Izrael és Irán titkos manipulációi a forrongó Közel-Keleten

Kormányellenes tüntetők Bagdadban 2019. november 3-án. Irak több városában október eleje óta zajlanak tüntetések a munkanélküliség, a kormányzati korrupció és a hiányos közszolgáltatások miatt. Fotó: EPA/Murtaja Lateef

A világ népességének 41 százaléka 24 év alatti, akik Hongkongtól Chiléig egy évtizeddel a 2008-as globális pénzügyi válság után szembesülnek azzal, hogy életszínvonaluk és anyagi biztonságuk bizonyosan nem fogja elérni a szüleikét. Fokozottan igaz ez a túlnépesedett muszlim világra, ahol a becslések szerint 27 millió fiatal lép a stagnáló munkaerőpiacra az elkövetkező 5 évben. Napjainkban Iraktól Libanonig százezrek követelik a teljes politikai elit távozását, hiszen az intézményesült korrupció, a politikai elnyomás, a rossz minőségű oktatás, a magas fiatalkori munkanélküliség, az óriási társadalmi különbségek és a krónikus szegénység kilátástalanná teszi helyzetüket.

Irak

Izraeli értesülések szerint Kászim Szulejmáni tábornok, az iráni Forradalmi Gárda ’al-Kudsz’ (Jeruzsálem neve arabul) különleges egység parancsnoka egy hónapja titokban találkozott Bagdadban az iraki biztonsági szervek vezetőivel. Szulejmáni határozottan közölte, hogy „mi Iránban pontosan tudjuk, hogyan kell bánni a tüntetőkkel”. És láss csodát, rá pár napra síita milicista mesterlövészek a tüntetők közé lőttek, kioltva mintegy 150 ember életét.

Teherán azt is megakadályozta, hogy Abdel Abdul Mahdi iraki miniszterelnök lemondjon. Holott két nehézsúlyú iraki politikus – akik maguk is síita miliciák vezetői – követelték a miniszterelnök távozását: egyrészt Muktada asz-Szadr, az iraki Mahdi Hadseregének vezetője, másrészt Hadi asz-Amiri, a Badr Szervezet vezetője. Szulejmáni „rendrakása” rámutat arra, hogy milyen szinten csúszott ki Washington kezéből az irányítás Irakban.

Libanon

Az ötmilliós ország hetek óta tartó tüntetései és a súlyosbodó bankválság hatására a múlt héten lemondott Saad Hariri miniszterelnök, aki kevesebb mint egy évig vezette a kormányt. A tüntetők azonban a teljes politikai elit távozását követelik, amely a libanoni polgárháborút lezáró Taif Megállapodás nyomán került hatalomra két évtizede. Ebbe az elitbe kerültek be akkor egyes politikai dinasztiák képviselői, valamint milíciák-, és a különböző szekták vezetői, akik azóta rendesen megszedték magukat.

Kormányellenes tüntetők Bejrútban 2019. november 3-án. Az egész országra kiterjedő és két hete tartó tüntetések nyomán Szaad Haríri miniszterelnök nemrég bejelentette saját és kormánya lemondását. Fotó: EPA/Wael Hamzeh

Káncz Csaba

Figyelemre méltó, hogy orosz értesülések szerint a libanoni tüntetések egyik fontos kiváltó oka az volt, hogy Irán a súlyos pénzügyi problémái miatt levágta támogatását a paramilitáris és politikai szervezet, a Hezbollah számára, amelyet követően Szaúd-Arábia is lecsökkentette átutalásait a korrupt Hariri kormány részére. Ráadásul a múlt héten Trump elnök újabb szankciókat jelentett be a Hezbollah ellen, azzal céllal, hogy „lerombolja műveleti és pénzügyi hálózatait”– amely Hezbollah egyébként több minisztert is delegált a Hariri kormányzatba.

Teherán rendkívül ideges a kormány bukása miatt, nem véletlen, hogy az elmúlt napokban Irán legfelsőbb vezetője, Ali Hámenei elítélte a tüntetéseket és azokat az USA és Izrael felbujtó tevékenységének számlájára írta. Iránt kétségtelenül aggaszthatja, hogy izraeli nyomásra Trump elnök az elmúlt napokban felfüggesztette 105 millió dollár katonai támogatás átutalását a libanoni hadsereg számára. Izrael azt követeli, hogy Bejrút az átutalás előtt zárassa be a Hezbollah precíziós rakétagyárait.

Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.