Kína csúnyán kiszorítja az oroszokat ebben a vetélkedésben

Kína és Oroszország között átfogó stratégiai partneri kapcsolat áll fenn, ám hivatalos szövetségben nem állnak egymással. A két állam csupán az elmúlt nyolc hónapban két közös hadgyakorlatot tartott. 

A kétoldalú viszonyban egyelőre jól működik a formula, miszerint „soha egymás ellen, de nem feltétlenül mindig egymással”.  Mindazonáltal Közép-Ázsiában, a Közel-Keleten és az arktikus térségben komoly nézetkülönbségek és érdekellentétek lappanganak. 

Repedések Közép-Ázsiában

Moszkva hagyományosan a régió egykori szovjet tagköztársaságait (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán) saját érdekszférájának tekintette, de idegesen konstatálja, hogy Peking villámgyors gazdasági benyomulása újraírta a politikai dinamikát. Mi több, ez a penetráció már biztonságpolitikai színezetet is vett, amikor kiderült, hogy Tádzsikisztán (amelynek 1360 kilométeres határszakasza van Afganisztánnal és 480 kilométeres Kínával) engedélyezte Pekingnek a második katonai bázis felállítását a területén, sőt 2019-ben közös hadgyakorlatot is tartottak.

Üzbegisztán is kínai nyomás alá kerülhet (fotó: pixabay.com)

De a közép-ázsiai elitek általános hozzáállása Pekinghez is aggodalomra adhat okot Moszkvában.  2019 óta több, mint 40 tüntetés volt a térségben a „kínai terjeszkedés” ellen, de a helyi elitek ezt gyakorlatilag nem támogatták.   Sőt, elnyomták ezeket a megmozdulásokat, tagadták, hogy a Kína célja a terjeszkedés lenne, mi több, a népeiket hála kimutatására kérték Peking irányába.

Nem csoda, hogy egyes orosz megfigyelők megkongatták a vészharangot Moszkva gyengülő befolyása kapcsán.

Kazahsztán félelme az ukrán forgatókönyvtől

A közép-ázsiai politikai elitek attitűdjét magyarázhatja, hogy rájöttek: jobb, ha keblükre ölelik Kínát és finoman távolabb tartják maguktól a Kreml forró leheletét. 

Tavaly decemberben két moszkvai törvényhozó is megkérdőjelezte Kazahsztán területi épségét. Nem kell tartaniuk emiatt szibériai száműzetéstől, hiszen ezzel csupán visszhangozták Putyin elnök 2014-es megjegyzését.  A Kreml ura – alig pár hónappal a Krím elfoglalása után – emelte ki, hogy az első kazah elnök, Nurszultan Nazarbajev „létrehozott egy államot egy olyan területen, ahol soha nem létezett állam”.

Márpedig a világ kilencedik legnagyobb területű országában mély sebeket téptek föl a moszkvai üzenetek. A szovjet uralom ugyanis elképesztő atrocitásokkal konszolidálta magát a kazah területeken. Az 1921-22-es éhínség idején milliónyi kazah halt éhen. A szovjetek elnyomták a hagyományos elitet, az 1920-as évek végén és az 1930-as években erőszakkal kollektivizáltak, tömeges éhezést és nyugtalanságot váltva ki ezzel.

Nem véletlen, hogy Nur-Szultan a közelmúltban megrendelte az első török harci drón rajt, és cirillről latinra változtatta tavaly az általános iskolai tankönyvek betűtípusát.  Szeptemberben pedig levált az orosz rendszerről, saját nemzetközi telefonos hívószámot hozva létre.

Kína többi aduja a térségben

Közép-Ázsiában sok orosz nemzetiségű él (különösen Észak-Kazahsztánban) és a helyi elitek dermedten figyelték a Krím-félsziget annexióját.  Ezzel ellentétben a térségben nagyon kevés „han” nemzetiségű kínai él.  Peking kiemelt érdeke a térségben a terrorizmus és szeparatizmus felszámolása, nyersanyagok vásárlása és a térségen keresztül, Európába haladó kereskedelem biztosítása.  Ezen célok egyike sem jelent szeparatista veszélyt Közép-Ázsia elitjei számára. 

Ráadásul Kína már gazdasági súlyát tekintve a térségben lelépte az oroszokat.  2019-re az Új Selyemútnak (BRI) köszönhetően a térség legnagyobb kereskedelmi partnere lett, a kínai befektetések pedig mára szinte mindegyik térségbeli országban meghaladja az orosz teljesítményt.

Mindezeken túl olyan fejlemények történtek a térségbeli eliteknél, amelyek eredményeképpen azok inkább hajlandóbbak Pekinggel tárgyalni.  A jelenlegi kazah elnök, Kasszim-Jomart Tokajev például folyékonyan beszél mandarin nyelven, ráadásul diplomáciai tapasztalatai és kapcsolatai is vannak Kínával. 

A hatalmon levő kirgiz elnök hatalomra kerülését, Szadir Japarovot, a híresztelések szerint több, Kínával szoros kapcsolatokat ápoló üzletember támogatta.  Mi több, Japarov apja Kínában született és ott is járt iskolába, később pedig a családi üzlet Kínához kötötte.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)