intelligencia-rendszereket a lakosság megfigyelésére, míg az autokráciáknak csak 40 százaléka.
A legális kémkedés terepe még mindig szinte határtalan
Érdemes tudni azt is, hogy az NSA titkosszolgálat megfigyelési programjai kilenc évvel Edward Snowden leleplezése után is teljesen érintetlenek, lehetővé téve az amerikai kormány számára, hogy titokban gyűjtse a világ többi részének internetes forgalmára vonatkozó adatokat, elolvassa az emberek e-mailjeit és feltörje az eszközeiket. Emellett továbbra is hatályosak azok a rendelkezések, amelyek felhatalmazzák a kormányt arra, hogy felügyelet nélkül kémkedjen az amerikaiak és az Egyesült Államokon kívüli személyek után.
Fontos tudni továbbá, hogy az amerikai technológiai vállalatok birtokolják a lehető legtöbb érzékeny adatot. A Microsoft, az Amazon és a Google tudhatja magáénak a világ nagy adatközpontjainak több mint felét, és a Metával együtt ők rendelkeznek a világ tenger alatti optikai kábelkapacitásának kétharmadával, amelyek az internet gerincét alkotják. Ahogy a Google társalapítója, Larry Page húsz évvel ezelőtt megjósolta:
"Minden, amit valaha hallottál, láttál vagy tapasztaltál, kereshetővé válik. Az egész életed kereshető lesz."
Mit is akarnak elérni az amerikai tech-cégek külföldön?
Amerika technológiapolitikai prioritásai külföldön három fő célkitűzést foglalnak magukban Klyman elemzése szerint: az adatok lokalizálásának betiltását, az adatvédelmi törvények gyengítését és a digitális szolgáltatások adójának megszüntetését. Ez a deregulációs menetrend megszüntetné a nem vámjellegű akadályokat, amelyeket a szegény országok alkalmaznak helyi technológiai ökoszisztémáik fejlesztésére, és sakkban tartanák a ragadozó multinacionális vállalatokat. Az amerikai kormány és a Big Tech viszont könyörtelen nyomást gyakorolt az országokra, hogy tartózkodjanak az ilyen intézkedések elfogadásától - állítólag a demokrácia érdekében.
Ki és hol tárolja az adatokat?
Az adatok lokalizálása, vagyis lokális tárolása azt jelenti, hogy az adott ország maga tárolja az adatokat, ezt igyekeznek megakadályozni az amerikai vállalatok, a Facebook által támogatott Center for Strategic and International Studies szerint azért, mert az adatok lokalizálása eszközként szolgálhat egy autoriter rezsim létrehozása és a demokrácia korlátozása során. Ennek az érvelésnek van létjogosultsága, csakhogy az adatok lokalizálásának jelentős gazdasági előnye is lehet az alacsony bevételű országok számára.
Emellett a multinacionális cégeket arra ösztönözheti, hogy helyi adatközpontokat hozzanak létre, mindez a helyi digitális szolgáltatások sebességét is növelheti, a kiadásokat pedig csökkentheti. Részben ez az oka például annak, hogy az EU adatlokalizálási kötelezettséget vezetett be. Tény viszont, hogy egyes külföldi cégek kevésbé fognak belépni a helyi piacra ilyen követelmények mellett, és az online cenzúra is könnyebben megvalósíthatóvá válik. Ennek ellenére Amerika adatlokalizáció-ellenessége nem csak a demokrácia iránti olthatatlan vágyából ered.
Az adatvédelmi szabályzatok gyengítése
Hasonlóképpen „demokrácia-párti” digitális stratégia Amerika részéről Klyman szerint más országok adatvédelmi szabályzatának és a magánélet védelmére vonatkozó szabályainak gyengítése. A nagy technológiai vállalatok ennek megfelelően világszerte a szilárd adatvédelmi és magánélet védelmére vonatkozó törvények vezető ellenzőivé váltak. (Ezek között az egyik legszigorúbb az Európai Unió szabályozása a GDPR - a szerk.) A Facebook kiszivárgott dokumentumaiból kiderült, hogy Malajziában úgy tudta megakadályozni az adatvédelmi törvények megalkotását, hogy a kormánynak a beruházások növelését ígérte. Kenyában a Google és az IBM élen jár a kenyai adatvédelmi törvény aláaknázásában azzal, hogy a személyes adatok továbbítására vonatkozó lazább korlátozásokért lobbizik. Európában, ahol az EU az algoritmikus károkozásért kiszabható szigorúbb büntetéseket fontolgat, az Apple, a Google, a Facebook és a Microsoft a kontinens legnagyobb lobbistái.
A tech-vállalatok többször megsértették továbbá azt a törvényt, amely megtiltotta nekik, hogy monopóliumokat hozzanak létre a tengerentúlon. 2019-ben az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet 25 millió dollárra bírságolta a Microsoftot, amiért Magyarország, Szaúd-Arábia, Thaiföld és Törökország kormányát megvesztegette a Microsoft szolgáltatásainak használatáért. A Microsoft egyik szivárogtatója 2022 márciusában felfedte, hogy a vállalat évente 200 millió dollár kenőpénzt fizet azért, hogy kedvező kormányzati szerződéseket szerezzen a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, többek között Ghánában, Nigériában, Zimbabwéban és Katarban.
Pedig az adatvédelem a demokrácia alapja, ez pedig különösen paradox a leginkább demokrácia mellett érvelő ország vállalati kultúráját nézve.
Nem akarnak adót a digitális szolgáltatást nyújtó multinacionális cégek
Az Egyesült Államok digitális stratégiájának másik veszélyes aspektusa az olyan országok büntetése, amelyek adót vetnek ki a digitális szolgáltatásokat nyújtó multinacionális vállalatokra. Pedig ezeknek az adóknak vannak előnyei is, például jelentős bevételt biztosíthatnak a korlátozott adóbevételekkel rendelkező országok számára. Mindemellett az Egyesült Államok Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága megállapította, hogy az összes globális digitális kereskedelmi korlát felszámolása mindössze 0,1 százalékkal növelné az Egyesült Államok GDP-jét. Ennek ellenére az USA "háborút indít" azon országok ellen, amelyek nem vámjellegű akadályokat állítanak a digitális kereskedelem elé - még a demokratikus országok ellen is.
A kínai digitális tekintélyelvűség által jelentett állítólagos egyedülálló fenyegetés felfújása nemcsak abban segít az amerikai vállalatoknak, hogy elkerüljék a külföldi felügyeletükkel kapcsolatos vizsgálatokat, hanem abban is, hogy meggyőzze a törvényhozókat: a Big Tech-et célzó trösztellenes jogszabályokkal a technológiai verseny Kínának való átengedését kockáztatják, zárja elemzését Kevin Klyman.
Ezzel szemben viszont az elemző véleménye szerint
„mindenképpen aggódnunk kell amiatt, hogy a kormányok megfigyelik a lakosságukat, és a technológiai vállalatok az emberek adatait a beleegyezésük nélkül pénzzé teszik. De amikor megnevezzük a felelősöket, a listán Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin mellett Jeff Bezos-nak és Joe Bidennek is szerepelnie kellene”.
A végeredmény hivatalossá vált.
