A norvég külügyminisztérium a múlt héten bejelentette, hogy az ország idén szakít a fegyverexportra vonatkozó évtizedes korlátozásokkal, mivel Ukrajna hosszú háború elé nézhet Oroszországgal. Oslo engedélyezi, hogy védelmi ipara közvetlenül Ukrajnának adjon el, ezzel kivételt teremtett a háborús területekre történő fegyver- és lőszereladás 1959-es tilalma alól.
A Kreml elhúzódó háborút szeretne
Közel 2 évvel a háború kezdete után a Kreml úgy látja, hogy a nyíltan despotikus, agresszív és birodalmi Oroszország pozitív visszhangra talál az orosz emberek nagy részében. Közel két évvel Ukrajna lerohanása után Putyin és környezete azt akarja, hogy a háború minél tovább tartson, kisebb-nagyobb intenzitással, esetleg időnkénti fegyverszünetekkel megszakítva.
Ukrajna elfoglalása fontos Putyinnak, de nem csak azért, mert vissza akarja állítani az egykori orosz birodalmat. A másik célpont az USA globális dominanciája, és ez ellen akar szövetségeseivel együtt harcolni: Kínával, Iránnal és Észak-Koreával.
Nem lenne túlzás azt állítani, hogy Putyin némileg elégedett azzal, ahogyan a dolgok Ukrajnában és globálisan alakulnak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának már nincs jelentősége és értéke. Oroszország még mindig kereskedik az olajjal, és még mindig tudja finanszírozni nemcsak a háborút, hanem szponzorálja az orosz uralkodó osztályt is.
Putyin azt akarja, hogy a világ lássa, hogy Amerika többé nem tekinthető megbízható partnernek, és hogy Amerika többé nem tudja megvédeni szövetségeseit. Ez a stratégia működik a bizonytalan európai NATO-tagok körében és mindenekelőtt Ukrajnában.
Az elit érdekei
A Putyintól és terveitől mélyen függő orosz elit szintén nem akarja igazán a békét és az ukrajnai háború befejezését. Nyugaton mindent elvesztettek, és kénytelenek Putyinhoz hűek maradni, bármi történjék is. A putyinizmus összeomlásával a körülötte lévő emberek megtorlással szembesülnének, vagy legalábbis elveszítenék az orosz természeti erőforrások birtoklásának jogát.
A nyugati vezetők viszont tisztában vannak egy elhúzódó háború és egy esetleges ukrajnai orosz győzelem veszélyeivel. Amikor diktátorok és autokraták engedik, hogy Európában garázdálkodjanak - jegyezte meg nemrégiben Joe Biden amerikai elnök -, akkor megnő a kockázata annak, hogy az Egyesült Államok közvetlenül belekeveredik, és ennek következményei az egész világra visszahatnak.
Konkrétan - jegyezte meg korábban -, ha Putyin megtámad egy NATO-szövetségest, "olyasmit kapunk, amire nem törekszünk: amerikai csapatok harcolnának orosz csapatok ellen". Hasonlóképpen, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár nemrég arra figyelmeztetett, hogy ha Putyin győz Ukrajnában, akkor fennáll a valós veszélye annak, hogy agressziója nem ér véget.
Nyugati lefáradás
Márpedig az USA nem tudja teljesíteni az Ukrajnának ígért 61 milliárd dolláros segélyt, és az EU sem tudta eddig teljesíteni az 50 milliárd eurós ígéretét. Mivel ezek a kudarcok kizárólag a belpolitikában gyökereznek, Zelenszkij elnök karizmája és meggyőző ereje, illetve a Valerij Zaluzsnij tábornok vezetésével harcoló katonák bátorsága és kitartása nem sokat változtathat a helyzeten.
Elegendő fegyver és lőszer nélkül Ukrajna hadserege végül kénytelen lehet kapitulálni Oroszország előtt. Ahogy viszont Simon Kuper, a Financial Times szakírója nemrég rámutatott, Oroszország már eddig is "tömeges kivégzéseket, kasztrálásokat, nemi erőszakot, kínzásokat és gyermekrablásokat" hajtott végre Ukrajnában, jó okunk van azt gondolni, hogy egy ilyen megadás nem vetne véget az ottani erőszaknak. Putyin erői - amelyek nagyrészt volt fegyencekből és kiképzetlen katonákból állnak - szörnyű "győztes igazságszolgáltatást" alkalmazhatnak, mivel Ukrajna teljes területét elfoglalják.
Az orosz megszállás nem feltétlenül vezetne teljes megszálláshoz és annektáláshoz, ahogyan az a Krím, majd a részben megszállt Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon esetében történt. Putyin ehelyett dönthet úgy, hogy bábkormányt állít fel, és azt állíthatja, hogy elérte a "demilitarizált", és "semleges" Ukrajnát, amelyre mindvégig törekedett.
Európa pedig még inkább elgondolkodhat egy múlt heti figyelmeztetésen. A NATO katonai főnökök bizottságának vezetője szerdai brüsszeli ülésén arra szólította fel a szövetség tagjait, hogy "számítsanak a váratlanra", és figyelmeztetett, hogy "a hatalom tektonikus lemezei elmozdulnak". "Kollektív védelmünk megerősítése érdekében... az egész társadalmat átfogó megközelítésre van szükségünk" - mondta Rob Bauer holland tengernagy.
Egynapos sztrájkba lépnek a cseh közszolgálati televízió és rádió dolgozói, hogy így tiltakozzanak intézményük finanszírozási rendszerének módosítása ellen. 
