Az amerikai elnökválasztás szavazatainak összeszámlálása még nem ért véget, de néhány következtetést már most le lehet vonni.
- A demokrata jelölt, Joe Biden jobban szerepel a mostani választáson, mint Hillary Clinton négy éve, pedig személyében a szónoki pulpituson egy fáradt, sótlan öregurat hallgathattunk a kampány során. Mostani tudásunk szerint azonban érdemi áttörést nem sikerült elérniük a négy évvel ezelőtti eredményhez képest a demokratáknak. Természetesen a verseny még nem lefutott, a levélszavazatok összeszámolása inkább Bidennek kedvezhet az elemzők szerint, kérdés, hogy az mire lesz elég.
- Annak, hogy több szavazót tudott megnyerni, alapvetően két oka van: a koronavírus-járvány és az emberi jogi mozgalmak megerősödése. A járvány kezelésében megmutatkozott a Trump-adminisztráció minden gyengesége, a polgárjogi mozgalmak – a fekete állampolgárok elleni rendőri erőszak – pedig felerősítette a Trum-ellenes érzelmeket.
- A gazdasági topikok ezúttal látszólag nem voltak akkora befolyással a választásra, mint a korábbi alkalmakkor (emlékezetes Bill Clinton kampánycsapatának fő üzenete a kilencvenes évek elejéről: It’s the economy, stupid). Trump mindazonáltal sok szavazó támogatását őrizhette meg – és nyerhetett újakat - azzal, hogy „hazaparancsolta” a külföldön termelő vállalatokat, új munkahelyeket nyitva odahaza. Vélhetően már önmagában az üzenet is elég volt ahhoz, hogy a hagyományos republikánus államokban megszilárdítsa a támogatását.
- A választási térképen szépen kirajzolódik az Egyesült Államok pártpreferenciája: a keleti és nyugati parti övezet liberálisabb, ott vannak a demokrata bázisok, az ország közepe viszont erősen a republikánusok felé húz. Ebben a mostani választás sem hozott érdemi fordulatot.
- Trump szempontjából katasztrofálisan alakult a 2020-as év: a járvány és annak gazdasági hatása, valamint a polgárjogi mozgalmak megerősödése gyorsan erodálta népszerűségét. Pár hónapja elég biztosnak tűnt, hogy a demokraták jelentős verést mérnek az elnökre. Azt azonban már most is kijelenthetjük, hogy erre nem kerül sor, bármi is legyen a választás eredménye. A közvélemény-kutatók ezt is ugyanúgy benézték, mint négy éve, amikor Hillary Clinton fölényes győzelmét jósolták.
- De vajon mi lehet az oka annak, hogy Trump nyeregben tudott maradni, sőt, jelen állás szerint a győzelme sem lenne meglepetés? Hogyan tudta megfordítani a közhangulatot, hogy meccsben maradjon? Erről számos elemzés születik majd a közeljövőben, mi most egy momentumot emelnénk ki: a kampány finisében Trump kommunikációjában egyre erőteljesebben jelent meg a koronavírus-szkepticizmus. Ez korábban sem állt tőle távol, mindig igyekezett kisebbíteni a járvány jelentőségét. A jelek szerint ő – vagy a tanácsadói – felismerhették, hogy a védekezés nem fogja meghozni a várt sikert, azzal nem tudják megfordítani a közhangulatot, ráadásul a jolly jokernek tekintett vakcina bejelentését sem sikerült a választás előttre időzíteni. Ezért előre menekült, és a kampány vége felé egyre többször fogalmazta bele a beszédeibe a járvány elleni védekezés felpuhítására vonatkozó üzenetét. Néha csak egy kiszólás volt a közönség felé, de célba talált az erre fogékony, a járványhelyzetbe belefásult szavazóknál, amikor a maszkviselés hasznosságát kérdőjelezte meg, vagy az európai államokat szapulta, a szerinte szükségtelenül szigorú intézkedések miatt. Ez egy kockázatos húzás volt, mert a koronavírusban elhunytak negyede amerikai állampolgár. De nem lehet kizárni, hogy a szabadságjogaikra különösen érzékeny, a szigorító intézkedések miatt az álláshelyeiket féltő, a járvány miatt frusztrált állampolgárok végső döntésében szerepet játszott Trump „együttérző” kommunikációja. Ha ez a tényező valóban befolyással volt a választásra, az figyelmeztető lehet a többi állam számára a választói magatartás alakulását illetően.
Újabb iráni szervezeteket és tartályhajókat érintő szankciókról döntött. 
