A kínai kommunista párt szócsöve idegesen állapítja meg, hogy az USA, Japán és Dél-Korea egy katonai szövetséghez hasonló biztonsági blokk felé halad. Valóban, augusztus 18-án Joe Biden elnök vendégül látja Japán és Dél-Korea vezetőit egy Camp David-i csúcstalálkozóra. A kínai pártlap meg nem nevezett forrásai szerint Washington egy "történelmi közös nyilatkozatot" szorgalmaz, amely magában foglalhatja a kiterjesztett elrettentési és gazdasági biztonsági együttműködési terveket a "globális ellátási lánc kiépítésére".

Új mini-NATO

A lap idézi a Fehér Házat, amely szerint a három vezető "új fejezetet fog megünnepelni háromoldalú kapcsolataiban", és az Egyesült Államok tokiói nagykövetét is, aki úgy véli, hogy a csúcstalálkozó történelmet fog írni, és "stratégiai paradigmaváltáshoz vezet".

A pekingi pártlap leszögezi, hogy noha a felszínen az USA, Japán és Dél-Korea együttműködése "az észak-koreai növekvő nukleáris fenyegetés elleni küzdelem" zászlaja alatt áll, de valójában mindig is az volt Washington vágya, hogy egy "mini-NATO-szerű" háromoldalú katonai szövetséget építsen ki Északkelet-Ázsiában. A lap két dél-koreai újságot is idéz, amelyek szerkesztőségi állásfoglalása szerint a háromoldalú paktum valójában amerikai érdeket szolgálna.

Légy a levesben

Az év első felében Jun Szogjol konzervatív dél-koreai elnök számos lépést tett a Japánnal fenntartott kapcsolatok stabilizálására. A kapcsolatok az elmúlt hónapokban két kétoldalú csúcstalálkozón és a G7-en tartott találkozón keresztül is tovább erősödtek. 
Ezen előrelépések ellenére vannak problémák, amelyek továbbra is korlátozhatják a kétoldalú kapcsolatokat, különösen Japán terve, hogy heteken belül szennyezett vizet engedjen ki Fukusimából. A japán erőmű radioaktív részecskékkel szennyezett vizének kibocsátása kritikus kérdés a régió számára, és nem teljesen alaptalanok a kérdések annak biztonságával kapcsolatban.

Bizony nehéz kihívás lesz Jun elnöknek megbirkózni azzal, hogy egyrészt jó kapcsolatokat kíván fenntartani Japánnal, másrészt pedig a fukusimai ügy negatív hatással lehet belpolitikai tőkéjére. Egy közelmúltbeli közvélemény-kutatásban - amely azután készült, hogy dél-koreai tisztviselők egy hónapja kijelentették, hogy Japán terve a víz kiengedésére megfelel a nemzetközi szabványoknak -, a koreai Gallup megállapította, hogy az elnök jóváhagyása 32 százalékra esett vissza. Bár az elmúlt hetekben ez stabilizálódott, nem tért vissza a NATO litvániai csúcstalálkozója előtt mért 42 százalékos támogatottsági szintre.

A japán hatóságok az egy évtizeddel ezelőtti katasztrófa óta vizet pumpálnak a nukleáris magba, hogy megakadályozzák a leolvadást. A szennyezett víz kibocsátásáról pedig két éve döntöttek.

A japán kormány 2021 áprilisában közzétett jelentése arra figyelmeztet, hogy a víz hosszú távú tárolása a tartályokban nem kivitelezhető, mivel akadályozza az erőmű leállítására irányuló erőfeszítéseket, és az erőmű közelében növekvő területet foglal el. Ezzel összefüggésben Szuga Josihide akkori miniszterelnök 2021-ben azt mondta, hogy a víz kiengedése „elkerülhetetlen kérdés” az erőmű teljes leállításához.

A trícium kérdése

Bár a Japán által kibocsátandó vizet kezelték, továbbra is jelentős aggodalmak vannak a feldolgozás után visszamaradt szennyeződésekkel kapcsolatban. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint a Japán által telepített „Advanced Liquid Processing System” akár 62 nukleáris szennyeződést is képes eltávolítani a Fukusimában felhalmozódott vízből.

Az eljárás azonban nem képes eltávolítani a tríciumot, mivel kémiailag hasonló a hidrogénhez. A japán külügyminisztérium szerint a trícium koncentrációját a vízben 1500 Bq/l-re csökkentik, ha azt tengervízzel keverik, mielőtt az óceánba kerülne. Bár a minisztérium arra számít, hogy a szennyezett víz korlátozott hatással lesz az élő szervezetekre, a tudósok szerint ez nem biztos, éppen az állatok által az óceánban található radioaktív részecskék biológiai felhalmozódása miatt.

Fájhat Jun feje

Tekintettel a sugárzással kapcsolatos félelmek és a Japánnal fennálló kapcsolatok érzékenységére, nehéz belátni, hogy a Jun-kormány hogyan tudná javítani a nyilvánosság felé irányuló üzeneteit. Ráadásul még Japánon belül is vitatott a víz kibocsátásának terve, hiszen egy nemrégiben készült felmérés szerint a válaszadók 80,3 százaléka szerint a japán kormány nem indokolta meg kellőképpen a tervet.

Az biztos, hogy a Jun-kormány határozott lépéseket tett a lakosság szennyezett vízzel kapcsolatos aggodalmainak kezelésére. A japán fél bevonása és a japán terv saját elemzése mellett a kormány azt is bejelentette, hogy a tengervíz sugárzási szintjét mindkét koreai telephelyen, valamint a japán partvidék nemzetközi vizein is figyelemmel kíséri.

A szennyezett víz kibocsátása Jun elnök politikai képességeinek próbája lesz. Nem szabadna megengednie, hogy ez a kérdés aláássa a Japánnal fenntartott kapcsolatok újjáélesztése terén elért előrehaladását, amely elődje idején megromlott. Noha ez fontos, Koreának jogos érdeke fűződik tengeri környezetének biztonságának biztosításához mind az ipar, mind a társadalom számára, és megválaszolja a trícium és a szerves szövetek kölcsönhatásával kapcsolatos kérdéseket.

Miközben Japán arra készül, hogy vizet engedjen ki az erőműből, Jun elnöknek meg kell találnia a módját, hogy egyensúlyt teremtsen Japánnal kapcsolatos nemzetközi prioritásai között, és elhárítsa a Japán terveivel szembeni belpolitikai ellenállást.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)