Izrael súlyos belpolitikai válságba süllyedt, és bizony geopolitikai ellenségei éberen figyelnek. Az utcai tiltakozások heti jelenetei és a mély társadalmi megosztottság jelei látszólag megerősítik azt a narratívát, amelyet Irán és az „Ellenállási Tengelye” – olyan partnerekkel, mint a Hezbollah, a Hamasz és a Palesztin Iszlám Dzsihád – régóta hirdet, miszerint a zsidó államnak hamarosan lejár az ideje.
Dörzsölik a tenyerüket
Hámenei iráni legfőbb vezető idén áprilisban leszögezte: „A cionista rezsim a 75 éve alatt még soha nem nézett szembe olyan szörnyű válsággal, mint most. Súlyos politikai instabilitás sújtja. Négy év alatt négy miniszterelnököt cserélt, és a politikai koalíciók még azelőtt széthullottak, hogy teljesen megalakultak volna. Néhány éve azt mondtuk, hogy a cionista rezsim nem ér meg újabb 25 évet. De most ők maguk rohannak a vesztükbe, és még hamarabb szeretnének távozni.”
Két hete azon a napon, amikor Izraelben elfogadták az igazságszolgáltatás reformjának első csomagját, a Hezbollah főtitkára, Hasszan Naszrallah kijelentette:
„Izraelt ez az összeomlás, a töredezettség és az eltűnés útjára állítja."
A Hezbollah az elmúlt évben jelentős eszkalációba kezdett, amint az izraelieket felemésztik a belharcok. Márciusban a Hezbollah állt egy út menti bombatámadás mögött az észak-izraeli Megiddo csomópont közelében. Áprilisban a Hamászhoz köthető palesztin fegyveresek 34 rakétát lőttek Libanonból Izraelre, a 2006-os libanoni háború óta a legnagyobb ilyen csapás keretében. Júliusban pedig egy tankelhárító irányított rakétát lőttek ki Libanonból Izraelre, a szokásosabb rakétatámadások helyett.
A ciszjordániai tűzfészek
A ciszjordániai fejlemények nem kevésbé aggasztóak. Hámenei kiemelte, hogy Ciszjordánia prioritást élvez az iráni rezsim Izrael bekerítésére irányuló stratégiájában. Júniusban azt mondta a Palesztin Iszlám Dzsihád főtitkárának, hogy „a ciszjordániai ellenállási csoportok növekvő ereje a kulcsa a cionista ellenség térdre kényszerítésének, és ezt az utat kell folytatni”.
Az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) főparancsnoka idén azzal dicsekedett, hogy „láthatatlan kezek fegyverezték fel Ciszjordániát, és már modern automata fegyverek vannak a palesztinok kezében”. Irán régóta részt vesz az ottani toborzási erőfeszítésekben, hogy terrortámadásokat hajtson végre Izraelben.
Kiberhadviselés
A proxik felfegyverzésén és finanszírozásán túl Teherán az elmúlt hónapokban különféle kibereszközöket vetett be azzal a céllal, hogy társadalmi megosztottságot szítson Izraelen belül. Júniusban például az izraeli elhárítás feltárt egy kampányt, amely az Instagramot használta fel az izraeli rendőrök személyes adatainak felfedésére.
Az iráni ügynökök a műveletet a Netanjahu-kormánnyal szembeni ellenállás részének állították be. Különösen veszélyessé vált ez azután, hogy Itamar Ben-Gvir izraeli nemzetbiztonsági miniszter is bedőlt a kampánynak, és Twitter-fiókjában szidta az izraeli tüntetőket, mert azok veszélyeztetik a rendőrség biztonságát. Az izraeli biztonsági tisztviselők azonban később megállapították, hogy egy külföldi állam - valószínűleg Irán - által terjesztett félretájékoztatásról van szó.
