Fagyos az idő New Yorkban. Hol a francban van a globális felmelegedés?
– tette fel a költői kérdést Donald Trump 2013 áprilisában egy, az évszakhoz képest feltehetően túlzottan hideg napon.
A republikánus politikus, aki csaknem négy éve igazgatja a világ talán legnagyobb hatalmú államát, számos alkalommal rukkolt elő olyan kijelentésekkel, amelyek kétségbe vonták vagy gúny tárgyává tették a globális felmelegedés tudományos tényét.
A felmelegedés hoax. Vagy mégsem.
Egy 2014-es kirohanásában például hoaxnak nevezte a jelenséget, megkérdőjelezve az ellene hozott intézkedések értelmét. Máskor nem létező dologként beszélt róla, vagy a kínaiakra fogta az egészet:
A globális felmelegedés koncepcióját a kínaiak találták ki saját érdekükben, hogy versenyképtelenné tegyék az amerikai gyártást.
Trump persze nem lenne Trump, ha nem állította volna már mindennek az ellenkezőjét is.
2009-ben például ő is aláírta azt a New York Times-ban megjelent egész oldalas hirdetést, amelyben üzleti szereplők támogatásukról biztosították a klímaváltozás elleni törvényeket, és az emberiséget sújtó katasztrofális következményekre figyelmeztettek az azonnali cselekvés elmaradása esetén.
2019 nyarán arról beszélt, hogy kormánya a lehető legtisztább vizet és levegőt szeretné.
2020 elején pedig arra az újságírói kérdésre, miszerint hoaxnak tartja-e a globális felmelegedést, azt válaszolta:
Nem, nem, abszolút nem. Semmi sem hoax. Semmi sem hoax ezzel kapcsolatban. Ez egy nagyon komoly téma. (…) A környezet nagyon fontos nekem.
Mindezt értékelhetjük úgy, hogy Trump korrigálta álláspontját, esetleg jobb belátásra tért, de vehetjük úgy is, hogy össze-vissza beszélt, és mindig azt mondta, amit az aktuális érdeke vagy hangulata diktált.
Búcsú Párizstól
A szavaknál persze fontosabbak a tettek: mit csinált vagy nem csinált az Egyesült Államok 45. elnökeként annak érdekében, hogy – amennyire tőle telik – megóvja bolygónkat a lassú, de biztos pusztulástól?
Nos, azt aligha lehet környezetbarát lépésnek tekinteni, hogy 2017 júniusában bejelentette:
az Egyesült Államok kilép a párizsi klímavédelmi egyezményből.
A megállapodás fő célja egyébként a globális felmelegedés mértékének visszafogása az üvegházhatású gázok csökkentése révén.
Trump arra hivatkozott, hogy az egyezmény gazdaságilag nagyon „unfair” országával szemben, és annak betartása 2,7 millió munkahelybe kerülhetne az USA-nak 2025-ig.
Igaz, az egyezmény értelmében
a kilépésre legkorábban annak érvénybe lépése után négy évvel, 2020. november 4-én kerülhet sor – ez történetesen az elnökválasztás másnapja.
A kilépési procedúra egy évig tart, az amerikai elnök tavaly november elején megindította a folyamatot.
Jobbegyenes Kínának
Trump bő egy hónappal ezelőtt, az ENSZ Általános Közgyűlésén ismételten kritizálta az egyezményt: szerinte az egyoldalú, országa pedig tavaly minden más, a megállapodást aláíró országnál nagyobb mértékben csökkentette a káros gázok kibocsátását.
Egyúttal megint bevitt néhány ütést Kínának, mondván, hogy a távol-keleti ország kibocsátása csaknem a kétszerese az amerikainak:
Azokat, akik most Amerika kivételes környezetvédelmi eredményeit támadják, miközben ignorálják Kína féktelen szennyezését, nem érdekli a környezet. Csak meg akarják büntetni Amerikát, és én ezt nem fogom hagyni
– fogalmazott. A globális felmelegedésről ezúttal nem ejtett szót.
A Wall Street Journal (WSJ) szerint az amerikai károsgáz-kibocsátás az elmúlt 15 évben erősen visszaesett, miután az ország a széntüzelésű erőművekről egyre inkább a földgázalapú energiatermelésre állt át.
A WSJ szerint Trump kampányában a klíma nem szerepel a prioritások között, abban csupán néhány környezetvédelmi témáról esik szó.
