Magyarország stockholmi nagykövetsége rengeteg Svédországban élő vagy a szavazás napján Svédországban tartózkodó magyar állampolgárnak kiesik a szokásos vasárnapi sétaútvonalából. Nekünk például 40 kilométeres kitérő, ami tömegközlekedéssel nagyjából egy óra. Ugyanez gyerekkel már 5 óra, hiszen szimplán a szavazás („mi az a szavazás?”) miatt melyik négyéves akar Stockholmba utazni. Szerencsére a követség közelében ott van például a Nordiska múzeum, ahol számtalan a gyerekprogram, itt egyébként több magyar családdal is összefutottunk.
Kultúra után jöhet a politika. Nem fog sokáig tartani, csak néhány (jónéhány) iksz és mehetünk, és az ismerős is megmondta, aki reggel 9-kor szavazott, hogy 15 perc alatt végzett.
A meglepetés akkor ért, amikor három óra körül befordultunk a Dag Hammarskjöld útra – itt áll a követség épülete. A szavazásra várók sora a kerten keresztül az utcán kígyózott, közelebb érve pedig kiderült, hogy nem egy, hanem három sor van: egy a budapesti szavazóknak – akkor épp ez volt a leghosszabb –, kettő a többieknek. Nagyjából kétórás várakozásra kell számítani – tudtuk meg a sorban.
Ettől függetlenül mindenki nyugodtan és szinte derűsen várakozott, beszélgetett. Muszáj itt lenni, ki kell várni a sort, billeg a körzet – mondta egy szavazó. Más éppen azt mesélte, hogy Magyarországon reggel havazott.
- Milyen sok magyar. És milyen szimpatikusak – csodálkozott rá honfitársaira egy lány. – Hát persze, élőben kedvesek. Csak a fészbuk előtt őrülnek meg – válaszolta a társaságában lévő fiú.
Eddigre odaért hozzánk a követség egyik munkatársa, hogy a megfelelő sorba tereljen. De gyerekkel tessék inkább előre menni - javasolta. Oké, akkor menjünk, csak ne higgyék, hogy tolakszunk – gondoltam, de senki nem szólt semmit, sőt egy következő, az épület előtt álló másik munkatárs megerősítette: menjünk csak be, ne fázzon meg a kislány. A kislány sajnos már meg volt fázva, de azért bementünk. Bent újabb sor, újabb „menjenek csak előre”, ezúttal magától a nagykövettől, Müller Adrientől, aki kollégáival együtt segített a szavazóknak megtalálni, melyik sorba álljanak. Innentől már tényleg gyorsan ment, papír, papír, papír, boríték – le kell ragasztani, különben nem érvényes.
Szavazófülke, gyerek bedobta a borítékot az urnába, és már kint is voltunk. Nekünk tényleg 15 perc, a kertben és az utcán viszont ugyanolyan hosszú volt a sor, mint korábban. A tömegben ismerősök. – Hát, én bízom egy kicsit a kormányváltásban. Nagyon rossz lenne, ha nem sikerülne. Rajtam most már nem múlik – mondta egyikük. Hozzátette: Budapestről vannak itt vendégei, de ahelyett, hogy a várost járnák, inkább itt állnak és a sorukra várnak.
A követségről kiérve a gyerek még megkérdezte: na és akkor ki nyert?
Meglátjuk.
Betegségben halt meg. 
