Kína muszlim-ellenességgel vádolja Amerikát az izraeli konfliktus kapcsán
Biden ráfordul Kínára és Oroszországra, miközben kevesebb katonai képességet akar invesztálni a Közel-Keletre. Peking szerint az USA képmutatóan népirtással vádolja Kínát Hszincsiangban, ehhez képest tétlenül nézi a Gázai-övezetben kialakult humanitárius katasztrófát. Káncz Csaba jegyzete
Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Joe Biden az elnökválasztási kampánya során főként a belpolitikára és a belgazdaságra koncentrált. Kifejtette véleményét a gazdasági fellendülésről, a Covid leküzdéséről. De a nemzetközi politikai problémák a periférián maradtak.
Bidennek a térség nem prioritás
Trump volt elnök hivatali évei során - az ENSZ, és az USA szövetségeseinek megkérdezése nélkül - Izraelnek „ajándékozta” a Golán-fennsíkot, Jeruzsálemet nevezte ki Izrael fővárosának, leminősítette a palesztin diplomáciai képviseletet Washingtonban, minimálisra vágta az amerikai segélyeket a palesztinoknak és a hivatalos amerikai iratokban megszüntette a „megszállt területek” kifejezés használatát. Joe Biden viszont a kampánya során egy „életképes” palesztin állam megteremtését tűzte ki célul és terveiben kimondottan ellenzett bármifajta „egyoldalú cselekvést”.
Izraeli katonák a gázai övezetben. Fotó: depositphotos
Nem tudtuk meg részletes elképzeléseit az izraeli-palesztin konfliktusról, s négy hónappal a hivatalba lépése után a rakétáknak és bombáknak kellett röpülniük, hogy három napja végre felhívja a Palesztin Hatóság vezetőjét. A ki nem mondott üzenete ennek az, hogy a Közel-Kelet nem jelent prioritást az új kormányzat számára. Jóval fontosabb kihívás Washington új külpolitikai kurzusa számára Oroszország, Kína és a multilaterális összefogás a klímaváltozás kezelésére.
Most üt vissza az is, hogy nemcsak, hogy nincs amerikai nagykövet Izraelben, hanem még hivatalos jelölt sem arra a pozícióra. Mint ahogyan különleges megbízott sincs kinevezve a régióba. A tekintélyes Politico múlt havi cikke pedig egyenesen kimondta: Biden túlságosan bonyolultnak tartja az izraeli-palesztin konfliktust és nem akar igazán abba belefolyni.
Kína keményen beszól
Csakhogy a nagy globális játékosok pontosan érzékelik az amerikai pozíció gyengülését a térségben és arra rá is segítenek. A kínai kommunista párt szócsöve, a Global Times tegnapi szerkesztőségi állásfoglalásában muszlim-ellenességgel vádolja Washingtont.
A pártlap szerint Washington kettős mércét használva, képmutatóan népirtással vádolja Pekinget Hszincsiangban, ehhez képest tétlenül nézi a Gázai-övezetben kialakult humanitárius katasztrófát. Az ENSZ Biztonsági Tanács vasárnapi ülésén az USA megakadályozta – már harmadik alkalommal – a közös közlemény létrejöttét és publikálását.
A lap szerint Washington Izrael egyoldalú támogatásával már többször szembement a többi nagyhatalommal a Biztonsági Tanácsban. De most kritikus elágazáshoz értünk és az USA-nak nincs joga lebénítania a szervezetet, amelynek feladata a béke fenntartása. S noha a Biztonsági Tanács az elmúlt években több határozatot hozott a kétállami megoldás támogatására, az Egyesült Államok ennek megvalósítását nem igazán támogatta – sőt szembement vele, amikor nagykövetségét Jeruzsálembe helyezte át.
A pártlap leszögezi: noha Amerika nyilvánvalóan nem kedveli sem a muszlimokat, sem Kínát, az elmúlt időszakban mégis kiemelt figyelmet fordít az ujgurokra Hszincsiang tartományban. Washington valójában rá akar fordulni Kínára és Oroszországra, miközben kevesebb energiát és katonai képességet akar invesztálni a Közel-Keletre. De olyan helyzetet akar teremteni, ami megfelel Izrael és az USA stratégiai érdekeinek – a palesztinokat pedig hagyja szenvedni a politikai káoszban. Washingtonnak azonban tudnia kell, hogy az igazságot nem lehet élve eltemetni.
Mi lesz az Ábrahám Egyezményekkel?
Eközben a megfigyelők élénken követik Szudán, Marokkó, az Egyesült Arab Emirátusok és Bahrein reakcióit. Azon országokéit, amelyek az elmúlt évben az Ábrahám Egyezmények keretében kiegyeztek Izraellel. Ezen országok vezetői most kénytelen szembesülni azzal, hogy úgy kötöttek békét Izraellel, hogy a palesztin kérdést megoldatlanul hagyták.
Ezen arab rezsimeknek most nincs lehetőségük arra, hogy érdemben közvetítsenek a konfliktusban. Egyiküknek sincs munkakapcsolata a Hamásszal és Izraellel is csak kezdeti fázisban van a diplomáciai viszonyuk. Bár a Hamász évtizedekkel ezelőtt a Muszlim Testvériségből nőtt ki, az arab világban – és különösen az Öböl-menti országokban – a palesztin szervezetet radikálisnak, sőt terroristának tartják.
De az izraeli vezetés jobb, ha tisztában van a politikai kockázatokkal. Ha az arab világ figyelme visszalendül a Gázai-övezetből Jeruzsálem és az Al-Aksza mecset felé, akkor az Ábrahám Egyezmények aláíró kormányzatai kormoly nyomás alá kerülhetnek az utcáik népe felől.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
