A pálya most még az internet „kapuőrei” felé lejt
A digitális világban néhány internetes platform világszintű dominanciája és megkerülhetetlensége közismert. Manapság az internet nem is értelmezhető például a Google, a Facebook (Meta), az Amazon, az Apple, vagy a Microsoft nélkül. A platformjaikat - vagy közülük legalább egyet - szinte mindegyikünk használja nap mint nap.
Ezek a szolgáltatók szinte felbecsülhetetlen gazdasági hatalommal, országok GDP-jét meghaladó bevételekkel rendelkeznek, mert óriási értékű felhasználói adattömeg összpontosul náluk. A felhasználók adatai, az azokhoz való kizárólagos és tömeges hozzáférés ugyanis zöld utat nyit a személyre szabott reklámokhoz és egyéb szolgáltatásokhoz, amelyek bevételgeneráló hatása minden képzeletet felülmúl.
A tech-óriások online dominanciája és a birtokukban levő adatmennyiség adta gazdasági erőfölény komoly kérdéseket vet fel, hiszen az interneten jelen levő kisebb-nagyobb vállalkozások sora szinte végeláthatatlan. Csak az Európai Unióban tízezernél is több olyan cég működik, amelyek kereskedési piactereken, alkalmazás-áruházakon, vagy akár például közlekedési navigációs platformokon keresztül tevékenykednek, így elérhetőségüket a tech-óriások teszik lehetővé. Sőt, a reklámozásukra is sokszor csak a platformokon biztosított felületeken (pl. Google Ads, Facebook Ads Manager) van online lehetőség.
|
A digitális piacra tehát szinte kizárólag néhány nagy platformon, úgynevezett ,,kapuőrön” (angolul: „gatekeeper”) keresztül vezet az út, így a digitális térben bonyolított tranzakciók kifejezetten tőlük függenek, ideértve sokszor a mások közötti tranzakciókat is. Ez a függési helyzet táptalaja lehet tisztességtelen piaci magatartásoknak, amelyek kiküszöbölése nagyon nehéz. Az online kereskedelem egyik legfontosabb jellemzője a határok nélküliség, ezért az Európai Unióban egyik tagállamban sincsenek nemzeti szabályok a kapuőr platformok túlterjeszkedő, és adott esetben versenyt korlátozó magatartásainak megfékezésére. A probléma kezelésére jelenleg kizárólag az uniós, vagy nemzeti versenyjogi szabályok lennének alkalmazhatóak, azonban ezek hatálya sok esetben pont a kapuőrök tevékenységére nem terjed ki, vagy nagyon csak nehezen, hosszú idő alatt kikényszeríthető szankcionálási lehetőséget nyújtanak. Bár sokan a GDPR-tól is azt várták, hogy megakadályozza majd a személyes adatok egy kézben történő koncentrációját, és közvetetten elejét veszi a versenykorlátozó magatartásoknak is, ezek a várakozások nem teljesültek. A Big Tech továbbra is rengeteg személyes adatot gyűjt, az adatkoncentráció okozta versenytorzulás nemhogy csökkent, de inkább nőtt az elmúlt években.
Uniós rendelettervezet a digitális piacok védelméről
A fenti problémát felismerte az Európai Bizottság is, és rendeletjavaslatot dolgozott ki a digitális piacok tisztességes és nyitott működésének biztosítása érdekében. A Digital Markets Act (DMA), vagy magyarul a digitális piacokról szóló jogszabály szövegét az Európai Parlament tavaly decemberben már jóvá is hagyta, így várhatóan a DMA még 2022-ben kihirdetésre is kerül, és az összes tagállamban közvetlenül alkalmazandó lesz. De kérdés, hogy a DMA be fogja-e tudni váltani a hozzá fűzött reményeket. A jogszabály kifejezett célja a tisztességes verseny biztosítása a digitális szektorban. A DMA olyan követelményrendszert tervez bevezetni a digitális piacok legnagyobb szereplőivel szemben, amelyek kiegészítik az Európai Bizottság meglévő versenyjogi hatásköreit és ezzel remélhetőleg gátat szabnak a Big Tech cégek versenyellenes magatartásainak.
