Joe Biden, Obama egykori alelnök próbálja visszahódítani a demokraták számára a Fehér Házat, ám az elnökválasztáson olyan programmal indult, ami normál esetben inkább aggasztaná az üzleti élet szereplőit, hiszen győzelme esetén a vállalatok és a befektetők is magasabb adókra számíthatnak. Egy másik klasszikus iparág, az olajszektor szereplői is aggódhatnak, hiszen Joe Biden agresszív fellépést ígér a fosszilis üzemanyagokkal szemben. De a munkaadók sem lehetnek boldogok, hiszen támogatja, hogy erősebb pozícióba kerüljenek a szakszervezetek és bővítené az állami szerepvállalást az egészségügyben.
Ezt tartják a legnagyobb veszélynek a piacon
Az üzleti szféra számára a borús előjelek ellenére némileg ambivalens módon mégis elfogadható jelöltnek számít Joe Biden. Ennek egészen prózai okai vannak, a demokraták korábbi másik két erős elnökjelöltje, Elizabeth Warren és Bernie Sanders sokkal radikálisabb programot hirdetett, amely sokkal fájdalmasabb lett volna az érintetteknek. Ráadásul Bidenről van egy előzetesen kialakult kép, hiszen korábban Barack Obama alelnökeként szolgált, arról nem beszélve, hogy a két ciklust teljesítő exelnök nem csak formálisan, hanem tanácsadóként is támogatja egykori beosztottját. Az elemzők úgy látják, bár a terezett intézkedései érdeksérelemmel jár a tőzsdéknek és a nagyvállalatok számára, a gazdaságpolitikája talán még így is tervezhetőbb lesz, mint az egészen kiszámíthatatlan fordulatokban bővelkedő mostani Trump adminisztráció.
Választási sorozatunk előző részeit itt éri el:
A szakértők megjegyzik, hogy ha Elizabeth Warren vagy Bernie Sanders lenne a demokrata jelölt, akkor az egészen más helyzetet teremtene, ám Biden egyik fontos politikai jellemvonása a pragmatizmus, így jelenleg az üzleti és pénzvilág abban bízik, hogy győzelme esetén egészséges kompromisszumok mentén hajtja végre választási ígéreteit. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan ígéretek Biden választási programjában, amitől ne tartanának az üzleti élet szereplői. A Pwc kutatása szerint, amelyet a Wall Street Journal idézett, a társasági adók emelése és az egészségügyi reform az, amit komolyabb aggodalmat okoz, ugyanakkor, ahogy az a lenti ábrából is látszik, számos olyan kérdés is van, amely esetében Trump intézkedéseit tartják a tevékenységükre veszélyesebbnek.
Persze a kritikusok egészen mást mondanak, így például Michael Strain, a jobboldali American Enterprise Institute gazdaságpolitikai tanulmányainak vezetője szerint Biden-nek impulzusai vannak, és nem ötletei. A pragmatizmus helyett pedig szerinte inkább arról érdemes beszélni, hogy az elnökjelöltnek nincsenek határozott elképzelései, az ideológiai horgony hiánya miatt pedig kiszámíthatatlan, hogy adott kérdésben milyen álláspontot képvisel majd. Más kérdés, hogy Donald Trump kritikusainak is az elnökkel szemben az az egyik fontos észrevétele, hogy kiszámíthatatlan, ha pedig beleáll egy döntésbe, azt akkor sem hajlandó elengedni, ha kiderül a tévedése.
Az elemzők szerint egyébként az üzleti élet képviselői a fent említett kockázatok ellenére is jobban támogatják a demokrata jelöltet, mint maga a párt balszárnya. Mindez annak ellenére igaz, hogy tavasszal az „igazi szocialistaként” elkönyvelt Bernie Sanders kiegyenlítettnek tűnő helyzetben lépett vissza Biden javára.
Nem eszik olyan forrón a kását
Egyes szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a befektetők ugyan tartanak Joe Biden ígéreteitől, hiszen az adók emelése, az ambiciózus éghajlat-politikája, vagy az állami egészségbiztosítási rendszer kiterjesztése az ő költségeiket növelné (illetve a nyereségüket csapolná meg). Mindezeket azonban nem biztos, hogy végre tudja hajtani, ahhoz ugyanis, hogy a program valóban zöld utat kapjon arra lenne szükség, hogy a képviselőházban megőrizzék a demokraták az irányítást és a szenátusba is többségbe kerüljenek.
