Ketyeg a bomba: mi robban, az eurózóna vagy Franciaország?

Az Economist szerint - és ebben több komoly német politikus és közgazdász is egyetért -, Franciaországnak idejétmúlt és rugalmatlan a struktúrája, centralizált kormányzati rendszerét pedig olyan tehernek nevezte a cikk, amely az egyik legsúlyosabb akadályát képezi az európai politikai egységesedésnek, konkrétan pedig az euróövezet mindenáron történő megmentésének. Az alapblog.hu Michel Martinezzel, a Societe Generale vezető közgazdászával készített interjút erről.

Nincs akut veszélyben Franciaország, de drasztikus kiadáscsökkentésre van szükség

Michel Martinez, a Societe Generale közgazdásza

Az alapblog.hu francia interjúalanya nem ismeri el ugyan, hogy Franciaországot akut veszély fenyegeti, de a politikai unió megvalósulása érdekében ő is elengedhetetlennek véli az Economist által sürgetett drasztikus kiadáscsökkentéseket, a nyugdíjkorhatár nyugat-európai szintre emelését és végül, de nem utolsósorban a munkaerőpiac ugyanolyan reformját, mint amit a németek elvártak (és meg is kaptak) Olaszországtól, Spanyolországtól és Görögországtól. Ha ezeket a reformokat a francia elnök elodázná, akkor Franciaország iszonyú, egész Európát sújtó válságba zuhan – mondja Michel Martinez.

Időzített bombáról beszélni, vagy arról írni, hogy súlyos krízis fenyegeti Franciaországot, azonban felelőtlenség, mert ezek a megállapítások - legalábbis rövid távra vonatkoztatva – teljesen alaptalanok - véli Michel Martinez. A Financial Times szerint például a dél-európai országok bármelyike súlyosabb helyzetben van, mint Franciaország - mondta a vezető francia makrogazdasági elemző az alapblog.hunak.

Kellenek a reformok, de Franciaország e tekintetben nem csinált jószerével semmit

Az Economistnak éppúgy, mint minden kül-, és belföldi bírálónak igaza van abban, hogy Franciaország nem úszhatja meg a következő tíz évet nagyon komoly, átfogó reformok nélkül. A túlzottan drámai megközelítés azonban félrevezető, Franciaország itt és most nem szenved akut betegségben - mondta az elemző. Mindenképpen lejjebb kell szorítani az államadósságszintet komoly kiadáscsökkentésekkel, át kell alakítani a jóléti rendszereket. Mindenekelőtt a nyugdíjszisztémát és a munkaerőpiacot kell sokkalta rugalmasabbá átalakítani.

A helyzet az, hogy míg Németország korábban, Olaszország, különösen pedig Spanyolország mostanában impozáns változtatásokat tudott végrehajtani ezeken a területeken pár hónap leforgása alatt, addig Franciaország e tekintetben nem csinált jószerével semmit - mondta az alapblog.hu-nak.

Teljesen jogos a nettó befizetők elvárása

Az elemzők szerint ha a francia kormány nem cselekszik sürgősen, akkor veszélybe sodródik az Európai Unió hosszú távú stratégiája, a politikai egységesedés. Ezzel a kritikával Michel Martinez is egyetért: teljesen jogos az a kérdés, hogy „miért osztozzanak a német polgárok a francia adósságokon, ha egyszer ez az adósságprobléma a nyugdíjrendszerben lévő differenciából is fakad". Egy német ugyebár hamarosan nem mehet nyugdíjba 67 éves kora előtt, míg egy francia (egyelőre) bizonyos lehet benne, hogy 60-62 évesen visszavonul.

Az is nagyon legitim kérdés egy német, egy holland, vagy egy finn polgár részéről, hogy – ellentétben vele – miért érezheti magát teljes biztonságban egy francia gyári, vagy hivatali alkalmazott, hiszen tulajdonképpen nem rúghatják ki állásából, vagy ha mégis, akkor esetleges elbocsátását követően, akár öt évvel később is perelheti volt munkaadóját...

A megszorítások ellen tiltakozni fognak, a mélyülő integrációt nem akarják a franciák

Azért került nyomás alá tehát Franciaország, mert a reformok hiánya jövőben tervezett integrációs lépéseket hátráltatja. Bár a franciák többsége nem támogatná az Európai Unió politikai egységgé alakulását, de nem fogják őket megkérdezni róla, és a megszorítások sem lesznek népszerűek, de ezeket az intézkedéseket keresztül lehet majd vinni a stabil politikai rendszer miatt. Az elnök hatalma és mozgástere – más európai országokhoz képest – egészen kiemelkedő és a nép által elismert, továbbá Hollande olyan kivételes helyzetben elnököl, amikor a parlamentben és a szenátusban is kényelmes többséget élveznek a szocialisták.