Az elmúlt negyedszázadban az amerikai elnökök többször is előálltak tervekkel Kína ellen, de aztán mindig közbejött valami. George W. Bush „stratégiai versenytársnak” bélyegezte Kínát, de hamarosan a terrorizmus elleni háborúval lett elfoglalva. Barack Obama az „Ázsia felé fordulásról” beszélt, de túlságosan elmerült Afganisztánban és a Közel-Keleten ahhoz, hogy ezeket a szavakat valóra váltsa. Donald Trump konfrontatívabb megközelítést alkalmazott Kínával szemben, de sok amerikai szövetségest elidegenített magától, és visszalépett egy olyan kereskedelmi megállapodástól, amelyet széles körben a kínai befolyás elleni küzdelem legjobb eszközének tartottak.
Egy hiteltelen Amerika nevében kell ígérgetnie az elnöknek?
Joe Bidenre tehát komoly feladat vár, most, hogy a héten elnökként először látogat Ázsiába. Az amerikai elnök egyebek mellett reméli, hogy biztosítani tudja szövetségeseit és partnereit a régióban arról, hogy az ukrajnai háború ellenére továbbra is az egyre agresszívabban fellépő Kína jelentette kihívásra összpontosít – írja az Economist.
A program pedig sűrű: Joe Biden május 20-án érkezett Dél-Koreába, május 22-én pedig már Japánba utazik a Quad (’négyek’ – a szerk.) csúcstalálkozójára, amely a Kína miatt aggódó országok - Amerika, Ausztrália, India és Japán - biztonsági csoportosulása. Az amerikai elnök itt fogja bemutatni az Indo-csendes-óceáni Gazdasági Keretet (IPEF), egy még homályos tervet az ázsiai országok közötti, és az Amerika-Ázsia közötti kereskedelem megerősítésére.
Ami jó hír, az az, hogy Joe Biden elődjei olyan szinten szerény eredményeket tudnak csak felmutatni a régióban, hogy a helyzet gyakorlatilag csak javulni tud. Ami rossz hír, hogy pontosan ugyanez háttér gondoskodik arról is, hogy a regnáló elnöknek valódi tartalmat kell prezentálnia szavai mögött mind a biztonság, mind a kereskedelem terén, hiszen Donald Trump elnöksége sokat rontott az Egyesült Államok renoméján a régióban.
A biztonsági kérdések
Japán, amely mostanában egyre gyakrabban szembesül azzal, hogy kínai hajók megsértik a felségvizeit, régóta egzisztenciális fenyegetésnek tekinti Kínát. Az Economist cikke szerint emellett számos délkelet-ázsiai ország aggódik amiatt, hogy Kína egyre erőteljesebben léphet majd fel dél-kínai-tengeri követeléseinek érvényesítése érdekében. India aggodalmát véres határmenti összecsapások indokolják, míg Tajvan attól tart, hogy Kína a lerohanására készül.
Ez azonban még nem minden, hiszen miközben Észak-Korea ismét elővette nukleáris arzenálját, Dél-Korea és Japán a Trump-éra alatt megszokott pálfordulások miatt némileg ódzkodva támaszkodik Amerika nukleáris elrettentő erejére. Bár ezen a téren biztató fordulatnak tűnik, hogy Joe Biden és Jun Szukjol dél-koreai erelnök mai tárgyalásán mintha megegyezett volna közös hadgyakorlatok tartásáról Észak-Korea megregulázására.
A gazdasági kérdések
Bidennek azt is tisztáznia kell, hogy Amerika hogyan kívánja gazdaságilag segíteni az ázsiai országokat, hiszen a nagy regionális szövetségek jelentős része a kereskedelme nagy részét Kínával bonyolítja. Dél-Korea jó példa erre: majdnem annyi kereskedelmet bonyolít Kínával, mint a két következő legnagyobb kereskedelmi partnerével, Amerikával és Japánnal együttvéve.
Tekintettel Kína hatalmas gazdasági súlyára, a régió számos kormányát nem hatotta meg az az amerikai ajánlat, hogy ebben a hónapban a regionális vezetőkkel tartott csúcstalálkozón 150 millió dollárt fektessenek be Délkelet-Ázsiába.
Az IPEF, amelyet nem egy hagyományos kereskedelmi megállapodásként képzelnek el, egyebek mellett közös szabványok felállításával és az ellátási láncok rugalmasabbá tételével édesgetné el az ázsiai országokat Kínától – ez egybecseng az amerikai elnök a Samsung-gyárban elmondott beszédével is, itt ugyanis az integráltabb ellátási láncokról szónokolt. Az IPEF körül azonban még így is sok a kérdőjel, hiszen a bíráló egyebek mellett azt kifogásolják, hogy nem könnyíti meg az ázsiai cégek amerikai piacra jutását, Kína pedig már odaszólt a csatlakozásra készülő Dél-Koreának.
A regionális viták is megnehezítik Biden küldetését
India elengedhetetlen Kína ellensúlyozásához, viszont az országgal szemben némileg megingott a bizalom, miután továbbra sem hajlandó elítélni Oroszország ukrajnai invázióját – igaz, szakértők ezt a hezitálást elsősorban azzal magyarázzák, hogy az indiai haderő továbbra is függ az orosz fegyverellátástól.
Ez azonban nem az egyetlen politikai kérdőjel, hiszen a Fülöp-szigetek, Amerika egyik legrégebbi szövetségese Ázsiában, nemrég választott egy új, inkább Kínához húzó elnököt. Dél-Koreát és Japánt pedig régóta megosztja a vita arról, hogy Japánnak hogyan kellene vezekelnie gyarmati uralma miatt.
A 2024-es választás sötét árnya
Végül Bidennek arról sem szabad elfeledkeznie, hogy az ázsiai döntéshozók is világosan látják, hogy reális esély van arra, hogy 2024-ben ismét republikánus elnök kerülhet a Fehér Házba, ez pedig ismét instabilitást hozhat az amerikai Ázsia-politikában. A jelenlegi elnöknek így nemcsak arról kell meggyőznie tárgyalópartnereit, hogy fontos marad számára a régió, hanem arról is, hogy utódja nem rúgja fel a megállapodásokat. Az ázsiai országokat nem kell emlékeztetni arra, hogy mennyire fontos a Kínával szembeni fellépés, de meg kell győzni őket arról, hogy Amerika képes az irányt tartani.
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
