Az Egyesült Államok a felszínen továbbra is teljes mellszélességgel kiáll Ukrajna mellett, a kelet-ukrajnai Bahmutért folyó véres harcokat látva pedig további katonai támogatást ígér az Oroszország elleni háborújához, és erre kéri szövetségeseit is.
Fogytán a muníció
„Kritikus időszakban vagyunk Ukrajna szabadságharcában. És most mindannyiunknak demonstrálnunk kell a folyamatos elszántságunkat és egységünket. (…) Teljes harci képességekkel kell ellátnunk Ukrajnát az előtte álló harcra. (…) Biztos vagyok abban, hogy továbbra is fokozni fogjuk a támogatást és így fedezzük Ukrajna igényeit idén tavasszal és jóval azon túl is” – jelentette ki az amerikai védelmi miniszter szerdán, a több mint 50 országot tömörítő Ukrajna Védelmi Kontakt Csoport védelmi minisztereinek sorrendben tizedik, virtuális találkozóján.
Lloyd Austin „gyors és teljes” katonai támogatást ígért az ukrán hadseregnek a tavaszi ellentámadásra, és jelezte, hogy támogatásukat hosszútávon is szeretnék fenntartani.
Kitért arra, hogy a hónap elején bejelentett újabb 400 millió dollár értékű támogatás többek között további HIMARS-rakétaszállítmányokat, tüzérségi lövedékeket és páncélozott járműveket tartalmaz. Mindezen felül kilenc ország összesen több mint 150 Leopard-tankot ígért az ukrán hadseregnek, és egyre több ország ajánlott és ajánl fel különböző légvédelmi eszközöket is – az Egyesült Államok mellett megemlítette Olaszországot, Franciaországot, Németországot, Hollandiát, Kanadát és Németországot.
„Meg kell találnunk a módját annak is, hogy újabb lőszerszállítmányokkal és légvédelmi rendszerekkel segítsük Ukrajnát” – fogalmazott, hozzátéve, hogy „innovatív megoldásokat” kell találniuk a „gyártási problémákra.”
Az amerikai védelmi miniszter arra utalt, hogy a harcok intenzitása az elmúlt hónapokban olyan magas szintet ért el (főleg a hónapok óta ostromolt kelet-ukrajnai kisvárosnál, Bahmutnál), hogy a nyugati hadiipar már nem képes teljes egészében fedezni az igényeket – mint ahogy az orosz hadigépezet sem. Ezt jelzi, hogy a közelmúltban az ukrán és az orosz katonák is lőszer- és lövedékhiányról panaszkodtak.
Amelyik fél jobban tudja pótolni a hiányt a következő hónapokban, az előnybe fog kerülni a csatatéren, figyelmeztetnek katonai elemzők.
Ennek megfelelően Oroszország is egyre inkább háborúra állítja át gazdaságát: Vlagyimir Putyin orosz elnök a közelmúltban olyan reformokat jelentett be, amelyek még több szakembert vonzhatnak a hadiipari cégekhez – például állami forrásokból emelhetik a fizetésüket és segíthetik a lakhatásukat.
Óriási veszteségek
A fegyvergyártás csúcsra pörgetése és a szállítmányok növelése mindkét oldalon egyben azt is előrevetíti, hogy a vérontás növekedni fog.
Bahmutnál mind az ukrán, mind az orosz haderő már eddig is súlyos veszteségeket szenvedett el.
Az áldozatok pontos számáról nincsenek megbízható adatok, ugyanakkor a New York Times szerint az ukrán egészségügyi szervek alig bírják a sebesült katonák ellátását.
A fegyverszállítások mellett a Nyugat egyéb módon is támogatja az ukrán hadsereget: az amerikai lap információi szerint például több ezer ukrán katonát képeznek ki jelenleg külföldön „NATO-stílusú” hadviselésre és a nyugati haditechnika használatára. Ők a következő hónapokban kapcsolódhatnak be a harcokba.
Ami a várható tavaszi katonai fejleményeket illeti,
„Bahmutot valószínűleg be fogják venni az oroszok a következő napokban vagy hetekben, de szükségszerűen ki fog fáradni a támadás. Közben beérik az ukrán erők kiképzése, és – ahogy az időjárás engedi – április második felében, májusban megindulhat az ukrán ellentámadás”, mondta nemrég lapunknak Bendarzsevszkij Anton, a posztszovjet térség szakértője.
Hozzátette: jelenleg mindegyik fél katonailag próbál eredményeket elérni, ha pedig a potenciális haderőt nézzük, akkor még évekig tudnak akadálytalanul mozgósítani.