Ezek pedig azért sem egyszerűek, mert előbbiben a helyek harmadáról döntenek a szavazók, döntően olyan képviselői helyekről szavaznak a választók, ahol most demokrata képviselők vannak, így még akár az is előfordulhat, hogy a mostani szűk többségüket elvesztik. Talán még ennél is nehezebbnek tűnik a hatalomátvétel a szenátusban, így sok befektető és üzletember van azon az állásponton, hogy elég lesz akkor megijedni, ha tényleg megtörténik a demokraták teljes hatalomátvétele.
A közgazdászoknak egyébként is megoszlik a véleménye arról, hogy Biden tervezett intézkedései milyen hatással lesznek az amerikai gazdaságra. Egyesek úgy vélik, hogy a nagyobb állami szerepvállalás több fiskális ösztönzést jelent. Ezt támasztja alá az is, hogy a demokraták és vezetőjük Nancy Pelosi és Donald Trump nem azért nem tudott megállapodni az elnökválasztást megelőzően az újabb gazdaságösztönző programról, mert a kormányzat szándékát ellenezték volna, a vita tárgya inkább az volt, hogy a demokraták nagyobb csomagot akartak, illetve a preferált célcsoportokban volt még nézeteltérés.
Ha Biden nyerne és egy a korábbinál jelentősebb gazdaságélénkítő csomagot szavaznának meg, az a szakértők szerint a most vártnál nagyobb gazdasági növekedést hozhat, igaz az eladósodás mértéke is gyorsabban növekedne. Ezzel ellentétes vélemények is vannak, hiszen többen azt jósolják, hogy Joe Bidenék által tervezett adóemelések, amely a vállalatokat, a nagybankokat, a magas jövedelmű háztartásokat érintené visszafoghatja a megtakarításokat és a beruházásokat, ez pedig csökkenti a jövőbeni gazdasági kibocsátást.
Az üzleti szféra egy része Bident támogatja
Az elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a kampánytámogatások vizsgálata jó fokmérője annak, hogy egy adott jelöltet kik támogatnak és pénzvilág vagy egyes vállalati szektorok miként viszonyulnak hozzá. Ugyan Donald Trump kampányában foglalkozik Biden „alkalmatlanságával” és azt is hangsúlyozzák, hogy a tervezett intézkedések milyen károkat okoznak az amerikai gazdaságnak, a vállalati vezetők nem félnek a demokrata jelölttől.
Erre számos példa van, az egyik legbeszédesebb, hogy Roger Altman, az Evercore Inc. befektetési bank alapítója és a Wall Street vezető demokratikus adománygyűjtője szerint a kampánytámogatások összeszedése tradicionálisan nehéz a pénzügyi szektor vezetői körében, ám visszatekintve több évtizednyit ennyire egyszerűnek még soha nem tűnt. Biden kampányára augusztusban és szeptemberben közel 750 millió dollárt gyűjtöttek össze, ami minden korábbi elnökjelölttel összehasonlítva rekordot jelent. A fenti összeghez a pénzügyi ágazat több mint 50 millió dollárral járult hozzá, ami ugyancsak kimagasló.
A vállalati szféra messze nem egységes, még ha a jelöltek ezt szeretnék elhitetni a közvéleménnyel. Egy-egy szektor azonban hangsúlyosan kiáll a jelöltek mellett. A Center for Responsive Politics (CPR) nevű szervezet kutatása szerint az értékpapír- és befektetési ágazatban működő cégek és cégvezetőktől érkező donáció 80 százalékát Biden kapta meg, fordított viszont az arány, ha a bányászati és olajipari vállalatokat nézzük ott a kampánypénzek négyötödét Trump kapta. Törésvonalat jelent egyébként a cégek mérete is, a CPR szerint a kisvállalkozók inkább Trump hívei, míg a nagy, mulitnacionális társaságok vezetői egyértelműen Biden mellett teszik le a voksukat.