Ezek egyike a tengerek és óceánok megtisztítása: az elnök még 2018-ban csatlakozott a Mentsük meg a tengereinket nevű nemzetközi kezdeményezéshez, amely keretében „kimerik” a szemetet a nagy vizekből Mexikóval és Kanadával együttműködésben – erről az átdolgozott észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény rendelkezik.
Biden: a valaha volt legagresszívebb terv
De mit és mennyiben változtatna Joe Biden, ha ő kerülne a Fehér Házba?
A demokratapárti elnökjelölt akut krízisnek tartja a klímaváltozást, és benn tartaná az országot a párizsi klímaegyezményben. Szerinte fontos, hogy az USA a nemzetközi klímavédelem élére álljon, és arra sarkalljon más országokat, hogy azok is csökkentsék tovább a károsanyag-kibocsátást.
Másrészt hatalmas állami forrásokat, mintegy kétezermilliárd dollárt szánna a klímaváltozás elleni küzdelemre.
Ha az a megtiszteltetés ér, hogy elnökké választanak, nem fogunk lacafacázni, hanem történelmi befektetéseket teszünk majd
– ígérte idén júniusban.
Klímavédelmi programja, amely egyben gazdaságfejlesztési program is,
2035-ig – kormányzati segítséggel – nullára csökkentené az energiatermelés, 2050-re pedig az egész ország károsgáz-kibocsátását.
Ennek érdekében elektromos autókba és károsgáz-mentes tömegközlekedési eszközökbe „ültetné” az amerikaiakat – az autóiparban a jelenleginél is hatékonyabb szabályozást szeretne –, valamint javítaná az úthálózatot és az infrastruktúrát.
Biden a környezet- és klímavédelmi szempontokhoz (is) igazítaná stratégiáját a gazdaságban, az infrastruktúrában, a közlekedésben vagy éppen a külkapcsolatokban. A célok elérését pénzügyi ösztönzőkkel, a szabályok szigorításával és új törvényekkel segítené.
Az utolsó elnökjelölti vitán pedig azt mondta, hogy
a szennyező, nagy olajipari vállalatokat idővel megújuló energiát előállító cégekkel kell felváltani.
Kampánycsapata később azt közölte, hogy az olajszektornak nyújtott támogatások megszüntetéséről beszélt.
A WSJ szerint Biden klímavédelmi programja a „legagresszívebb” terv, amivel egy elnökjelölt valaha előrukkolt.
Trump: nem kell annyi szabály
Trump szerint Biden stratégiája túl drága, árt az amerikai gazdaságnak (a környezetvédelmi vállalások révén), drágábbá teszi az áramot, és kivégzi az olajipart.
(Biden) végeredményben azt mondja, hogy le fogja rombolni az olajipart. Emlékszel majd erre a mondatra, Texas? Emlékszel majd erre, Pennsylvania, Oklahoma, Ohio?
– tette fel a kérdést az utolsó elnökjelölti vitán.
Míg Biden fokozott állami beavatkozást szeretne, addig Trump tartózkodna ettől. Szerinte, ha kevesebb a szabály, akkor több pénz marad a vállalatoknál, amelyek így több munkahelyet teremthetnek.
Emberei az elmúlt években azon dolgoztak, hogy a
szabályozás a szén-, olaj- és gázipar szereplőinek érdekeit figyelembe véve változzon, újraválasztása esetén pedig bebetonozhatják ezeket a változásokat.
Jelenleg több tucatnyi ilyen módosítás ügye van bíróság előtt a környezetvédő szervek és a demokrata vezetésű államok által indított perek miatt.
A WSJ szerint az is valószínűsíthető, hogy Trump újraválasztása esetén összességében korlátok közé szorítja majd a környezetvédelmi szabályozások kiterjesztését.
A két jelölt elképzelései tehát nagyon eltérnek – az energiaipari cégek, az autógyártók és a szakszervezetek egyaránt nagy változásra számítanak, ha új lakója lesz a Fehér Háznak.
És persze a globális klímavédelem szempontjából sem mindegy, hogy ki lesz végül a befutó.
Az már más kérdés – tesszük hozzá –, hogy a szép ígéretekből mi válna valóra, és végül mennyiben írnák felül azokat befolyásos lobbik.
Lienz télen a síturisták paradicsoma, nyáron a túrázók, bringások fellegvára, a városon átrobogó Isel gleccserfolyó pedig a rafting vízitúrázókat vonzza. 
