|
| A decemberi választásokat ellenző tüntetők Algéria fővárosában, Algírban szeptember 20-án. EPA/STR |
A Földközi-tenger partján fekvő, muszlim többségű országokat jórészt a túlnépesedés és korrupt kormányzatok jellemzik, ahol a munkahelyek hiánya a fiatalokat radikalizációba és a kábítószerekhez űzi.
A múlt héten már górcső alá vettük Egyiptomot, ahol a tüntetések olyan politikai jelenségek miatt robbantak ki, amelyek hazánkat is átszövik. Most további három országra vetünk egy-egy pillantást.
Libanon bankjai kifogynak a dollárból
Az 1975-ben kitört polgárháború előtt egy amerikai dollár 2,25 libanoni fontot ért, de a konfliktus és az 1980-as évek hiperinflációja együttesen vezetett el 1997 decemberéhez, amikor a hatóságok egy amerikai dollárt 1507,5 fontban rögzítettek. Az utóbbi napok és hetek aggasztó fejleménye, hogy az izraeli határ körüli incidensek és a folyamatos leminősítések hatására ez a keresztárfolyam-kötés (peg) felbomlani látszik és a feketepiacon már 1600 fontot adnak egy dollárért. Egyes bankok már csak fontot engednek fölvenni, holott az ügyfél dollár átutalást kapott.
Az ország államadóssága a világon az egyik legmagasabb, a GDP 150 százalékán áll, miközben az államháztartás hiánya a GDP 11 százalékát teszi ki. Nem véletlen tehát, hogy a Moody's hitelminősítő februárban, a Fitch pedig augusztusban leminősítette az ország adósságát. Az IMF adatai szerint mindössze egy százalékos volt a GDP növekedése tavaly, holott legalább hat százalékos növekedés kellene ahhoz, hogy elég munkahely létesüljön az évente piacra lépő 30 ezer fiatalnak.
Nem véletlen tehát, hogy Egyiptomhoz hasonlóan Libanonban is tüntetések törtek ki, és vasárnap több százan vonultak utcára Bejrútban.
Tunéziai letargia
Egy tavalyi felmérés szerint míg 2013-ban a lakosság 94 százaléka volt bizakodó az ország jövőjével kapcsolatban, ez az arány 2018-ban 21 százalékra zuhant – főként az ország közállapotai és a magas munkanélküliség miatt. A Világbank adatai szerint a gazdaság a 2011-es forradalom óta gyakorlatilag stagnál, a GDP-növekedés alig haladja meg az évi két százalékot. A munkanélküliség viszont továbbra is magas, évek óta 15 százalék körüli, az álláskeresők harmada ráadásul egyetemet végzett.
Csakúgy, mint Libanonban, itt is súlyos gondok vannak a bankszektorban. A tunéziai jegybank elnöke már májusban elismerte, hogy a bankszektort likviditási válság sújtja. Az ország választói aztán a szeptember közepén tartott elnökválasztás első fordulójában annak rendje és módja szerint melegebb égtájakra küldték az addigi politikai osztályuk jelöltjeit és két kívülről jött, amatőr jelöltet juttattak be a novemberi második fordulóba. Elvéreztek olyan befolyásos politikusok, mint a technokrata miniszterelnök és a védelmi miniszter is.
Algéria forrong
|
| Káncz Csaba |
A széleskörű, több százezer embert utcára vivő tüntetések az országban február 22-én kezdődtek, tiltakozva az ellen, hogy az 1999 óta hatalomban levő Abdelaziz Bouteflika 5. elnöki mandátumának megszerzése céljából bejelentette indulását az elnökválasztási harcban. Bouteflikát aztán áprilisban lemondásra kényszerítették és azóta gyakorlatilag az Ahmed Gáid Szaláh vezérkari főnök által támogatott kormány irányítja az országot.
A hadsereg nyomására december 12-re írták ki az általános választásokat, de a tüntetők több időt akarnak, mire megfelelő jelölteket állíthatnak.
Az algériai lakosság fele 30 év alatti – a teljes lakosság átlagéletkora 28 év –, miközben a fiatalkorú munkanélküliség 25 százalék fölött van. A közpénzügyek- és a gazdaság reformja Algériában is elmaradt. A gazdaság stagnál, a folyó fizetési mérleg deficites – egy olyan országban, amely tavaly Afrika legnagyobb gázkitermelője volt –, a jegybanki tartalékok pedig folyamatosan csökkennek.
Kisebb késés esetén jár a kártérítés.
