Az izraeli külügyminisztérium a napokban bekérette Jevhen Kornijcsuk ukrán nagykövetet. Ukrajna tel-avivi nagykövetsége ugyanis egy hete Facebook-oldalán azt írta, hogy Netanjahu miniszterelnök kormánya sajnálatos módon „a szoros együttműködés útját” választotta Oroszországgal. A nagykövetség azt is állította, hogy magas rangú izraeli tisztviselők az erkölcsi határok kirívó figyelmen kívül hagyását mutatták, amikor nemrégiben részt vettek az orosz nagykövetségen tartott fogadáson.

Zaklatott viszony

„Az izraeli miniszterelnök idevágó kijelentései mindig arra irányulnak, hogy igazolják Izrael teljes tétlenségét Ukrajna irányában az elmúlt 1,5 év védelmi segítségnyújtása terén” – közölte az ukrán nagykövetség.

Valóban, a Jerusalem Postnak adott interjújában június 22-én Netanjahu elmondta: aggódik amiatt, hogy „az általunk Ukrajnának adott rendszereket felhasználhatják ellenünk”. Hozzátette, hogy ezek Irán kezébe kerülhetnek, és „a nyugati páncéltörő fegyverek már megjelentek Izrael határain.”

Az ukrán nagykövetség Netanjahu kijelentéseit „teljesen kitaláltnak és spekulatívnak” minősítette.

Noha a diplomáciai viszály valószínűleg nem eszkalálódik a találkozó következményeként, mindez a két ország közötti zaklatott viszonyt tükrözi, és azt mutatja, hogy Izrael nem hajlandó megrontani gazdasági és biztonsági kapcsolatait Oroszországgal.

Tel-Aviv azonban átgondolhatja álláspontját, mivel Moszkva a nyugati szankciókra válaszul egyre szorosabb gazdasági és katonai kapcsolatokat épít ki Izrael regionális ellenfelével, Teheránnal.

Rohamos elszigetelődés

A szélsőjobboldali izraeli kormány mandátumának tavaly decemberi kezdete óta számos olyan frontot nyitott meg, amelyet már nem tart ellenőrzése alatt. Ennek következtében nem tud ütemet tartani a stratégiai változásokkal a régióban és félvállról veszi azt az ukrán konfliktust, amely a nyugati partnerei számára kiemelt prioritás, Netanjahu kormánya viszont más megfontolást tart szem előtt.

Valójában Izrael hónapok óta ki van zárva a térség jelentős geopolitikai változásaiból. Mindenekelőtt Szaúd-Arábia és Irán diplomáciai áttörése történt meg Kína közvetítésével, majd Szíria visszatért az Arab Ligába, és ami talán a legfontosabb, hogy Izraelt kizárták az Egyesült Államok és Irán közötti előrehaladott megállapodásokból, amely az iráni nukleáris program korlátozásának új modelljét célozza meg.

Netanjahu és kormánytársai rendíthetetlenül tartózkodnak attól, hogy katonai segítséget küldjenek Ukrajnának, mivel nem akarják megzavarni Izrael szíriai hadműveleteinek orosz felügyeletét.

Eltávolodás a partnerektől

Összességében ez eltávolítja Izraelt hagyományos partnereitől, különösen az Egyesült Államoktól, mivel Izrael szélsőséges kormánya jelenleg nem képes „csapatszellemet” mutatni a válságokban és a változásokban ott, ahol kellene.

A legfrissebb üzenet a Fehér Háztól érkezett, amely izraeli tisztségviselőket hibáztatott azért, mert információkat szivárogtattak ki az Egyesült Államok és Irán közötti, az iráni nukleáris program új ellenőrzési megállapodásáról folytatott közvetett tárgyalásokról.

Ez mélyütés volt Washingtonnak, amely Biden elnök ideje alatt legalább ideiglenes és korlátozott megállapodást próbál kidolgozni Teheránnal, és próbálja megállítani az atomprogram fejlesztését. Izrael ellenezte az eredeti, 2015-ös megállapodást (Közös Átfogó Cselekvési Terv – JCPOA) és a Teheránnal kötött minden jövőbeni megállapodást, amelyet egzisztenciális fenyegetésnek tart.

Az amerikai-iráni megállapodás legújabb szabotálásával azonban eggyel tovább lépett, és romboló szerepet játszik az USA érdekeit illetően.

Tesz-e engedményeket Izrael Ukrajnával kapcsolatban?

Ugyanez a helyzet Izrael túlzott és folyamatos elzárkózásával attól, hogy komolyan segítse Ukrajna védelmét az orosz agresszióval szemben, ami feldühíti Kijevet és a nyugati szövetséges blokkot is.

„Az egész világ erre a háborúra összpontosít, Izrael pedig még mindig tanácskozik és húzza az időt. Mindenki számára világos, hogy mi a helyes és erkölcsös, és minden nap, amikor kettős játékot próbálunk játszani, elszigeteljük magunkat, és több időt adunk az irániaknak, hogy megerősödjenek. Ezen azonnal változtatni kell” – mondja a Knesszet Külügyi és Védelmi Bizottságának elnöke, Yuli Edelstein, aki ukrán származású és Netanjahu párttársa.

Talán Netanjahu néhány újabb lépése a nemzetközi nyomás alatt éppen Ukrajna határozottabb támogatására irányul majd, mert abban a nyugati szövetségben, amelyhez Izrael is tartozik, ezt közös értékeken alapuló alapvető kérdésként kezelik.

Hiszen nyílt titok, hogy Netanjahu az igazságszolgáltatással kapcsolatos antidemokratikus politikája, a palesztinokkal szembeni radikalizálódása és Ukrajnával szembeni passzivitása miatt nem találkozhatott eddig Biden elnökkel.

Azonban, akárcsak az igazságszolgáltatással kapcsolatos engedmények, Netanjahu esetleges engedményei Ukrajnával kapcsolatban is esedékesek lehetnek.

Hamis elvárások és politikai tehetetlenség

Netanjahu kormánypolitikája egy sor téves várakozáson és a szövetségeseivel kapcsolatos túlzott önbizalmon alapul.

A térségben bekövetkezett változások és az ukrajnai háború kapcsán Izrael nem változtatott stratégiáján, ami miatt az ország elszigetelődött, fő partnerei rosszallását is kiváltva.

„Az izraeli kormánynak figyelembe kell vennie a változó stratégiai helyzetet, és ennek megfelelően kell újrakalibrálnia kurzusát” – írta Yossi Mekelberg, a Chatham House Közel-Kelet és Észak-Afrika Program munkatársa a RUSI nevű stratégiai agytröszt oldalán.

„Nem Izrael az egyetlen ország, amely fel akarja tartóztatni és el akarja riasztani Iránt, de potenciális szövetségesei egyre nehezebben tudnak igazodni hozzá – legalábbis nyíltan – mindaddig, amíg a hatodik Netanjahu-kormány a jelenlegi önpusztító üzemmódban van. Izrael számára azonban az egyoldalú működés túl költségesnek bizonyulhat” – érvel Meckelberg professzor.

Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el. Nagyító rovatunk korábbi cikkeit pedig itt olvashatják.