Koronavírus a politikában – miért retteg a kínai elnök?

Hszi Csin-ping kínai elnök (MTI/EPA/Vu Hong)

Mao Ce-tung 1976-os halála után a kínai vezetők az ország jólétének folyamatos növeléséhez kötötték a kommunista párt legitimitását. Ennek a korszaknak azonban befellegzett, hiszen a gazdaság 3 évtized óta a leglassúbb ütemben növekszik, miközben a sertéspestis növelte a stagflációs tendenciákat a gazdaságban. A kommunista vezetésnek az elmúlt időszakban már amúgy is olyan komoly politikai problémákkal kellett megküzdeniük, mint a hongkongi tüntetések, a tajvani önállóságot követelő erők győzelme a három héttel ezelőtti általános választáson, és a parázsló ellenségeskedés Washingtonnal.

Mindenért ő a felelős

Hszi Csin-ping elnök 2012-es hatalomra kerülése óta egy elképesztő hatalmi koncentrációt hajtott végre, és olyan hivatalos titulusokat gyűjtött be, mint a Kommunista Párt főtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke, a Központi Katonai Bizottság elnöke, a Nemzetbiztonsági Bizottság vezetője és az átfogó államháztartási reformcsoport feje. Hszi négy éve aztán átvette a főparancsnoki pozíciót Kína parancsnoki központjában (Joint Operations Command Center), és ezzel a Kínai Néphadsereg (PLA) műveleti parancsnoka lett háború esetén. Hszi már addig is elnöke volt a Központi Katonai Bizottságnak, amely a hadsereget ellenőrzi. Ezzel teljesen nyeregbe érezhette magát, legalábbis, amíg a dolgok jól mentek – de amikor beüt egy nemzeti krízis, akkor Hszi gyakorlatilag minden hibáért és mulasztásért egy személyben (!) felelős.

Azért is ő felel tehát, hogy ebben a szigorúan hierarchikusan felállt rendszerben a helyi hatóságok eltussolták a betegség kitörését múlt decemberben. Senki sem akarta közölni a rossz hírt a feljebbvalójával – a semmittevés jól bevált túlélési stratégia ezekben a rendszerekben. Sőt, a helyi hatóságok zaklatták azokat, akik már a múlt hónapban a járvány kitörésének veszélyére felhívták a figyelmet.

Nem látok semmit, nem szólok semmit

Ez az elhallgatás azonban azzal járt, hogy mire a magasabb szintű döntéshozók értesültek a járványról, az már olyan szinten eszkalálódott, hogy túlnőtt a hatóságok képességein. Vuhanban az első napokban egy gyors beavatkozással talán a helyzetet ellenőrzés alá lehetett volna vonni. Ez a 11 milliós város vesztegzárának egy héttel ezelőtti kihirdetésekor már késő volt.Márpedig minél tovább tartanak az utazási korlátozások, annál súlyosabb lesz az ár a kínai gazdaság számára. Az IKEA, a Starbucks, a Ford és a Toyota sorra zárja le üzleteit és gyárait, miközben az Apple újratervezi a beszállító láncait. Az 54 ezer alkalmazottal rendelkező kínai Tencent konszern pedig február 9-ig hosszabbította meg az alkalmazottak kényszerszabadságát.

Hszi elnök egy kétségbeesett húzással a miniszterelnökét küldte le négy napja a forrongó Vuhanba, hogy megpróbálja elterelni a figyelmet saját felelősségéről. Az elnök tudja, hogy Peking most nem tud az ármányos külföldi erőkre mutogatni. Hszincsiang, Hongkong és Tajvan esetében az állami média propagandistái rögtön megtalálják idegen hatalmak sötét kezeit, amelyek ezeket a problémákat kreálták, és azokat pénzügyi támogatással egyre csak szítják. A koronavírus esetében Hszi elnöké az egyszemélyi felelősség, és ha a járvány tovább eszkalálódik, akkor egyik napról a másikra hirtelen a társadalmi elégedetlenség céltáblájának közepében találhatja magát.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)