Az elmúlt egy hétben bejárta a nemzetközi sajtót az a fotó, amelyen Donald Trump egy hatalmas táblát tart a kezében. A táblán az látható, hogy az egyes országok vagy térségek mekkora vámmal sújtják az amerikai termékeket, illetve Washington mekkora vámot kíván kivetni az ő termékeikre. 

Miben bízik Trump?

Az amerikai elnök múlt szerdai bejelentése szerint az új vámrendszer célja „a gazdaság újjáépítése, a nemzet- és gazdasági biztonság helyreállítása, a gazdasági szuverenitás visszavétele”, a kereskedelmi hiány csökkentése, az Egyesült Államok nemzetközi gazdasági pozíciójának erősítése és az amerikai dolgozók védelme.

Ennek keretében nyilván arra is spekulál, hogy az amerikaiak a hazai termékeket részesítik majd előnyben a drágábbá váló külföldiekkel szemben, ami erősíteni fogja a hazai cégeket. És abban is bízik, hogy a külföldi cégek egy része az Egyesült Államokba hoz majd gyártást a vámok kikerülése érdekében.               

Trump azt is közölte, hogy az új amerikai vámtételeket úgy állapították meg, hogy az egyes kereskedelmi partnerek által az amerikai termékekre alkalmazott vámokat és behozatalt nehezítő terheket összegezték, majd az így kapott százalékos értéket megfelezték. Jelezte, hogy lesz egy minimális, 10 százalékos vámtétel – ez a világ legnagyobb piacán megjelenés, mint „előjog” ára.

Trump az EU-val szemben – és így Magyarországgal szemben is, mivel az EU vámuniójának a részei vagyunk – 20 százalékos importvámot vezetett be. Ez alól kivételt jelent a járművekre kivetett vám, amely egységesen 25 százalék lesz.

Szerinte a vám abban az esetben csökkenhet, ha a másik fél megszünteti a kereskedelmi akadályokat az amerikai termékekkel szemben.

Az intézkedéscsomagot – hogy finoman fogalmazzunk – számos erős kritika érte nemzetközi szinten. A tőzsdék napokig zuhantak, igaz, kedden már stabilizálódni kezdtek a piacok.

Európai elemzők óva intik Európát attól, hogy túl hevesen reagáljon, ez ugyanis eszkalálhatja a helyzetet és világgazdasági válsághoz vezethet.

Brüsszel ehhez tartja magát eddig, és kölcsönösen nulla százalékos vám bevezetését javasolja az Egyesült Államoknak az autóiparra, valamint minden ipari termékre.

Ki állja a cechet? 

Ennyi a történet dióhéjban. De ki fizeti meg majd Trump vámjait? A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) elemzése szerint elsősorban az amerikaiak – de nem csak ők.

A „felszabadulás napja”, azaz múlt szerda óta egyértelmű, hogy az amerikai vámok olyan mértékben növekednek, amilyenre utoljára 1904-ben volt példa. 

Az eddigi mintegy két százalék helyett ugyanis átlagban 25 százalékos vám terheli majd a behozott árukat – a Fitch hitelminősítő intézet szerint ez a leggyorsabb növekedés az Egyesült Államok történetében.

Trump arról álmodik, hogy a vámokból származó bevételek hamarosan pótolják majd az adóbevétel-kieséseket. Sok minden szól ugyanakkor amellett – írja a német lap –, hogy az új vámrendszer még nagyon sokba kerülhet az amerikai választóknak. Sőt, az egész világot (és így Európát is) szegényebbé teheti.

De visszatérve az alapkérdésre – ki fizeti meg Trump vámjait? Az egyszerű válasz erre az, hogy az importőrök az amerikai oldalon. 

A valódi kérdés persze az, hogy valójában kinél és mennyiben csapódnak le a költségek: mennyivel növelik az exportáló cégek az áraikat és hárítják át ily módon a plusz terheket a fogyasztókra, illetve mennyivel csökkentik a profitmarzsukat?        

Ezzel kapcsolatban már vannak érdekes példák a közelmúltból: 

amikor 2018-ban az elnök növelte például a mosógépekre kivetett vámokat, az árak pontosan a vám összegével emelkedtek az Egyesült Államokban. A külföldi vállalatokat tehát nem érte kár, a vámot az amerikaiak fizették.