A DMA személyi hatályát illetően a tervezet szövege elég homályos. Ami biztos, hogy a legerősebb gazdasági pozícióval rendelkező, az uniós piacon jelen levő, szilárd és sokmilliós piaccal rendelkező Big Tech vállalatokra, illetve az általuk üzemeltetett platformokra fog vonatkozni. A jogalkotói szándék, hogy ezek a platformszolgáltatók csak felületet biztosítsanak a fogyasztók és a kereskedők találkozására, de ne korlátozzák a piaci folyamatokat. A tervek szerint például a DMA alkalmazásának alapfeltétele lesz, hogy az adott vállalat éves árbevétele legalább 6,5 milliárd euró legyen a megelőző három üzleti év mindegyikében, illetve legalább havi negyvenötmillió végfelhasználóval, valamint éves szinten legalább tízezer olyan üzleti felhasználóval rendelkezzen, amely a végfelhasználóknak valamilyen szolgáltatást nyújt, vagy terméket értékesít. A számok egy halandó számára gigantikusak, a DMA-t tehát „személyre lesz szabva” néhány óriásvállalat részére, amelyek nem fognak tudni kibújni alóla.
A jogalkotói célt tehát ismert. De mire is kötelezné a DMA a platformokat, és hogy kényszerítené ki a szabálykövetést? Az első és talán legfontosabb, hogy a DMA meg fogja tiltani a kapuőröknek azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy a náluk regisztrált kereskedőktől kizárólagosságot várjanak el. A platformok továbbá nemcsak a fogyasztóknak, hanem a kereskedőknek is kötelesek lesznek hozzáférést biztosítani azokhoz az adatokhoz, amelyeket ők generálnak. Ez azért nagyon fontos, mert pont az adattömegekhez való kizárólagos hozzáférés vezetett a technológiai óriásvállalatok leküzdhetetlen versenyelőnyéhez, államokat leköröző gazdasági hatalmához. A DMA próbál tisztességesebb helyzetet teremteni a platformokon megjelenített reklámok tekintetében is. Előírja, hogy a platformszolgáltatók nem sorolhatják hátrébb a kereskedők reklámjait a saját reklámjaiknál. A fentiek mellett a DMA be fog vezetni egy sor további olyan szabályt is, amelyek a transzparenciát és a kereskedők egyenlő esélyű piacra lépését szolgálják.
De milyen szankciós eszközei lesznek az Európai Bizottságnak a kívánt magatartások kikényszerítésére? A kötelezettségek rendszeres megsértése esetére úgynevezett korrekciós intézkedések, súlyos pénzbírság és a kényszerítő bírság szabható ki. A kezdeti javaslat a pénzbírság esetén a teljes globális éves bevétel max. 10%-ára vonatkozott, ezt azonban az Európai Parlament nyomására felülvizsgálják, és nem kizárt, hogy 20% lesz belőle. A legsúlyosabb korrekciós intézkedés pedig a tervek szerint lehetőséget ad a vállalkozás feldarabolására is.
Szép új jövő?
A kilátásba helyezett szankciók tehát nagyon szigorúak, azonban a jogszabály gyakorlatba való átültetése nem lesz egyszerű. A Big Tech, a kapuőrök korlátozására már számtalan sikertelen próbálkozást láttunk. A probléma az, hogy még a leggondosabb szabályozások is nehezen hajthatók végre a digitális térben, ahol az értéket nem egy-egy adat, hanem azok tömege adja. Ha csak a GDPR-ra gondolunk, megnyugtató megoldásra és maradéktalan optimizmusra a DMA vonatkozásában sem készülhetünk. Egyelőre még az sem tisztázott, hogy az Európai Bizottság például hogyan tud majd feldaraboltatni egy olyan céget, amelynek nem az Unióban van a székhelye. A DMA bevezetésétől függetlenül annak várható tényleges érvényesülésével kapcsolatosan jelenleg több a kérdés, mint a válasz.
Mindazonáltal a szövegtervezetet az Európai Parlament nemrég jóváhagyta, legalább a szándék szintjén egy újabb nagy lépést téve a Big Tech cégek megregulázása felé. A várakozások szerint a DMA még az idén kihirdetésre kerül, azonban ehhez még szükséges az Európai Tanács – és ezáltal a tagállamok – jóváhagyása is. A jelenleg soros francia elnökség a hírek szerint eltökélt abban, hogy a DMA-ból minél előbb valódi kötőerővel rendelkező jogszabály legyen. A folyamat neheze azonban most jön, hiszen a tervezetet még a nemzeti érdekek mentén is végleges formába kell önteni, amelyhez a tagállamok képviselőinek minden bizonnyal lesz egy-két szava.
Dr. Márky Gábor, a bpv JÁDI NÉMETH Ügyvédi Iroda Partnerének szakcikke
Megéri beszállni a túlfűtött lakáspiacra az olcsó hitel miatt? 