Szerinte a legfontosabb kérdést a most zajló háborúban megszerzett területek jelentik. Ezekről Oroszország nem fog kivonulni, mert az vereséget jelentene számára, az ukránok pedig nem fognak belenyugodni az elvesztésükbe. Emiatt a tűzszünetnek jelenleg nincs realitása, s a háború – változó intenzitással – még évekig elhúzódhat, véli a szakértő.
Repedések a szövetségen
Sok múlik persze azon is, hogy mennyire marad valóban tartós és egységes a Nyugat támogatása. A felszínen – ahogy azt az amerikai védelmi miniszter is jelezte – továbbra is töretlen a támogatás, a felszín alatt azonban „apró repedések” jelentek meg, az egység pedig „lassan széthasad”, írta nemrég a Politico tisztségviselőkkel, jogalkotókkal és szakértőkkel folytatott háttérbeszélgetések alapján.
Az általában jól értesült portál három feszültségforrást azonosított: az Északi Áramlat gázvezetékpár felrobbantását, a stratégiailag nem jelentős Bahmut mindenáron való megvédését és a háborús célokkal kapcsolatos nézeteltéréseket.
Az anno orosz és nyugat-európai együttműködésben megépült, Oroszországot és Németországot a Balti-tenger alatt összekötő gázvezetékpárt tavaly szeptemberben robbantották fel ismeretlenek. Bár az ügyben indított vizsgálatok eddig hivatalosan még nem vezettek eredményre, több tényfeltáró cikk is arra a következtetésre jutott, hogy ukránbarát vagy Ukrajnához köthető csoport követhette el a támadást.
Az ukrán hatalom érintettsége nem bizonyított, az ukrán kormány pedig azt hangoztatta, hogy semmi köze a szabotázshoz. Szakértők szerint ugyanakkor egy ilyen szintű akciót feltehetően csak állami szereplő volt képes megtervezni és végrehajtani.
A Biden-adminisztráció mindenesetre jelezte Kijevnek, hogy bizonyos erőszakcselekményeket Ukrajna határain kívül nem fog tolerálni.
Ugyanezt tette egyébként tavaly azt követően, hogy Moszkva közelében egy pokolgépes merényletben életet vesztette Daria Dugina, Alekszandr Dugin ismert orosz nacionalista politikus lánya. Az amerikai hírszerzések szerint a merényletet az ukrán kormány „elemei” engedélyezhették.
Ami a második feszültséggócot, Bahmutot illeti, az orosz haderő kilenc hónapja ostromolja a várost, az ukrán hadsereg azonban – dacolva az óriási áldozatokkal – nem hajlandó feladni azt. A mára romhalmazzá vált kisvárosért annak ellenére óriási csata folyik, hogy annak elfoglalása vagy megtartása kis jelentőségű a háború kimenetele szempontjából.
Washington attól tart, hogy Ukrajna olyan sok katonát és fegyvert áldoz a település megtartására, hogy nem lesz ereje jelentősebb ellentámadásra tavasszal. Kijev azonban mindeddig ignorálta ezeket a jelzéseket.
A harmadik, talán legnagyobb törésvonalat pedig az a kérdés jelenti, hogy melyek a reális háborús célok, tehát mikor és hogyan fog véget érni a háború.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ragaszkodik ahhoz, hogy teljes Ukrajnát (beleértve a Krím-félszigetet is) vissza kell kapniuk, és csak ezt követően kezdődhet bármiféle béketárgyalás.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter viszont már jelezte Kijevnek, hogy a Krím-félsziget vörös vonal Putyin számára, az annak visszafoglalására tett ukrán kísérlet drámai eszkalációhoz vezethet, és kételkedik abban, hogy az ukrán hadsereg egyáltalán képes lenne arra.
Ezzel párhuzamosan Washington, amely messze a legnagyobb katonai támogatója Ukrajnának, azt is világossá tette, hogy nem tudja a végtelenségig az eddigi szinten fenntartani a támogatását.
Joe Biden amerikai elnök továbbra is azt hangoztatja, hogy minden háborús kérdésben az ukrán vezetés dönt. Kérdés ugyanakkor, hogy mennyire lesz tartható ez az álláspont a háború elhúzódásával, valamint az amerikai elnökválasztás közeledtével.
Március 23-i Klasszis Klubunkra, melynek egyik témája az ukrán háború, egyik vendége pedig Bendarzsevszkij Anton, itt lehet jelentkezni:
Elhúzódó gerillaharcokra számítanak. 
