Szombat hajnal óta az izraeli események kapcsán mindenki a mi történt, hogyan és miért kérdésekre keresi a választ. Azt mostanra nagyjából tudjuk, hogy mi történt, arról pedig, hogy miért, többszáz oldalas könyveket lehetne írni, és valószínűleg azok sem tartalmaznák a teljes választ. Koncentráljunk tehát most arra, hogyan.
Hogyan volt képes a Hamász, illetve annak fegyveres szárnya, az Ezz Al-Din al-Kasszám Brigádok áttörni a híres izraeli Vaskupola légvédelmi rendszert, illetve áttörni a világ legjobban őrzött határán, a Gázai övezetet körülvevő fal- és kerítésrendszeren, hogy aztán izraeli területen hosszú órákon keresztül véres ámokfutást rendezzenek a fegyveresei?
Megtévesztés nyílt színen
Az akcióhoz először is titoktartásra és megtévesztésre volt szükség. Az izraeli katonai és polgári hírszerzés képességei mindenki számára ismeretesek, most azonban egy évtizedek óta nem látott léptékű katonai akció előkészítése és konkrét előkészületei kerülték el az izraeli hírszerzők figyelmét. A Hamász ennek érdekében hónapok, sőt évek óta „altatta” az izraeli biztonsági erők és a hírszerzés figyelmét.
„A Hamász korábban nem látott taktikát használva vezette az orránál fogva Izraelt, olyan képet sugározva magáról, hogy nem akar most harcot vagy konfrontációt kezdeményezni Izraellel, miközben erre a nagyszabású akcióra készült”
- mondta egy Hamászhoz közel álló forrás a Reutersnek. Az utolsó jelentősebb, 2021-es összecsapások óta Izrael a gázai életkörülmények, illetve a Hamász gazdasági helyzetének javításával igyekezett „megvásárolni” a békét, és az izraeliek azt hitték, hogy ez a taktika sikeres. Izrael az utóbbi időszakban több ezer munkavállalási engedélyt adott ki gázaiak részére, akik ezek birtokában Izraelben, illetve Ciszjordániában dolgozhattak, a gázai fizetések akár tízszeresét is megkeresve így.
Egészen a támadás megindításáig a Hamász főként ezen engedélyek számának növelését követelte, és – ugyan más terrorszervezetek indítottak az övezetből támadásokat – olyannyira nem szervezett fegyveres akciókat Izrael ellen, hogy ezzel radikálisabb támogatói, külföldi szponzorai részéről is kritikáknak tette ki magát. Úgy tűnt, a Hamász vezetői Gázában törekednek valamilyen élhetőbb helyzet kialakítására, illetve akár saját gyarapodásukat, politikai hatalmuk erősítését helyezik „az ügy” elé, és Izrael megsemmisítése helyett valamiféle, ha nem is együtt-, de egymás mellett élés kialakítása a céljuk.
„Elhitették velünk, hogy pénzt akarnak”
- ismerte be egy izraeli hírszerzési forrás, a haderő egyik szóvivője pedig úgy fogalmazott: „Azt gondoltuk, az hogy jönnek dolgozni és pénzt visznek haza Gázába valamiféle nyugalmat teremt. Tévedtünk.”
A tervezett akciót persze így is teljes titokban kellett tartani. A Hamászon belül is csak néhány parancsnok tudott arról, mi is készül (és persze valószínűleg a szervezet katari/iráni, pénzzel és fegyverrel segítő támogatói közül néhányan). Maguk a fegyveresek, akik aztán szombat hajnalban végrehajtották a terveket, az utolsó pillanatokig nem tudták, mi és mikor fog történni.
Azonban ettől még a konkrét előkészületeket nem lehetett volna teljes titokban tartani. A támadáshoz fegyvereket kellett felhalmozni, fegyveresek százait kiképezni, gyakorlatokat tartani. Ehhez a Hamász az előbbiekkel teljesen ellentétes stratégiát választott: szinte teljes nyíltsággal tette mindezt. A sors groteszk iróniája, hogy részben az 1973-as jom kippuri háborút (melynek ötven éves évfordulóján történt a mostani támadás, és amelyet az Izrael állam létére való legnagyobb fenyegetésnek tekintettek, és amely óta egész mostanáig nem történt meg az, hogy ellenséges fegyveresek izraeli területeket vonjanak ellenőrzésük alá) másolták le ebben a tekintetben.
Akkor az egyiptomi haderő hónapokon keresztül gyakorlatozva, az izraeli hírszerzés szeme előtt próbálta el sokszor az Izrael ellen indítandó támadást – olyan sokszor, és olyan nyíltan, hogy az izraeliek egy idő után ezt már a rendes üzletmenet részének, a politikai nyomásgyakorlás eszközének tekintették.