A tehetős rétegek bizalmát a demokrata jelölt igyekszik is megszolgálni, amikor olyan kijelentéseket tesz, amely a párt radikálisabb szárnyában már-már szentségtörésnek számít. Így a párton belül komoly nézeteltérést okoztak Biden azon kijelentése, amelyek szerint „A gazdag emberek ugyanolyan hazafiak, mint a szegények”, „senkit sem akarok megbüntetni, csak azért, mert az átlagnál vagyonosabb”, „Senki életszínvonala nem változik. Semmi sem változik alapvetően”.
Ki fizeti a révészt?
Hiába a szép szavak, ha Joe Biden meg akarja tartani a kampányígéreteit, akkor rengeteg pénzre lesz szüksége. Többre, mint amit a költségvetési hiány szerény növeléséből elő lehetne teremteni, így mindenképpen növelni kell majd a büdzsé bevételeit. A magát független ellenőrző szervezetnek mondó Committee for a Responsible Federal Budget szakértői szerint a választási program megvalósítása a következő egy évtizedben 7-12 ezer milliárd dollárt emészthetnek fel. Ilyen kiadások mellett pedig a már többször emlegetett adóemelések elkerülhetetlennek látszódnak.
A Wall Street Journal írása szerint rosszul járhatnak a pénzintézetek, amire a jelölt egyik Phoenix-ben tartott kampánya utal. Joe Biden ott azt hangoztatta, hogy világ vállalati fővárosából, Delaware-ből származom és nem vagyok a vállalkozások ellen. Tudom ugyanis, hogy ők építették ezt az országot, nem a Wall Street rablóbárói vagy vezérigazgatói. Később – vélhetőleg érzékelve a kijelentés élét és kockázatait - a beszéd szerkesztett változatában a rablóbárókat bankárokra cserélték.
A vállalkozók ennek ellenére nem érezhetik magukat páholyba, hiszen Joe Biden 1972-es első szenátusi kampánya óta közel áll a szakszervezetekhez. A mostani elnökjelölti kampányába is komoly pénzzel szálltak be a munkavállalói érdekképviseletek. Ugyanakkor Marc Perrone a United Food and Commercial Workers International Union (Egyesült Élelmiszeripari és Kereskedelmi Dolgozók Nemzetközi Szakszervezete) elnöke azt hangsúlyozta, hogy szerinte a mai világban az a normális, ha a politika nem csak a munkaadókat, hanem a munkavállalókat is képviseli, és köztük közvetítve törekszik a konszenzusos döntések meghozatalára. Arról nem is beszélve, hogy egyes elemzők szerint a demokraták progresszív szárnyához képest Biden nem kívánja különleges státuszba emelni a szakszervezeteket és a munkavállalókat.
Van egy másik pont is, ahol az elnökjelölt elveti a párt másik két erős jelöltjének, Elizabeth Warren és Bernie Sanders ötletét, ez pedig a vagyonadó. Az említett két politikus azt szorgalmazta korábban, hogy a leggazdagabb amerikaiak vagyonuk egy százalékát fizessék évente adóként. Ezt azonban Biden kategorikusan elutasítja, igaz attól már nem zárkózik el, hogy más módon szedjenek be pénzt tehetős emberektől. Ilyen például a tőkenyereség után fizetendő adó, amelynek kulcsát megemelhetik a munkajövedelmekre kivetett szintre. Hasonló a helyzet a gazdagok vagyoni hagyatékával, amelyet ismét adóztatni szeretnének.
Az elmúlt hetek tőzsdei mozgása alapján egyébként a piacok annak ellenére sem tartanak Biden megválasztásától, hogy a legfrissebb közvéleménykutatások azt mutatják komoly előnnyel vezet. Az úgynevezett billegő államokban, ahol hol az egyik, hol a másik nagy párt szokott diadalmaskodni, és amelyeket az előző választáson minimális többséggel Donald Trump vitt, most szinte minden esetben Biden győzelem várható. Ha pedig ezek láttán nem remegett meg a befektetők keze a Wall Streeten, az azt jelzi, hogy a pénzvilág nem tart Joe Biden várható elnökségétől.
