Az a mondás, hogy „Nem eszik olyan forrón a kását!” enyhén szólva erősen igaz arra a vágyálomra, hogy ripsz-ropsz vissza lehet telepíteni az Egyesült Államokba bármilyen feldolgozóipari gyártást Kínából.
Allen Waltonnak a texasi Dallas városában van elektronikai boltja. Egyebek mellett megfigyelőkamerákat értékesít, amelyeket a hatóságok emberei és magándetektívek használnak. Ezek az elmúlt hetekben mind egy szálig elfogytak, ami normális esetben jó hír lenne a vállalkozásnak. Most azonban szó sincs erről. A cég, amely olyan kütyüket is árul, amelyekkel ki lehet mutatni a rejtett kamerákat és egyéb érzékelőket, minden áruját Kínából szerzi be. Ha Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke nem gondolja meg magát – amire azért az eddigi teljesen kaotikus rendeletcunami alapján van esély – akkor ezek ára másfélszeresével ugrik meg a kínai termékekre kivetett 145 százalékos vámtarifája miatt – mutatott be egy példát a Wired technológiai hírportál arra, hogy az amerikai kisvállalkozások számára jelent komoly csapást a vámháború.
Évek komoly munkája veszhet el semmiért a kis cégeknél. Walton elmondása szerint öt évébe tellett, mire sikerült elérnie, hogy a Google keresési listáin az élre kerüljön, ha valaki a cégénél kapható kütyükre vadászik az interneten. Ez az erőfeszítése füstbe mehet, mert egyelőre nem mer árut rendelni Kínából. Fogalma sincs ugyanis, hogy Trump módosít-e az azokra vonatkozó új vámokon vagy sem.
A lap munkatársai tucatnyi amerikai kisvállalkozás tulajdonosaival beszéltek, köztük családi cégek vezetőivel, akik egy dologban értettek teljesen egyet: a kínai feldolgozóipar továbbra is a világ aranystandardja. Az ottani cégek átmozgatása más régiókba lényegében lehetetlen. Nem számít mekkora vámmal terheli a Kínából importált termékeket az elnök.
Walton tapasztalata szerint az amerikai kormány is nála vásárol, mert nem talál olyan hazai gyártót, amely képes lenne a behozott termékekhez hasonlókat gyártani. A vállalkozó kétli, hogy megvalósítható lenne a sokféle elektronikai kütyü gyártásának megszervezése az Egyesült Államokban.
Trump nem tanulta meg, hogy a kínai áru már nem egyenlő a gagyival
A vámtarifák nem elegendők arra, hogy a vállalatok Amerikába telepítsék a termelésüket – mondta Kyle Chan, a Princeton University kutatója, aki kínai iparpolitikával is foglalkozik. Ha valaki meg is próbálkozna ezzel, nem tudná azt a minőséget azon az áron hozni, amit az amerikai vásárlók megszoktak. Ha egy iparág átvándorolt a Csendes-óceán túlpartjára, akkor vitte magával az egész gazdasági környezetet, amiben működik.
Az alacsonyabb ár, amit a kínai gyártók tudnak, nem jelent egyet az alacsonyabb minőséggel.
Nem igaz az az összefüggés, hogy ha például a kínai dolgozó negyedannyi pénzért végzi el a munkáját, mint egy amerikai, akkor az, aminek az előállításában részt vesz, negyedolyan minőségű, mint amit az amerikai ipar tud. Kína az elmúlt évtizedekben feljebb mozdult az értékteremtési láncban – mondta Eli Friedman egyetemi professzor, aki a kínai munkaerőt is tanulmányozta.
Ezt valójában Donald Trumpon kívül mindenki tudja, aki iparcikkekkel foglalkozik. A szakértő az ázsiai ország sikerét egyedi körülményekre vezeti vissza. Kína óriási népességének köszönhetően egyesíteni tudja a specializációt a tömegtermeléssel. Az olyan kulturális sajátosságok, mint hogy a kínaiak sokat dolgoznak és évtizedeket töltenek el egy-egy iparágban, gyakran azt jelentik, hogy jobban értenek a szakterületükhöz, mint más országok munkavállalói. Emellett Kína a végtermékek, áruk előállításához szükséges termelési eszközök gyártásában is az élen jár. Egy tetoválással foglalkozó kisvállalkozó közölte: végiggondolta, hogyan hozhatna létre egy saját üzemet a műhelyében használt eszközök gyártására. Arra lyukadt ki, hogy a gyártást még meg tudná szervezni, de Kínából kellene beszereznie a tetoválótűket és -patronokat gyártó termelési eszközöket. További tapasztalatuk az amerikai kisvállalkozóknak, hogy ha Kínán kívülről akarnak árut beszerezni, akkor nagy tételben, mondjuk legalább ezres nagyságrendben kell rendelniük.
Fotó: Pixabay
Egyedi tervezésű kulcstartókból például nem lehet ennyit eladni – mondta Melissa, aki nem akarta elárulni a vezetéknevét. Ötvendarabos megrendelést csak divatcikkboltjának kínai szállítói vállalnak.
A kínai lehetőségeket képtelenség lemásolni. Kína óriási népessége lehetővé teszi, hogy egész városok vagy városok csoportjai meghatározott termékek előállítására specializálódjanak – mondta Lin Zhang a University of New Hampshire professzora, aki helyben tanulmányozta az ottani ipari módszereket.
Tesla-alkatrészek, lámpák és kényszerszabadságok
A Kína keleti részén lévő Beilunban például háromezer vállalat foglalkozik öntőformákkal, kezdve a sütőformáktól a Tesla autóiba való alkatrészek gyártásához használt öntőformákig. Néhány óra utazással távolabb egy másik városban 1300 üzem gyárt utcai lámpákat. Ha az egyikük valamit fejleszt, azt a többi gyorsan átveheti, mert rendelkezésre áll az új termék előállításához szükséges teljes beszállítói lánc, gazdasági ökoszisztéma, ami könnyen alkalmazkodik a változáshoz.
Jellemző az a példa is, amelyben egy vietnámi vállalat a kézitáskák gyártásához szükséges EVA alapanyagot használ fel. Ez egy petrolkémiai melléktermék, és a legjobb szakértői kínaiak. Így a vietnámi cég Kínában toborozta a legfontosabb munkaerőt. Ha egy amerikai vállalat le akarná ezt másolni, vélhetően annak is kínaiakat kellene alkalmaznia. Már ha fel merné venni őket, mert ki tudja, hogy az amerikai kormány nem száll-e rájuk a bevándorlók ellen folytatott háborújában. A történet most ott tart, hogy a kis cégek nem mernek rendelni Kínából, mert nem tudják, hogy mennyiért vihetik be az árut az Egyesült Államokba. Vannak, amelyek már kényszerszabadságra küldték emiatt az alkalmazottaik egy részét. Egyikük szerint Trump vámjai arra kényszerítik a kis cégeket, hogy válasszanak, kit tartanak meg: a munkatársaikat vagy a fogyasztóikat. Bárhogy döntenek, az rosszat fog tenni az amerikai gazdaságnak.
Bár a megszólalók amerikai kisvállalkozók, a példák számos másik országban tevékenykedő cégekre igazak lehetnek. Még akkor is, ha az adott ország nem vámoltatja meg a kínai termékeket. Nagy kérdés, hogy hosszabb távon pontosan mi lesz, milyen mértékű vám marad érvényben és meddig. Valamint az, hogy ez mennyire borítja fel a komplett világgazdaságot. A válaszra azonban még várni kell.
Május 20. a személyijövedelemadó-bevallás határideje. 
