Ez a rakéta abban tért el a múlt hetitől, hogy szilárd tüzelőanyag hajtja, a múlt hetit pedig folyékony. Ez kisebb távolságot tett meg, és ugyanúgy kelet felé lőtték ki a Korea és Japán közti tengerre, mint az eddigieket. A kilövés előtt Észak-Korea megerősítette, hogy képes már elérni Amerikát is. Ezt már múlt héten is mondta, és a legtöbben legyintenek rá, mondván, csak blöff, de a múlt heti rakéta nagyon úgy tűnt, hogy egy kis továbbfejlesztéssel tényleg eljut szinte bárhová.
Nem veszik komolyan?
A Reuters szerint a Fehér Ház reakciója megint lekicsinylő volt, mondván, ez egy rövidebb hatótávolságú rakéta volt, mint az előző. Mintha nem vennék elég komolyan a helyzetet, kétség kívül Donald Trumpnak van most elég baja, világrendőri szerepének maradéktalan betöltésében enyhén szólva akadályoztatva van. Dél-Korea reálisabban látja a helyzetet: a kevesebb mint két hete beiktatott el Mun Dzsein elnök úgy tervezte, hogy tárgyalni fog népe másik felének vezetőivel, de most belátta, hogy ez reménytelen, így nem lesz semmi a koreai félszigeten elképzelt nukleáris leszerelésből.
Munkaverseny
Szöulban állást foglalt egy katonai szakértő szerint Észak-Korea egyszerre fejleszti a folyékony és a szilárd üzemanyaggal hajtott rakétákat, ezért olyan gyakoriak a kísérletek. Szerinte a két csapat között munkaversenyt hirdettek, ami egy kommunista országban amúgy is előfordul, így a programot sokkal jobban fel tudják gyorsítani, mint ahogy azt várni lehetett. Így nem zárható ki, hogy valóban rövidesen előáll az egyik egy olyan remekművel, ami megtesz egy 7000 kilométeres távot. Kérdés, hogy ezt hogy próbálják ki: megint nagyon magasra lövik, mint a múlt hetit, vagy elengedik igazi útjára, hogy valahol Kalifornia partjainál csobbanjon a tengerbe.
Rettegést kelteni
Onnan már csak annyi kell, hogy az atombombát megfelelően be tudják helyezi a rakéta első részébe, és akkor nagyon résen kell lenni az amerikai rakétaelhárításnak. Ez meglehetősen rémisztő forgatókönyv, de már az előbbi is, amikor bepottyan az egy üres rakéta Los Angeles előtt. Lenne pánik a városban és az egész nyugati parton, és pont ez az, amit Kim Dzsong Un szeretne: hogy rettegjen tőle a szuperhatalom és annak népe.
A nagy előd
Hitler is rémisztgetett a csodafegyverrel, de elsősorban saját harcosait lelkesítette. Kétségkívül el is jutott három olyan fegyverig, amihez senki más nem, csak már túl későn. Ők hozták létre először a sugárhajtású repülőt, ami annyival gyorsabb volt a légcsavarosoknál, hogy azoknak esélyük sem volt velük szemben. Mire azonban a németek bevethették ezeket, már akkora volt a szövetséges légifölény, hogy már a földön, induláskor kilőtték őket.
A másik csodafegyver a drón volt: vezető nélküli repülő bombákat indítottak London felé. Ezek nem voltak annyira hatékonyak, hisz idővel könnyen le lehetett őket szedni a levegőben, ellenben a harmadik komoly eszköz, a rakéta ellen semmi nem segített. A háború legutolsó szakaszában sikerült nekik összehozni a hangsebességet átlépő, sőt a világűrbe is kilépő eszközt, elsőként a világon, és ráadásul viszonylag pontosan is céloztak vele, pedig már annyira bombázták őket, hogy erdőkben, rejtve kellett mozgatni az indítóállásokat.
Állítsuk meg Phenjant!
Az igazi csodafegyvert végül Amerika húzta elő a német fegyverletétel után két hónappal: az atombombát. Most ugyanezeket, a csodafegyver-arzenált fejleszti Észak-Korea, ijesztő sebességgel. E pillanatban úgy tűnik, nincs, aki megállítsa. Ha azonban az amerikaiak tízmilliói félni kezdenek, gyorsan nemzeti konzultációt tartanak, kiteszik az „Állítsuk meg Phenjant” plakátokat, és akkor legfeljebb félreteszik az elnöki botrányokat, és erős felhatalmazást kap Trump, hogy odacsapjon a szükséges mértékben.
A szoros határidőt több európai tisztviselő is irreálisnak tartja. 