Most a Hamász is hónapokon keresztül gyakorlatoztatta fegyvereseit, elpróbálva a határkerítés-rendszer ellen indítandó támadásokat, sőt állítólag még egy izraeli település egy részének életnagyságú makettjét is felépítették, hogy a terroristák ott gyakorolják az utcai harcot az izraeli biztonsági erők ellen. De mindez annyira nyíltan és annyira sokáig tartott, hogy az izraeliek – akik ugyebár egyébként is hittek abban, hogy a Hamász most nem tervez igazi támadást – már nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a dolognak.
(Azokat a találgatásokat most hagyjuk, hogy a Netanjahu-kormány intézkedései miatt kialakult belpolitikai válság az izraeli hírszerzésben is törésvonalakat generált volna, és ez vonta el a figyelmet a gázai helyzetről, vagy hogy az izraeli hírszerzésben egyesek Netanjahu megbuktatása céljából, vagy éppen ellenkezőleg, az ő utasítására tudatosan hagyták volna figyelmen kívül a készülődés jeleit. Tény, hogy a politikai válság hatással lehetett a hírszerzés működésére is, ám ennek mértékét, egy esetleges tudatos szabotázs megtörténtét valószínűleg soha nem fogjuk egyszerű földi halandóként megtudni, és a történtek ilyen elméletek nélkül is megmagyarázhatók.)
Túlterhelt védelem
Azonban minden „altatás” és előkészület mellett is végre kellett hajtani a támadást, és ehhez az izraeli haderő (IDF) egységeit kellett legyőzni, illetve áttörni a világ talán legerősebb, többszintű légvédelmi rendszerét, amelynek csak egyik, bár talán legfontosabb eleme a híres Vaskupola légvédelmi rakétarendszer.
Massive Iron Dome engagement over south-central Israel tonight pic.twitter.com/ZzN8lrCuZs
— OSINTtechnical (@Osinttechnical) October 8, 2023
Mindenképpen megkönnyítette a Hamász dolgát, hogy egyrészt Izrael éppen az egyik legnagyobb ünnepét ülte, a haderőből is sokan eltávozást kaptak, a szolgálatot teljesítők ébersége sem volt tökéletes, másrészt hogy a hírszerzés és a haderő figyelmét, illetve egységeit is lekötötte az utóbbi hónapokban Ciszjordániában – főként egyébként a radikális jobboldali, illetve ortodox vallásos izraeliek, leginkább telepesek – szította, időnként vérontásig is fajuló feszültség. Ráadásul Izrael egy hasonló jellegű, kiterjedt támadás elhárítására is készült – csak éppen az északi határain, a Hezbollah fegyveresei által végrehajtva.
A támadás sikeréhez mindenképpen szükség volt arra, hogy az izraeli védelmi rendszereket a lehet legnagyobb mértékben túlterheljék, és minél nagyobb káoszt idézzenek elő, ami megakadályozta az IDF-et és más biztonsági erőket, hogy átlássák, mi is történik és a megfelelő helyeken a megfelelő erőkkel válaszoljanak a kihívásra.
How Hamas managed to do this? Bombed Israeli observation towers, followed by barrage of rockets, then militants flew over the border wall using paraglides, soon blew up the border fence and entered into Israel in hundreds! pic.twitter.com/5b31105m1j
— Ashok Swain (@ashoswai) October 8, 2023
Ezért aztán a támadás nagyjából egyszerre indult meg földön (a határkerítés ellen), vízen (motorcsónakokon szállított terroristák bevetésével), illetve a levegőben (rakétazáporral, illetve egyes hírek szerint motoros siklóernyős és sárkányrepülős diverzánsok izraeli területre érkezésével). A Vaskupola rendszer, bár valóban talán a leghatékonyabb légvédelmi eszköz a Hamász által csempészett alkatrészekből épített „barkácsrakéták” és drónok ellen, azért nem legyőzhetetlen csodafegyver. Most két okból juthatott át ilyen sok rakéta rajta. Egyrészt a rendszert egyszerűen túlterhelte a rengeteg kilőtt rakéta. Korábban a Hamász (és más, vele együttműködő vagy éppen rivalizáló gázai terrorszervezetek) nagyjából napi 3-500 rakéta kilövésének képességéről adtak tanúbizonyságot – szombaton 2500-5000 rakéta indult el izraeli célpontok felé, ilyen nagyságrendre pedig egyszerűen nem volt, és nem is lehetett, felkészülve a légvédelem.
Tom Cooper szerint ráadásul a támadás első hullámában a Hamász fegyveresei a határkerítés áttörése után egyből egy Vaskupola-üteg felé vették az útjukat, és miután ezt semlegesítették, még egy lyuk is keletkezett a rendszerben, amelyet aztán újabb rakéták százai-ezrei tudtak kihasználni.