Érdekesség, hogy egyúttal a vám által nem érintett amerikai cégek is emelhették az áraikat. Munkahelyek alig jöttek létre, az amerikaiak viszont kevesebbet engedhettek meg maguknak, vásárlóerejük több milliárd dollár értékben csökkent, emlékeztet a FAZ.

Dráguló autók  

Most is hasonló fejlemények várhatók, csak sokkal nagyobb dimenziókban: az autók ára például 4500 és 15 ezer dollár közötti összeggel emelkedik majd az Egyesült Államokban elemzők szerint. Julian Hinz, a Kieli Világgazdasági Intézet kutatója szerint rövidtávon hét százalékos drágulás várható.

A kutató ugyanakkor kiemeli, hogy a 2018-as tapasztalatok csak feltételesen érvényesek a mostani helyzetre, hiszen ezúttal nemcsak egyes áruk és országok érintettek, hanem a teljes kereskedelem.

Szerinte az amerikai fogyasztóknak most kevesebb lehetőségük lesz a vámok kikerülésére, ami arra utal, hogy végsősoron ők állják majd a számlát.  

Ha a dollár erősödne, az elvileg kiegyenlíthetné a vámok fogyasztókra gyakorolt negatív hatását. A recessziós félelmek miatt ugyanakkor a dollár múlt szerda óta jelentősen gyengült például az euróval szemben  – bár némi korrekció már volt azóta –, ami tovább drágíthatja az importcikkeket.

És épülnek-e majd új gyárak a tengerentúlon az új vámrendszer hatására, ahogy azt Trump reméli? A német autógyártók például már amúgy is nemzetközi konszernek, a Volkswagennek Tennessee-ben, a Mercedesnek Dél-Karolinában van gyára, tehát könnyen bővíthetnék az ottani termelésüket a vámok elkerülése érdekében.

Ez azonban nem ilyen egyszerű: még az Egyesült Államokban termelő cégek sem mentesülnek automatikusan a vámok alól, hiszen sok esetben nem önállóan termelnek. A BMW és a Mercedes például Németországból is szállít ott gyártott részegységeket az Egyesült Államokba, ahol összeszerelik a járműveket. A vámok az autók nem ott gyártott részeire is vonatkoznak.

És mi lesz Európában?

Becslések szerint, ha Washington 25 százalékos vámot vetne ki az uniós termékekere (ekkora vám jelen állás szerint csak az autókra vonatkozik), az 0,33 százalékkal csökkentené a német GDP-t. És – tesszük hozzá – nyilván negatívan hatást gyakorol majd mindez a magyar gazdaságra is, például az itt lévő német autóipari cégeken keresztül.

Németország esetében a Kieli Világgazdasági Intézet kutatója kisebb áremelkedést vagy akár árcsökkenést prognosztizál. Amennyiben az EU vámemeléssel válaszol majd az amerikai lépésre, annak is relatív kis hatása lesz szerinte, amennyiben ezek a vámok csak kevés terméket fognak érinteni.

Amennyiben viszont széleskörű büntetővámokról születik döntés, az mindkét oldal számára hátrányos lehet. Különösen veszélyeztetett az amerikai mezőgazdaság, mivel a mezőgazdasági termékeket könnyebb helyettesíteni.

Ami a válaszlépéseket illeti, Kína nem sokáig várt ezzel, és 34 százalékos vámot jelentett be az amerikai importra. Ha az EU is a jelenleginél keményebben lép majd fel, akkor az európaiak számára is drágulhatnak az amerikai termékek, vagy akár el is tűnhetnek a polcokról.

A legnagyobb veszély – véli Lisandra Flach, a német Ifo gazdaságkutató intézet közgazdásza – az egyes országok reakciója, amely miatt  akár össze is omolhat a külkereskedelem, főleg abban az esetben, ha a vámokat nem csak Washingtonnal, hanem más kereskedelmi partnerekkel szemben is is növelik – így ugyanis összeomolna a világkereskedelem rendje is.

Ez persze – tesszük hozzá – a worst case scenario. Az EU feladata most az, hogy elkerülje az eszkalációt, szem előtt tartsa az európai érdekeket, és próbáljon egy kompromisszumos megoldást kitárgyalni Washingtonnal. Erre persze nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában – lásd: NATO jövője és Európa védelme –  is szükség  lenne.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják. Szakértői interjúnkat pedig itt érhetik el: