|
| Shanghai (Fotó: Wikimedia Commons) |
Mi az oka, hogy a Kínaiak még nem kezdték el a monetáris élénkítést? A kínai kormányzat 2008 végén a globális recessziót ellensúlyozandó hatalmas fiskális és monetáris élénkítésbe kezdett, 2009-ben a bankrendszer zöld lámpát kapott a hatalmas mértékű hitelkihelyezésekre és a pénzkínálat növekedésének üteme megközelítette az évi 30 százalékot. Ezeket az adminisztratív eszközökkel inspirált hiteleket– finoman fogalmazva – valószínűleg nem a leghatékonyabban allokálták, a pénzeső jelentős részét a tartományi vezetők kétes megtérülésű projektekbe fektették.
Ezeket a jövőben várhatóan nem teljesítővé váló hiteleket persze a piacok már beárazzák, nem véletlen, hogy a kínai pénzügyi szektor árazása historikus mélyponton van. A hirtelen megnövekedett pénzkínálat másik hatása az emelkedő infláció volt, különösen az átlagemberek számára legfontosabb élelmiszerárak váltottak meredek emelkedésbe: 2011 közepén az élelmiszerárak növekedési üteme elérte a 15 százalékot.
A kínai vezetők érzékelték a túlhevüléssel járó veszélyt, 2010 elejétől folyamatosan növelték a kötelező tartalékrátát, ezzel is mérsékelve a hitelkihelyezés növekedését. Azonban 2011-re a gazdasági döntéshozók csapdahelyzetbe kerültek, az infláció éppen a tetőponton volt, ugyanakkor az egyre romló világgazdasági helyzet és az ezzel járó recesszió réme újabb monetáris lazításért kiáltott.
A döntés végül a kivárás lett. Bár a várakozások egyre inkább fokozódnak, a startpisztoly még nem dördült el, csak nagyon enyhe lépések történtek a lazítás irányába, sőt a hivatalos gazdasági előrejelzést is a bűvös nyolc százalék alá csökkentették a 2012-es évre, a növekedést némileg feláldozva a stabilitásért. Közben viszont az infláció alakulása örvendetes fordulatot vett, a legutolsó adat szerint a februári (éves) élelmiszerár emelkedés 6,2 százalékra esett vissza, de az általános infláció is 3,2 százalékra szelídült.
Ez nagyon jó hír a részvénypiacoknak: azt jelzi, hogy kibővült a kínai mozgástér, és ha a helyzet megkívánja, ismét bele tudnak kezdeni egy monetáris élénkítő programba. Hogy mikor, az továbbra is kérdés, de érdemes figyelni a jeleket – írja az OTP Alapkezelő.
Ez a „gig economy.” 
