|
| Trump egy tajvani újságban 2016. december 12-én. Ezen a napon Peking komoly aggodalmának adott hangot Trump hét végén elhangzott kijelentése miatt, amely szerint az Egyesült Államoknak újra kellene gondolnia a Tajvanhoz fűződő viszonyát és nem feltétlenül kellene ragaszkodnia az egy Kína elvhez. (MTI/EPA/Ritchie B. Tongo) |
Trump elnök a beiktatása után három hetet várt azzal, hogy felhívja a kínai elnököt, holott addig már mintegy 20 ország vezetőjével társalgott. Több-kevesebb sikerrel, tehetjük hozzá epésen, hiszen például rövidre szabott társalgása Malcolm Turnbull miniszterelnökkel ausztrál belpolitikai botránnyal és majdhogynem Turnbull bukásával végződött. Peking még mindig várakozó állásponton van, de az elmúlt hetekben a Kínai Kommunista Párt vezetése világos üzenetet küldött Trump címére: egy háború a két ország között katasztrófális következményekkel járna az egész világra nézve.
A Trump-Hszi játszma
Hszi elnök a félidejéhez ér idén ősszel a várhatóan évtizedes vezetésének. Ez érzékeny és szimbolikus időszak, amelyet a 19. kommunista párti kongresszus volt betetőzni Pekingben. Nagyon nem mindegy tehát, hogy ezekben a hónapokban hogyan alakul Trump és Hszi kapcsolata.
Márpedig Hszi nem volt hajlandó egy lépést sem tenni a kétoldalú kapcsolatok javítása felé, amíg Trump el nem fogadja az Egy-Kína-elvet. A múlt héten Rex Tillerson külügyminiszter intervenciója kellett, hogy Trump megtegye ezt a lépést. Az, hogy ez nála mennyire vehető komolyan, azt nem tudjuk. Egy ravasz New York-i ingatlanspekulánshoz méltóan valószínűleg nem jelent se többet, se kevesebbet, mint egy adu kijátszását a kínai játszmájához.
Peking feszülten figyel és gyorsan reagál minden fejleményre. A kínai külügyi szóvivő tegnap éles hangon kikelt amiatt, mert Trump és a japán miniszterelnök tárgyalásain az amerikai elnök Tokiót támogatta a vitatott Senkaku / Diaoyu szigetek ügyében. A szóvivő szerint a szigetek „ősidők óta” Kína elidegeníthetetlen részét képezik.
Oldódik a kínai görcs?
Mindenesetre mintha változna a kezdeti ijedtség Pekingben Trump külpolitikájával kapcsolatban. Először is ott van a tajvani kérdés, amelynek megváltoztatásához kötöttek bármiféle tárgyalást számos ügyben, így a kétoldalú kereskedelemben. Peking világossá tette, hogy ez számára ’vörös vonalat’ jelent és Trump most visszakozott.
Pekingi külügyi megfigyelők figyelmét természetesen az sem kerülte el, hogy Trump megváltoztatta véleményét a ciszjordániai zsidó telepek ügyében. Hiszen választási ígérete volt, hogy az amerikai követséget Tel Aviv-ból Jeruzsálembe helyezi át. Aztán jött egy sorsdöntő találkozója a jordán királlyal és kitáncolt ebből a kardinálisnak tekinthető ígéretéből.
Vagy ott volt a másik kampány-ígérete arról, hogy Dél-Korea és Japán elfelejtheti Washington védelmét, ha nem raknak bele több pénzt a saját védelmükbe. Nos, ez a bombasztikus fenyegetés is ment a kukába az elmúlt hetek során.
De mire ébredünk holnap?
|
| Káncz Csaba |
Hasonlóképpen a NATO-ról vallott, kampányban hangoztatott véleménye, miszerint az egy „felesleges” szervezet. Nos, ehhez képest azóta a NATO főtitkárának Trump kifejtette, hogy „erőteljesen elkötelezett” a védelmi szervezet irányába, éppen úgy, ahogy védelmi minisztere is ezt hangsúlyosan elmondta törökországi látogatásán. Theresa May brit miniszterelnöknek ugyanezt fejtette ki a Fehér Házban. Sőt még a 2015-ös iráni nukleáris megállapodás kapcsán – amelyet a kampányban még össze akart tépni – is már tojástáncot jár és egy „stratégiai áttekintést” tart szükségesnek Washington Irán-politikájában.
A kínaiak egyelőre tehát elégedetten konstatálják, hogy Trumpra kiegyenlítő hatással vannak miniszterei és lassanként felismeri hatalmának határait. Ez természetesen nem változtat Trump érzelmi hullámzásain és politikai vonalvezetésének kiszámíthatatlanságán, tehetjük hozzá. Amíg tehát Trump áll a kormányrúdnál, alapvetően nem tudjuk, hogy másnap mire ébredünk.
Káncz Csaba jegyzete.