Utóbbi részlet is azt mutatja, hogy a Hamász nem csak fanatizált, gyakorlatilag öngyilkosságra felbujtott, hellyel-közzel kiképzett terroristákat, hanem profi módon kiképzett és felfegyverzett erőket is bevetett a támadás során. Erre utalnak azok a felvételek is, amelyek a határkerítés egyes pontjai ellen indított összehangolt, feltehetően drónok, vállról indítható rakéták és más, az egyszerű kézifegyvereken túlmutató eszközök felhasználásával indított, sikeres támadásokról készültek, illetve az is, hogy több esetben egyenesen az IDF bázisait is sikeresen támadták a Hamász fegyveresei. Az eddigi hírek szerint legalább egy magas rangú izraeli tiszt elesett, egy másik pedig fogságba esett ezen akciók során, amelyekben állítólag az izraeli egységek kommunikációját meggátoló elektronikus eszközöket is bevetettek.
Az izraeli haderő számos páncélozott járművet, illetve több harckocsit is vesztett, ezek egy része ráadásul – más fontos eszközökkel, például az elektronikus hírszerzésre használatos, szupertitkos kütyükkel együtt – a Hamász, illetve nyilván záros határidőn belül az iráni vagy más, Izraellel ellenséges hírszerzés, kezébe került.
A másik oldalon nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy minden lenyűgöző képessége ellenére az IDF-ben sem valamiféle szuperkatonák, hanem emberek, ráadásul túlnyomó többségben sorozott fiatalok harcolnak. A meglepetés ereje, a váratlan irányokból és módokon érkező, a megszokottnál jóval kiterjedtebb és nagyobb erejű támadások hatására bizony az izraeli fegyveres erők sem mindig a megfelelő választ adták, az első órákban a pánik és a káosz is gátolta a megfelelő válaszlépéseket.
„Ez a mi szeptember 11-ikénk. Elkaptak minket. Megleptek minket és gyorsan jöttek sok helyről – a levegőből, a földön és a vízen át is”
- ismerte el Nir Dinar őrnagy, az IDF szóvivője is.
Az is jól látható, hogy ahogy Ukrajnában, a Gáza környéki harcokban is fontos szerepet kaptak a drónok. A Hamász bevetett az oroszok által is kiterjedten használt iráni gyártmányú, vagy ahhoz nagyon hasonló „licenszelt” Shahed-drónokat izraeli célpontok ellen, és legalább egy esetben egy izraeli harckocsit is sikerült harcképtelenné tenni – szintén ukrajnai módra – drónokról ledobott, és így a tank páncélzatának leggyengébb, felső részére érkező páncéltörő gránátokkal. Feltűntek modern vállról indítható rakéták, illetve feltehetően iráni fejlesztésű, harckocsik ellen bevethető aknák is a harcok során.
Merkava pic.twitter.com/9NhBG1bkwi
— MAKS 23 (@Maks_NAFO_FELLA) October 7, 2023
Lassú, de biztos pusztítás
Egyértelmű tehát, hogy a Hamász jóval erősebbnek, felkészültebbnek, titoktartásra és stratégiai tervezésre képesebbnek bizonyult, mint azt a világ – és elsősorban az izraeli hírszerzés – gondolta, és hogy ehhez jelentős operatív, anyagi és katonai eszközökben megnyilvánuló külföldi segítség kellett. Ez persze nem jelent semmilyen felmentést arra vonatkozóan, hogy ezt az erőt végső soron arra használták fel, amire korábban az öngyilkos merénylőkre kötözött bombákat: civilek elleni válogatás nélküli, terrorista erőszakra. Az izraeli területre jutó terroristák (a támadóknak e csoportják már fegyvereseknek is túl hízelgő lenne nevezni) izraeli civileket gyilkoltak meg, kínoztak meg, gyerekeket és nőket végeztek ki hidegvérrel, holttesteket gyaláztak meg, és ezek nem egyéni túlkapások voltak, hanem az akció végső célja. A Hamász a szétvert határkerítésen át százával izraeli területre bejutó terroristái olyan röplapokat kaptak, amelyek arra biztatták őket, hogy válogatás nélkül támadjanak civilekre és katonákra egyaránt, amíg meg nem halnak vagy fogságba nem esnek.
Az is egyértelmű viszont, hogy minden váratlan sikeressége ellenére a Hamász továbbra sem lehet nyílt harcban az IDF ellenfele, és a háborús üzemmódra váltott, bosszúszomjas IDF nem fog válogatni az eszközökben, hogy a Hamász többet ne legyen képes ilyen akcióra.
„Ostobán elhittük, hogy ez [hogy a Hamász 'felelősségteljesebb', és már nem izraeliek meggyilkolása az első számú célja] igaz. Hibáztunk. Többet nem fogjuk elkövetni ezt a hibát, és megsemmisítjük a Hamászt, lassan, de biztosan”
- mondja Jakov Amidror nyugalmazott tábornok, aki korábban Netanjahu biztonsági tanácsadója is volt.
Az is biztos, hogy az ezzel járó szenvedés és vérontás nagy része nem a Hamász vezetőit, de még csak nem is szervezet a támadásokban tevékeny részt vállalt tagjait, hanem a gázai civil palesztin lakosságot fogja sújtani.
Donald Trump: az amerikai félidős választások után véget érhet az iráni háború 
