Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó vasárnap óva intette Iránt attól, hogy támadásokat indítson, vagy támogasson a térségben lévő amerikai csapatok ellen, és kijelentette, hogy Washington adott esetben válaszolni fog. Ezek nem üres fenyegetések, hiszen a múlt héten az amerikai hadsereg már csapásokat mért két kelet-szíriai létesítményre, amelyeket az iráni Iszlám Forradalmi Gárda és az általa támogatott csoportok használnak - közölte a Pentagon, hozzátéve, hogy a csapások válaszként érkeztek az amerikai erők ellen Irakban és Szíriában elkövetett támadásokra.
Fenyegetőző Teherán
Valóban, Irán "több fronton" is súlyos következményekre figyelmeztette Izraelt, ha nem állítja le a Gázai övezet könyörtelen bombázását. Ezt a figyelmeztetést széles körben úgy értelmezik, mint Irán szándéknyilatkozatát, hogy szövetségesei és megbízottjai révén belép a konfliktusba. Tekintettel Irán egyre ellenségesebb retorikájára, Washington és Tel-Aviv azt fontolgatja, hogy mit tegyen, ha Teherán parancsot ad a beavatkozásra.
Izrael álláspontja Iránnal kapcsolatban kőkemény. A múltban az iráni nukleáris létesítmények elleni sebészi pontosságú csapásokat támogatta, és részt vett iráni atomtudósok elleni merényletekben. Irán esetleges belépése a gázai háborúba új fejezetet nyitna az ellenségek közötti ellenségeskedésben - és a háborút regionálissá szélesítené.
Katonai és politikai következmények
Az Izraelnek szóló figyelmeztetések ellenére Irán a jelek szerint vonakodik a konfliktusba való közvetlen belépés útját választani, mert fél attól, hogy kemény izraeli és amerikai válaszlépéseket kockáztat. Ennek eredményeképpen Irán törékeny egyensúlyt tart fenn ideológiai retorikája és politikai céljai között.
Irán a tűzzel játszik. A háború kiszámíthatatlan ködében könnyen felborulhat az egyensúly, amelyet fenn akar tartani.
Teherán hivatalos álláspontja szélsőséges. Tagadja Izrael létjogosultságát, és nem államként, hanem cionista entitásként hivatkozik rá. Az iráni hivatalos nyilatkozatok eközben tele vannak Izrael-ellenes tirádákkal.
Júniusban Teherán bemutatta legújabb rakétáját, és azzal dicsekedett, hogy annak hatótávolsága eléri Izraelt. A rakétát hirdető transzparenseken perzsa, héber és arab nyelven a "400 másodperc Tel-Avivig" felirat szerepelt.
Saját retorikájának túszaként
Az Iránban uralkodó rezsim szem előtt tartja az amerikai és izraeli „vörös vonalakat”, hogy elkerülje a nyílt ellenségeskedést.
Az ünnepelt háborús hős, Kászem Szolejmáni tábornok 2020. januári amerikai meggyilkolása után például az iráni hatóságok dühödten "kemény megtorlást" ígértek. A válasz azonban viszonylag szelíd volt: egy előre bejelentett csapás két iraki repülőtérre, ahol amerikai csapatok állomásoztak.
Irán ugyanezt a megközelítést követte Izraellel szemben is. Bassár el-Aszad rezsimjének orosz és iráni támogatással történő fennmaradása Szíriában biztosította, hogy Irán képes legyen közvetlen támadásokat indítani Izrael ellen - de ettől szándékosan tartózkodott. Ez annak ellenére történt, hogy Izrael többször is célba vette a Szíriában lévő iráni eszközöket. Izrael 2018-ban például olyan légi bevetéseket hajtott végre Szíriában, amelyek 70 iráni célpontot találtak el.
2020-ban Izrael hasonló műveletet hajtott végre iráni katonai célpontok megtámadására Szíriában. Idén pedig a gázai háború előtt Izrael ismét légicsapásokat mért iráni erők ellen Szíriában. Irán válasza ezekre az akciókra néma csend volt.
Irán valójában saját gyújtogató retorikájának túsza. Teherán a Nyugat és Izrael elutasításával legitimizálja saját elnyomó, teokratikus rezsimjét, miközben a palesztin ügyet világnézetének középpontjába állította.
Ez a magatartás a muszlim világban is követőkre talált. Irán pedig szégyentelenül kihasználja ezt, hogy előnyre tegyen szert arab riválisaival szemben, akiket Teherán azzal vádol, hogy elárulták a palesztinokat.
A vörös vonalak
Az iráni vezetés azonban tisztában van azzal, hogy a vörös vonalak átlépése és az Izraellel - vagy az USA-val - való nyílt konfrontáció egzisztenciális fenyegetést jelenthet a rezsim számára. Ez az oka annak, hogy Irán következetesen visszahúzódik a háború széléről, és a megbízottjain keresztül folytatott alacsony intenzitású összecsapásokat választotta, amelyek az ideológiai nagyzolásra szolgálnak, de nem veszélyeztetik a túlélését.
Nyitott kérdés, hogy Irán képes-e folytatni ezt a játszmát egy ilyen feszült és robbanékony környezetben? Lehet, hogy Irán nem ad utasítást a Hezbollahnak, hogy rakétáit Izraelre lője, de ez nem jelenti azt, hogy ez nem történhet meg véletlenül, hibák láncolatán keresztül vagy akár szándékosan.
Csak azért, mert Irán képezte ki és szponzorálja a Hezbollahot, nem feltételezhetjük automatikusan, hogy Teheránnak teljes ellenőrzése van annak minden lépése felett.
Talán sosem szabadulhat a médiamágnás. 
