Varsóban ma tartják meg online a kelet-közép-európai államok és Kína között immár egy évtizede minden évben megrendezett magas szintű csúcstalálkozót, amelyet Hszi Csin-ping kínai elnök fog vezetni. A régió és Kína gazdasági, politikai és humán együttműködésének platformot adó 16+1 kooperáció 2019 óta Görögországgal kiegészülve immár 17+1-ként funkcionál.
A második hidegháború időszakában a csoport tevékenységét a Nyugat erőközpontjaiban gyanakodva szemlélik. Ennek köszönhető, hogy a mai csúcsra Litvánia, Észtország, Szlovákia és Románia csupán miniszteri szinten delegálja résztvevőit.
Nyugati aggodalmak
Az EU vezető országai (főként Németország és Franciaország) részéről már az elmúlt években erősödő aggályok fogalmazódtak meg Kína régiónkban megfigyelhető tevékenységének céljaival kapcsolatban. Egyesek azzal vádolták a távol-keleti országot, hogy az európai–kínai kapcsolatokban új csatornát nyitva megosztja az EU keleti és nyugati tagállamait.
Mások a nehezen átlátható kínai befektetések és beruházások, valamint a kínaiak túlzott gazdasági térnyerése miatt aggódtak, hiszen ezeket utóbb könnyen politikai tőkére lehet váltani. Az aggályokat erősítette, hogy az együttműködésben részt vevő országok közül tizenegy EU-tagállam volt.
A kelet-közép-európai régió – ahol a 17+1 tagállamai közül tizenöt, az Egyesült Államokkal katonai szövetségben álló NATO-tagállam található – az utóbbi időben különösen felértékelődött Washington geopolitikai stratégiájában. A régióra ugyanis az USA az orosz terjeszkedés elleni pufferzónaként tekint, miközben az utóbbi tíz évben a stratégiai versenytárs Kína jelenléte is érezhetően erősebbé vált a térségben. Éppen ezért az amerikai diplomácia régiós partnereit már nemcsak az Oroszország, de a Kína feltartóztatását célzó törekvéseihez is igyekszik megnyerni.
Változó balkáni hozzáállás
Elképesztő módon a francia polgárok 59 százaléka a mai napig ellenzi a Nyugat-Balkán EU integrációját. A balkáni politikai elitek pontosan érzékelik ennek politikai üzenetét. A régióban teret nyerő tekintélyelvű kleptokrácia korában egyre több politika vezető akar Brüsszel helyett inkább Pekinggel üzletelni.
A kínai kommunista vezetés nem fogja őket kioktatni sajtószabadságról és személyiségi jogokról, mint ahogyan szeme sem rebben a korrupt üzleti tranzakciók esetén. Aggasztó folyamat, hogy Peking egyre nagyobb részt hasít ki a balkáni médiapiacból is. A Belgrádban található kínai kulturális központ a legnagyobb a hasonló külföldi létesítmények közül.
Ráadásul, miközben az IMF vagy az EU által követelt privatizációk munkahelyek elvesztésével járnak, addig Kína mintha jobban figyelne a helyi munkahelyek megőrzésére, ahogyan ez történt a szerbiai Smederevo acélkombinát megvételekor.
A kisember pedig nem látja át a veszélyét annak, hogy például Montenegró teljes külföldi adósságának 40 százalékát már Kína ellenőrzi (Szerbia és Bosznia esetében ez az arány 15 százalék, Észak-Macedóniában 20 százalék). A montenegrói szocialisták és a kínai kommunista párt már 2010 óta szoros politikai együttműködésben tevékenykedik. A NATO-tagállam Montenegróban a kínai CRBC vállalat építi 796 millió euróért a Bar-Boljare autópálya montenegrói szakaszát. Tavaly az első félévben pedig Kína lett 70 millió eurós befektetéssel a legnagyobb külföldi invesztor.
Montenegrónak idén nyáron kell elkezdeni törleszteni az autópályára felvett hitelt. Ez a várakozások szerint nem lesz sima ügy, hiszen a COVID-járvány miatt összecsuklott az ország idegenforgalma és egyben a teljes nemzetgazdasága.
A COVID-diplomácia
A Brüsszel iránti bizalmat nem növeli az EU szánalmas teljesítménye a COVID-vakcinák ügyében. Január első napjaiban a balkáni országok kétségbeesett nyilatkozatban fordultak Brüsszelhez az oltóanyag-hiány enyhítése érdekében. Február elsejéig hivatalosan Bosznia-Hercegovina, Koszovó és Észak-Macedónia nulla adag vakcinát kapott.
Ehhez képest január 16-án landolt a Nikola Tesla belgrádi reptéren az Air Serbia repülőgép, fedélzetén egymillió adag Sinofarm kínai oltóanyaggal. Sem az orosz, sem a nyugati vakcina érkezését nem fogadta szerb kormánydelegáció. A kínai szállítmányt viszont személyesen fogadta Aleksandar Vučić szerb elnök, Zlatibor Lončar egészségügyi miniszter, Bratislav Gašić védelmi miniszter és Chen Bo szerbiai kínai nagykövet is.
Valóban, a Nyugat-Balkán fokozatosan „közel-külfölddé” alakul az EU számára, amely annak politikai folyamatait egyre kevésbé tudja ellenőrizni. Figyelembe véve az EU délkeleti határain uralkodó instabilitást és Törökország fokozódó érdektelenségét a nyugati integráció irányába, a Nyugat-Balkán egyfajta geopolitikai ütköző övezetté alakul.
A vezető devizákkal szemben nagy amplitúdóval mozgott a hazai fizetőeszköz, de volt egy pont, amikor mindegyikhez olcsón lehetett hozzájutni. 
