Kimenekül a francia óriáscég Afrikából

Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.

Április 26-án a francia energia-ipari óriás, a Total bejelentette, hogy a Dél-kelet-afrikai Mozambikban kialakult biztonsági helyzet miatt kivonul az országból és nem hajtja végre óriási LNG projektjét.  A Tanzániával határos, 2,3 millió lakosú Cabo Delgado tartomány Mozambiknak az egyetlen muszlim többségű és egyben ásványkincsekben leggazdagabb területe. 2011-ben jelentős szénhidrogén-lelőhelyeket fedeztek fel, és a nagy nyugati olajvállalatok intenzív feltárási munkálatokba, offshore-tevékenységbe kezdtek.

Az ország északi részét az Iszlám Államhoz (IS) közel álló Anszar al-Szunnah terrorszervezet tartja négy éve rettegésben.  Az Anszar al-Szunnahot 2014-ben alapították szalafita hithirdetők. Elsősorban mérsékelt muszlimokra csaptak le, akiket korrupcióval vádoltak. Olyan mozambiki fiatalokat is gyűjtöttek soraikba, akik csalódottak voltak a bányakincsekből származó haszon igazságtalan elosztása miatt. 

Az amerikai külügyminisztérium másfél hónapja helyezte terrorlistára a Mozambikban és Kongóban működő iszlamista terrorcsoportokat, kijelentve, hogy mindkettő kapcsolatokat ápol az IS-szel.

Iszlamista csoportok térnyerése

Az Anszar al-Szunnah szervezet hasonlóan működik, mint az al-Shabaab Szomáliában, a Boko Haram Nigériában, illetve a Dzsama'a Nuszrat ul-Iszlam va al-Muszlimin Maliban. Mindegyik esetben egy vallási szekta alakult át terrorszervezetté. Ezen milíciák leghírhedtebbike a Boko Haram, mely hausza nevében hordozza alapelvét: „a nyugatosodás szentségtörés”.

2002-ben a Csád–Niger–Nigéria–Kamerun négyes határ régiójában alakult, eleinte az al-Kaida támogatását élvező, 2014-ben az IS-franchise-hoz csatlakozó terrorszervezet ellen évek óta csekély eredménnyel küzdenek az érintett országok hivatásos hadseregei és az őket támogató nyugati különleges erők.

A Száhel övezet és Európa biztonsága

A Száhel övezetben idén az első negyedévben 450 civil vesztette életét iszlamista támadások következtében – ez a szám tavaly ugyanebben az időszakban 401-en állt.  Valóban, a német védelmi minisztérium jelentése szerint a térségben egyre romlik a biztonsági helyzet, a terrorizmus mind a katonákat, mint pedig a civileket veszélyezteti. A romló helyzet miatt ráadásul nőnek a francia-ellenes érzelmek Nyugat-Afrikában, és egyre gyakrabban törnek ki emiatt tüntetések. 

A Száhel övezet azonban egyre inkább nagyhatalmi vetélkedés színhelyévé is válik, amint Európa, az USA, Kína, Oroszország, sőt még India is próbálja kiterjeszteni befolyását a térségben, rátéve a kezét az ottani arany- és uránkészletekre (Mali például a világ negyedik legnagyobb aranytermelője). Párizs és Berlin emellett próbálja megakadályozni a migránsok és menekültek továbbhaladását a Mediterráneum felé és ezért gyűjtőtáborokat állítanak fel. Az ENSZ becslése szerint csupán Maliban és a környező országokban negyedmillió migráns rekedt, közülük mintegy 10 ezer nőt folyamatosan kihasználnak, gyakran prostituáltként.

Franciaország tavaly további hatszáz katonát küldött a Száhel övezetbe, és ezzel a korábbi 4500-ról 5100-ra emelkedett a Barkhane hadművelet keretében ott állomásozó katonáinak száma. A francia hadsereg 2019 decemberében telepített amerikai gyártmányú, lézer-irányítású rakétákkal felszerelt Reaper drónokat Nigerbe, Maliba és Burkina Faso-ba. Ezeket egyrészt Niger fővárosából (Niamey), másrészt egy dél-franciaországi légibázisról (Cognac – Châteaubernard) irányítják.  Washington is 110 millió dollárért létesített egy drónbázist Niger sivatagi városába, Agadez-be.

Sok helyi gyanúja szerint a franciák a ’G5 Száhel’ (Burkina Faso, Mali, Mauritánia, Niger és Csád) szövetség támogatása mögé rejtik nemzeti hatalmi érdekeik érvényesítését. Franciaország áramellátásának több, mint 75 százalékát adják a nukleáris erőművek és az urán szállítások nagy részéért Niger felel. A francia Framatome (korábban Areva) cég 87 százalékban állami tulajdonban van és ez a vállalat Niger négy legnagyobb uránbányájából háromnak a többségi tulajdonosa.

Az International Crisis Group nevű agytröszt friss jelentésében leszögezi, hogy az iszlamista milíciák Nigerben egyszerre jelentenek biztonsági fenyegetést és az állam számára kormányzási versenytársat.

Nigéria iszlamizálása

Nigéria a kontinens legnépesebb állama mintegy 200 millió lakossal.  Közel 500 milliárd dolláros GDP-jével Afrika legnagyobb gazdasága. Az ország keresztény vezetői évek óta hangoztatják, hogy Middle Belt (Középső övezet) hatalmas sávjában a keresztény közösségek elleni támadások mögött az a szándék húzódik meg, hogy elrabolják a keresztény gazdák földjeit és megöljék vagy iszlámra kényszerítsék őket, mivel az elsivatagosodás veszélyezteti a fulani nomádok állatállományát.

A jelentés szerint a törzsi hűséget sem lehet figyelmen kívül hagyni:

2015-ben a fulani Muhammadu Buharit választották Nigéria elnökévé, aki gyakorlatilag semmit sem tesz törzstársainak Middle Beltben és az ország déli részén elkövetett cselekedetei ellen.

A keresztények rettegnek, mert a muszlim Muhammadu Buhari elnök kormánya gyakorlatilag megengedi a fulaniknak a szabad földfoglalást.

A fölfegyverzett nomád fulani pásztorok tomboló erőszaka és a mezőgazdasági területek tönkretétele Middle Beltben akkora probléma lett, amelyet valahogy kezelnünk kell

– nyilatkozta már évekkel ezelőtt a benini egyház (Dél-Nigéria) Justitia et Pax Bizottsága.

A legtöbb felekezetet képviselő esernyőcsoport, a nigériai Keresztény Szövetség tavaly januári nyilatkozatában azzal vádolta a Muhammadu Buhari vezette kormányt, hogy összejátszott az iszlám terroristákkal a nigériai keresztények kiirtására. Az egyesület azzal a kérdéssel fordult az elnökhöz, hogyan lehetséges az, ha a gyilkosságoknak nincs vallási hátterük, akkor a terroristák és a fulani pásztorok túlnyomórészt miért a keresztény közösségeket és keresztény vezetőket támadják?

Az Egyesült Államok külügyminisztériuma 2020. december 7-én fölvette Nigériát a „különös aggodalomra okot adó országok” (Countries of Particular Concern) listájára, mert az részt vesz vagy tolerálja a „vallásszabadság szisztematikus, folyamatos, és súlyos megsértését”.  Nigéria egy csoportban szerepel Burmával, Kínával, Eritreával, Iránnal, Észak-Koreával, Pakisztánnal, Szaúd-Arábiával, Tádzsikisztánnal és Türkmenisztánnal.