Fordulat az Északi Áramlat-ügyben, kínos helyzetbe kerülhetnek Zelenszkijék

Ki robbantotta fel az orosz-európai együttműködés keretében megépült, Oroszországot és Németországot a Balti-tenger alatt, Ukrajna kikerülésével összekötő két gázvezetékpárt, az Északi Áramlat 1-et és 2-t? Ez az a kérdés, amely az ukrán háborúhoz kapcsolódóan hónapok óta foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt.

Bár a tavaly szeptember 26-án, a dániai Bornholm szigete közelében történt támadás óta már csaknem fél év eltelt, a dán, a svéd és a német hatóságok pedig külön vizsgálatokat indítottak az ügyben, az elkövetők kilétéről máig nem látott napvilágot hivatalos információ – a vizsgálódó szervek rendre csak annyit közölnek, hogy még tart a nyomozás.

A nyugati sajtó ugyanakkor utánament a történteknek az elmúlt hónapokban, és a közelmúltban több olyan tényfeltáró cikket is közölt, amelyek már konkrét következtetéseket is levontak.

Tavaly decemberben a Washington Post kéttucatnyi diplomáciai és titkosszolgálati forrás véleményét összegezve azt írta, hogy még azok a források sem kötötték egyértelműen Oroszországhoz a támadást, akik ismerik a nyomozás részleteit. Egy részük pedig egyenesen úgy vélte, hogy nem az oroszok az elkövetők.

Seymour Hersh amerikai Pulitzer-díjas újságíró február elején egyenesen az Egyesült Államokat vádolta meg a robbantással. Szerinte az akcióra Joe Biden amerikai elnök adott utasítást, és az amerikai és a norvég haditengerészet hajtotta végre azt. A robbanószerkezeteket állítólag a Baltops 2022 hadgyakorlat leple alatt helyezték el a gázvezetékeken búvárok segítségével. Forrását az újságíró nem nevezte meg. A Fehér Ház szerint a cikk „teljes kitaláció”.

Az ukrán szál

Két újabb, egyaránt e hét kedden publikált tényfeltáró cikk, a New York Times és a Die Zeit írása ugyanakkor a háborúban álló Ukrajnához kötötte a támadást.

Eszerint „ukránpárti csoport” követhette el az akciót, illetve „Ukrajnába vezetnek” annak nyomai. A megbízókat azonban nem sikerült azonosítaniuk.

Az amerikai lap főbb állításai a következők:

- Amerikai tisztviselők szerint új hírszerzési információk azt sugallják, hogy „egy ukránpárti csoport” hajtotta végre a szabotázst. A jelentések arra nem térnek ki, hogy pontosan kik az elkövetők – annyit közöltek csak, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök „ellenfeleiről” van szó, akik valószínűleg ukrán és/vagy orosz nemzetiségűek. Amerikaiak vagy britek nincsenek közöttük. Arról sem közöltek információt, hogy ki irányította vagy fizette őket.

- A robbanóanyagok valószínűleg olyan tapasztalt búvárok segítségével kerültek a Balti-tenger mélyére, akik nem tartoztak hadsereghez vagy titkosszolgálathoz, ugyanakkor lehetséges, hogy „speciális kormányzati kiképzést” kaptak.         

- Amerikai tisztviselők arra is felhívták a figyelmet, hogy potenciálisan Ukrajnának volt leginkább indítéka a támadásra.

Az ukránok ugyanis hosszú évek óta ellenezték és nemzetbiztonsági fenyegetésnek tartották az Északi Áramlat gázvezetékpárokat, mivel azok segítségével Oroszország könnyebben tudott gázt eladni Európának.            

- Arra nincs bizonyíték, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vagy katonai vezetői részesei voltak az akciónak, mint ahogy arra sincs, hogy az elkövetők ukrán kormányzati tisztviselők utasítására cselekedtek. Az ukrán kormány és a katonai hírszerzés azt állítja, hogy nincs közük a támadáshoz, és nem tudják, ki követte el azt.

- A lap forrásai nem kívántak információt adni a bizonyítékok megbízhatóságára vonatkozóan. Azt mondták, hogy nincsenek biztos konklúziók. Ezzel nyitva hagyták azt a lehetőséget, hogy az akciót titokban egy, az ukrán kormánnyal vagy titkosszolgálatokkal kapcsolatban álló „proxy szervezet” irányította.

Különutas akciók

- Az amerikai tisztségviselők és hírszerző ügynökségek elismerték, hogy korlátozott rálátásuk van az ukrán döntéshozatalra.

Annak ellenére, hogy Ukrajna katonailag, a hírszerzésben és a diplomáciában is nagyon függ az Egyesült Államoktól, az ukrán tisztviselők nem mindig transzparensek amerikai partnereikkel szemben katonai akciók esetén, különösen akkor nem, ha az ellenséges vonalak mögötti orosz célpontokról van szó.  

Ezek az akciók feldühítik Washingtont, mivel az európai szövetségesek elriasztásával és a háború kiterjedésével fenyegetnek. Példaként említik többek között az Oroszországot a Krím-félszigettel összekötő híd tavaly októberi felrobbantását.

