Fejjel a falnak? Már két rosszcsont tépi az idegeket Európában

Európa és a világ kifejezetten jóhiszeműen fogadta a görög választások eredményét, abból kiindulva, hogy a kampányban hangoztatott populista szólamok után a Sziriza, immár kormányon, ésszerűen együttműködik a nemzetközi szervezetekkel (akik amúgy lélegeztető gépen tartják az országot), és továbbviszi az elmúlt időben megindult konszolidációt. Ezzel szemben már a 3. napon igen ellenséges lépést tett: bejelentette, hogy egyoldalúan felfüggeszti több nagy görög vállalat már folyamatban lévő privatizációját, ezzel persze nem kis bevételtől megfosztva országát, amire szüksége lenne a további adósságtörlesztéshez.

Fellazítás

Emellett a görög és francia vezetőket is megkereste, és mintha megpróbálná őket fellazítani, hogy legyenek renegát társai az eurózónában. Ez végképp rövidlátó lépés, mert ha így megroggyantja az eurózónát, akkor legfeljebb annyit ér el, hogy végül a németek lépnek ki belőle, és akkor nemcsak a görögöknek lesz rossz, hanem a franciáknak, olaszoknak is. Persze, vélhetőleg nem ez a célja, hanem az, hogy társakat gyűjtsön az stabil északiak elleni ágáláshoz. Ez nem fog neki sikerülni: az olaszok és a franciák egészen pontosan felmérték, mivel járna nekik egy felboruló eurózóna.

Ez nem szép indítás. Kérdés, hogy először csak elmennek-e a falig, hogy utána, tesztelve a tárgyalófeleket, kihozzák a helyzetből a maximumot, vagy neki is mennek fejjel a falnak. Ha ez utóbbi történik, Európának már nem marad más választása, mint becsukni az erszényt, és így visszavezetni a görögöket a drachmához. A piac mindenesetre megvonta a bizalmat: a görög tőzsde szerdán 9 százalékkal zuhant, a görög bankok pedig már 40 százalékkal zakóztak a választások óta. A kötvényhozamok az égben járnak.

Még egy tenyér

És ha ez nem lenne elég a recesszióval küzdő kontinensnek, gyorsan kinyújtotta a tenyerét még egy ország: Ukrajna. Nem tagja ugyan sem az eurózónának, sem az EU-nak, de az orosz konfliktus miatt, miután a nyugat politikailag a szárnya alá vette, ők most úgy gondolják, akkor tessenek fizetni is. Eddig szó sem volt átütemezésről: a tárgyalások arról folytak, hogy az ország egyelőre új hiteleket kap, melyek lehetővé teszik a lejárók törlesztését. Átstrukturálásnak akkor van értelme, amikor sikerült már magát a gazdaságot is úgy konszolidálni, hogy az adósságátstrukturálást követően az adott ország már stabilan megáll a lábán.

Két évvel ezelőtt a görögöknél is így történt: megtörtént egy óriási adósságleírás, ők pedig bevezették a szükséges intézkedéseket, amiktől egyensúlyba került, sőt többletes lett a költségvetés. Így egy fenntartható rendszer alakult ki, és ezt akarja most az új vezetés felrúgni.

Nem árt a szigor

Mit tehet most Európa és a nemzetközi szervezetek? Ha az egyik kinyújtott kézbe pénzt helyez, akkor a másik is nyújtja, hogy ide is tessék adni. Ez pedig aztán továbbiakat bátorítana fel, és már meg is van a dominóhatás. Ezért nincs más lehetőség, mint szigorúan kezelni őket. A görögök már eljátszották a bizalmat, velük szemben már nincs hová hátrálni. Ukrajnának sem árt jelezni, hogy a szomszédjával, a hatalmas medvével való konfliktusa nem ok arra, hogy a világ eltartsa őket.