Az alábbi felvételek akár egy sötét, Isten háta mögötti diktatúrában is készülhettek volna, ahol a hatalom erőszakszervezetei rendre szétverik a hatalommal szemben álló erőket.
A helyszín azonban valójában egy fejlett nyugati demokrácia, Franciaország, egész pontosan Párizs, az időpont pedig március vége. A képeken látható, éppen erőszakot elkövető szervezet a francia rendőrség, a hatalommal szemben álló erők pedig a nyugdíjreform ellen tüntetők. A tiltakozók egy része kirakatokat tör be és megdobálja a rendőröket, akik gumibottal brutálisan összeverik őket. Íme, a felkavaró képsorok:
Megmozdult az utca
Az ilyen és ehhez hasonló összecsapások velejárói voltak annak a gigantikus tüntetéssorozatnak, amely az elmúlt bő három hónapban rázta meg Párizst sok más francia várossal együtt. A szakszervezetek összesen tizenkét alkalommal szerveztek tömegdemonstrációkat, amelyekhez általában több százezer ember csatlakozott szerte az országban.
Sőt voltak olyan napok, amikor több mint egymillió (!) ember tüntetett az utcákon a francia belügyminisztérium összesítése szerint - egyes becslések pedig több millió (!) demonstrálóról szóltak.
A tiltakozások a hétvégén is folytatódtak, miután múlt pénteken a francia alkotmánytanács jóváhagyta a nyugdíjreformról szóló törvénytervezetet, szombat reggel pedig Emmanuel Macron francia elnök aláírta és kihirdette a törvényt. Csak Párizsban több mint 100 tüntetőt tartóztattak le, de lángoltak az utcák például Rennesben és Nantesben is.
De pontosan miről is szól a nyugdíjreform, amire Macron már hosszú évek óta készült, és miért pöccentek be ennyire a franciák?
A reform központi eleme, hogy az állami nyugdíjkorhatárt 62-ről 64 évre emelik. A francia kormány szerint azzal, hogy az alkotmánytanács jóváhagyta a törvénytervezetet (majd Macron aláírta a törvényt), egy „intézményes és demokratikus folyamat” zárult le. A változtatás várhatóan szeptember elején fog életbe lépni.
Emmanuel Macron szerint a reform szükséges a nyugdíjrendszer összeomlásának megelőzése érdekében – tehát annak érdekében, hogy az állam a jövőben „mindenki nyugdíját garantálni tudja”.
Hétfői televíziós beszédében ugyanakkor azt is mondta, hogy megérti a tüntetők dühét, és elismerte, hogy nem sikerült konszenzust találni a kérdésben, az emberek többsége pedig nem fogadta el a reformot. Felmérések szerint a franciák több mint kétharmada utasítja el a korhatáremelést.
Cserében – tette hozzá a francia elnök – „új munkaügyi paktumot” kötne, és ennek keretében tárgyalna a szakszervezetekkel a fizetések emeléséről, az életpályamodell fejlesztéséről, a javak jobb elosztásáról, a munkakörülmények javításáról és az átképzések támogatásáról.
Lenyomták a torkukon
A tüntetőket viszont nem csak a nyugdíjkorhatár-emelés zavarja, hanem az is, hogy a kormány és az elnök a többség akaratát kikerülve, törvényesen, de kvázi önkényesen szerzett érvényt tervének.
Bár a pártok két hónapig vitáztak a törvénytervezetről a parlamentben, a kormány végül nem bocsátotta azt parlamenti szavazásra, hanem életbe léptette a francia alkotmány úgynevezett 49.3-as cikkelyét. Ez lehetővé teszi a kormány számára, hogy a parlamentet megkerülve léptethessen hatályba változtatásokat.
A kormány ellen emiatt két ellenzéki bizalmatlansági indítványt is benyújtottak, de mindkettő elbukott.
Helyszíni jelentések szerint a tüntetések a nemzetgyűlési szavazás megkerülése után kezdtek zavargásokba torkollni, és ezt követően hirdetettek határozatlan idejű sztrájkokat a szakszervezetek.
„Nincs már hatalmunk. Senki nem hallgat ránk, bármilyen hangosan is kiabálunk” – mondta a BBC-nek egy 21 éves tüntető, kifejezve az utcákon demonstrálók tehetetlenségét és frusztráltságát.
A társadalom torkán lenyomott reform mindenesetre Macron népszerűségét is megnyirbálta – támogatottsága a tavaly év végi 38 százalékról 30 százalékra zuhant.
A francia sajtó már pirruszi győzelemről beszél, amely megnyithatja a hatalomba vezető utat Marine Le Pen és nacionalista mozgalma, a Nemzeti Tömörülés előtt.
Le Pen szerint Macronnak három lehetősége van a krízis megoldására: népszavazás a reformról, új választások kiírása vagy lemondás.
Ráadásul baloldali erők és a szakszervezetek már jelezték, hogy nem nyugodnak bele a reformba, és a munka ünnepére, május elsejére újabb tömegtüntetést hirdettek – azaz a szinte háborús állapotok az utcákon még hosszabb ideig fennmaradhatnak.
Nagyító rovatunk korábbi cikkeit itt érheti el.