Az amerikai hírszerzések szerint az ukrán kormány „elemei” engedélyezhették azt a tavaly augusztusi, Moszkva közelében elkövetett pokolgépes merényletet is, amelyben életet vesztette Daria Dugina, Alekszandr Dugin ismert orosz nacionalista politikus lánya. Washingtonban szárnyra kaptak olyan félelmek, hogy az ukrán kormánynak az Északi Áramlat felrobbantásához is köze lehet.

- A közvetett vagy közvetlen ukrán érintettség megterhelheti az amúgy is kényes ukrán-német kapcsolatokat, különösen tekintettel arra, hogy a német közvélemény a szolidaritás jegyében "nyelte le a magas energiaárakat”. Emellett megnehezítheti a Nyugat egységének fenntartását Ukrajna támogatásában. 

- A lap utalt arra is, hogy az Egyesült Államok is ellenezte az Északi Áramlat megépítését, és idézte Joe Biden amerikai elnök 2022. február 7-én – két és fél héttel az  ukrajnai orosz invázió előtt – tett kijelentését: ”Ha Oroszország betör Ukrajnába – tehát tankok vagy csapatok lépik át a határt –, akkor nem lesz többé Északi Áramlat 2. Véget vetünk neki.”

Amerikai tisztviselők szerint ugyanakkor nincs amerikai érintettség a robbantásban, az elnök és segítői nem engedélyeztek ilyen akciót.

- A Szövetségi Hírszerző Ügynökség (CIA) nem kívánta kommentálni az értesüléseket.

- Amerikai tisztviselők szerint semmilyen bizonyítékot nem találtak az orosz kormány érintettségére. (Oroszországot elsősorban Ukrajna gyanúsította, Mikhajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó például már a támadás másnapján Moszkvát tette felelőssé az akcióért.)

Ukrajnába vezető nyomok

Eközben a német Die Zeit az ARD közszolgálati televízió politikai magazinműsorával, a Kontrastéval és a Südwestrundfunk (SWR) regionális közszolgálati rádióval közös cikkében a következőkre jutott a német hivatalos vizsgálat adatai alapján:

- A német hatóságoknak sikerült rekonstruálniuk a történteket, a támadás nyomai ”Ukrajna irányába” vezetnek.

Az akciót egy hatfős csoport (öt férfi és egy nő) hajtotta végre egy olyan hajó segítségével, amelyet egy lengyelországi bejegyzésű, két ukrán állampolgár tulajdonában lévő cég bérelt ki.

A hajó 2022. szeptember 6-án futott ki a rostocki kikötőből. Később sikerült azt a dániai Bornholm szigete közelében azonosítani. Az akciót követően visszaadták a tulajdonosnak anélkül, hogy kitisztították volna. A kabin asztalán a nyomozók robbanóanyag nyomait találták.            

- A csoport egy hajóskapitányból, két búvárból, két búvárasszisztenséből és egy orvosból állt. Nemzetiségük nem ismert, de a bérléshez professzionálisan hamisított útleveleket használtak.

- Egy nyugati titkosszolgálat már ősszel, röviddel a robbantás után tett egy olyan utalást európai partnereinek, hogy egy ukrán kommandó felelős az akcióért. Későbbi titkosszolgálati információk szintén egy „ukránbarát csoport” felelősségére utaltak.       

- Bár a szálak Ukrajnába vezetnek, a megbízókat egyelőre nem sikerült azonosítani. Nem lehet ugyan kizárni, hogy false flag műveletről van szó – tehát direkt terelik ismeretlenek a gyanút Ukrajnára –, a nyomozók nem találtak erre utaló jelet.

Kényes kérdések

Egyelőre tehát ennyit tudunk az ügyről. Ami a reakciókat illeti, az ukrán elnöki tanácsadó – aki a támadás másnapján azonnal Oroszországot vádolta meg a támadással – most azt közölte Twitteren, hogy „Ukrajnának semmi köze ehhez”, és nincs információja „szabotázspárti csoportokról.” Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter szintén azt mondta, hogy semmi közük a történtekhez.

Boris Pistorius német védelmi miniszter pedig úgy nyilatkozott, hogy meg kell várni a hivatalos vizsgálatok eredményét. Ezért egyelőre nem is foglalkozik olyan "hipotetikus" kérdésekkel, hogy az eset miként befolyásolhatja a német kormány és Ukrajna viszonyát.

Összegezve: a legújabb tényfeltáró cikkek egyöntetűen azt állapították meg, hogy egy ukrán vagy ukránbarát csoport követhette el az akciót. A megbízókat nem tudták azonosítani – így arra sincs bizonyíték, hogy az ukrán kormánynak vagy titkosszolgálatnak köze lenne a támadáshoz.

Ha figyelembe vesszük ugyanakkor, hogy korábban hivatalos szervek (például a svéd hatóságok) azt hangoztatták, hogy valószínűleg „egy állami szereplő” felelős a történtekért (az akció megszervezésének és kivitelezésének bonyolultsága miatt), akkor önkéntelenül az ukrán hatalomra vagy annak valamely ágára terelődik a gyanú. 

Annak esetleges beigazolódása alighanem súlyosan károsítaná az ukrán-nyugati kapcsolatokat, megingatná a Kijevbe vetett nyugati bizalmat és kikezdené az Ukrajna melletti támogatás egységét.