A Monetáris Tanács mai ülésén a jegybanki alapkamatot 0,15 százalékponttal, 0,6 százalékra. Ez már a második csökkentés egymás után, egy hónapja szintén 0,15 százalékot vágott az azelőtt több mint négy évig, 2016 májusa óta változatlan irányadó rátán.
A mostani kamatcsökkentés ellenére a három és fél hónapja módosított többi kondíció nem változik. Így az egy napra a kereskedelmi bankok által a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) elhelyezett betétek kamata is negatív, -0,05 százalék maradt, az egynapos és egyhetes, fedezett hiteleké pedig 1,85 százalékos.
A kamatcsökkentés nem érte váratlanul a piacot, mivel a május 28-án hirtelen távozott Nagy Márton helyére kinevezett új MNB-alelnök a június 23-ai 0,15 százalékpontos vágás után három nappal kijelentette, a monetáris tanács következő ülésén további 0,15 százalékos mérséklésre tesz javaslatot.
„A döntés megfelel a piaci várakozásoknak, ugyanis a legutóbbi, júniusi szintén 15 bázispontos csökkentés után a magyar jegybank vezetése már utalt rá, hogy lesz még lazítás” – kommentálta a jegybanki lépést Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője. Hozzátette: „A kamatcsökkentés célja a gazdaságélénkítés. Tehát alacsonyabb hitelkamatokkal igyekszik felpörgetni a hitelezést az MNB. Az infláció szempontjából is belefér a kamatcsökkentés, a jegybank ugyanis legutóbbi előrejelzésében azzal számolt, hogy az egyik legfontosabb mutató, az adószűrt maginfláció jövőre a 3 százalékos célszint alá süllyed.”
A mostani kilátások alapján elképzelhető, hogy az MNB a későbbiekben tovább lazít, azaz még lejjebb szorítja a rövid, éven belül kamatokat, várhatóan az 0,5 százalék körüli szintre. „Az viszont kérdés, hogy ezt az alapkamat további csökkentésével vagy nem konvencionális eszközök, például az egyhetes betét segítségével teszi majd meg” - mondta Németh Dávid.
„Amennyiben a nemzetközi hangulat romlik és a forint esetleg meredek lejtőre kerül, akkor a magyar jegybank elhalaszthatja a lazítást. Sőt, nagyon kedvezőtlen helyzetben átmenetileg akár szigorításra, azaz kamatemelésre is sor kerülhet.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