Az Ábrahám-egyezmények aláásása
Az iráni döntéshozók úgy tekintenek az izraeli belpolitikai válságra, mint amely lehetőséget ad az Ábrahám-egyezmények terjeszkedésének lelassítására és a meglévő tagok közötti feszültség szítására. Még 2021-ben, az Ábrahám-egyezmény közelmúltbeli aláírása ellenére, Hámenei a Quds-napi beszédében leszögezte:
„Ma a győzelem reménye erősebb, mint valaha. Mára az erőviszonyok a palesztinok javára billentek. A cionista ellenség gyengébb lett.” Így folytatta: „A néhány gyenge és kis országgal fenntartott kapcsolatok normalizálása képes lesz segíteni a cionista rezsimnek? Természetesen ezek az arab országok sem profitálnak a kapcsolatokból.”
Az elmúlt hónapok izraeli eseményei mintha csak megerősítenék Hámenei jóslatait.
Ez a feltételezés, miszerint Izrael hatalma hanyatlik, újabb beszédtémát kínál az iráni kormány számára, amikor a többi közel-keleti országgal való kapcsolatok normalizálására törekszik. Júliusban Naszrallah sokatmondóan megjegyezte, hogy „Izrael egykor regionális hatalomnak számított, amelyet nem lehet legyőzni, és a regionális országok olyan tényként fogadták el a fenyegetést, amelyet nem lehet megkerülni - de mindez megrendült a mostani válsággal.”
Az iráni-szaúdi kiegyezéssel, az Egyiptom és Irán között a diplomáciai kapcsolatok javításával, valamint a kapcsolatok 2016-os megszakadása után Szudánnal folytatott megbeszélésekkel az Iszlám Köztársaság már keresi az Ábrahámi Megállapodás aláaknázásának módjait. Ráadásul úgy tűnik, az iráni katonai tervezők már nem tartanak attól, hogy az Egyesült Államok csapást mérjen Irán nukleáris létesítményeire, és az Iszlám Köztársaság fegyveres erőinek vezérkari főnöke júliusban megjegyezte: „Évek teltek el azóta, hogy az USA a katonai opció lehetőségéről beszélt.”
Iráni buktatók
Ennek ellenére az iráni vezetők által alkalmazott stratégia kétélű kard. Az izraeli társadalom megosztottsága belföldi természetű. Amikor azonban olyan külső fenyegetésekről van szó, mint Irán, konszenzus uralkodik az egész politikai spektrumon.
Annak ellenére, hogy Teherán megpróbálja megtorpedózni az Ábrahám-egyezményeket, ezek valószínűleg nem lesznek sikeresek, mivel például az Egyesült Arab Emírségek bebizonyította, hogy képes egyidejűleg fenntartani a kapcsolatokat Izraellel és Iránnal. Valószínűleg ugyanez a logika érvényes Szaúd-Arábiára is, ha végül hasonló normalizációs megállapodást kötne Izraellel, amiről a Biden-kormányzat jelenleg is tárgyalásokat folytat. Az arab fővárosokban a Teheránnal szembeni fenyegetésérzékelés és óvatosság lényegében változatlan maradt - a nagykövetségek újranyitása ellenére.
Ugyanakkor Izrael számára is fennállnak a kockázatok. Az igazságügyi reform körüli dráma még korántsem ért véget, annak ellenére, hogy a törvényhozás a múlt hónapban elfogadta a csomag egy részét. A Legfelsőbb Bíróság szeptemberben tárgyalja a törvény miatti fellebbezéseket. A Knesszet októberben újra összeül, és Netanjahu felvázolta, hogy kormánykoalíciója „készen áll átfogó megállapodást kötni mindenről, és további időt is ad hozzá, ha szükséges, november végéig.”
Ez egyben azt jelenti, hogy a tiltakozások ciklusa még egy ideig folytatódik. Az Iszlám Köztársaság és szövetségesei úgy tekintenek erre a rendezetlen állapotra, mint amely teret ad az Izraellel szembeni kiszámított agresszív kockázatvállalásnak. Ugyanígy a bizonyítékok arra utalnak, hogy Irán meghatalmazottjai és partnerei óvakodnak attól, hogy túl messzire menjenek: nem akarják, hogy véget érjenek a tiltakozások, és nem akarnak háborút sem kirobbantani. Ezért az Ellenállási Tengely tagjai nagy valószínűséggel továbbra is gondosan kalibrált eszkalációt hajtanak majd végre.
A vezető részvények vegyesen teljesítettek. Elsősorban a kőolajár emelkedése nyomta rá a bélyegét a kereskedési hangulatra. 
