Egyike voltam azoknak, akik végig kitartottak Nixon mellett. Úgy véltem, jó republikánus vagyok, ők képviselik az értékeimet. De az elmúlt néhány évben teljesen tropára mentek
- így érzékeltette politikai pártállásának változását egy 75 éves denveri asszony. Arlene Myles 2016-ban úgy gondolta, hogy érdemes esélyt adni Trumpnak, most viszont úgy véli, hogy az elnök és pártja javíthatatlan.
Zuhanórepülésben Trump
Más, szintén republikánus érzelmű szavazók konkrétumokkal is szolgáltak a New York Times-nak arról, hogy miért rendült meg a bizalmuk Trumpban.
A 31 éves Tom Diamond a texasi Fort Worthból gyenge vezetőnek tartja az elnököt, aki szerinte félrekezelte a koronavírus-válságot. Bár a gazdaságról, az egészségügyről vagy az abortuszról vallott nézetei közel álltak sajátjához, ma már csak erős fenntartásokkal állna be mögé.
Kellemetlen érzés rá szavazni. Politikai szempontok miatt ugyanakkor mégis rá adhatom a voksomat.
Trump pozíciójának megrendülését mutatják a közvélemény-kutatások is.
Míg az év első negyedévben népszerűségi indexe – nem kis részben a gazdasági sikereknek köszönhetően – az elnöksége alatti legmagasabb szintre, 49 százalékra nőtt, és meghaladta az elutasítottsági mutatóját, az amerikaiak kétharmada pedig úgy vélte, hogy újra fogják választani, április első, majd május második felében bezuhant a támogatottsága a Gallup közvélemény-kutatása szerint.
Súlyos mínuszok
Az index, amely azt mutatja meg, jól végzi-e az elnök a munkáját a megkérdezettek véleménye alapján, június elején 39 százalékra süllyedt. Politikájának elfogadottsága még a republikánusok körében is csökkent, hét százalékponttal 85 százalékra.
Ha ma tartanák az elnökválasztást, a republikánus politikus súlyos vereséget szenvedne, állapította meg a CNN ezzel párhuzamosan egy másik, a New York Times és a Siena College által végzett felmérés alapján.
Várható riválisa, a demokratapárti Joe Biden ugyanis simán nyerne hat olyan „billegő államban”, amelyekben 2016-ban kivétel nélkül Trump diadalmaskodott.
Konkrétan Michiganről, Wisconsinról, Pennsylvaniáról, Észak-Karolináról, Arizonáról és Floridáról van szó. (Billegő államoknak nevezik azokat, ahol a republikánus és a demokratapárti jelöltek általában hasonló eséllyel indulnak – a szerk.)
Ha Biden hozza ezt a hat államot, a többi államban pedig ugyanaz lesz az eredmény, mint 2016-ban, akkor 333 elektori szavazatot szerez, míg Trump mindössze 205-öt.
Az elnökválasztás megnyeréséhez egyébként 270 voks szükséges.
Donald Trump négy évvel ezelőtt 304 szavazatot zsebelt be, azaz a fenti előrejelzés szerint csaknem száz voksot veszíthet.
Máshol is fordíthat Biden
Más felmérések – ha nem is ennyire egyértelműen – szintén azt jelzik, hogy már Bidennek áll a zászló.
A Fox News kutatása szerint Ohióban a demokratapárti jelölt támogatottsága 47, Trumpé 45 százalékon állt június elején, a Quinnipiac Egyetem felmérése pedig 46-45 arányban hozta ki Bident győztesnek ebben az államban. Ha Ohiót is vinné, 357 elektori voksnál tartana.
Iowában mindössze egy százalékkal áll nyerésre Trump, a republikánusok egyik fellegvárában, Texasban pedig még ennél is kisebb az előnye. Ebben az államban egyébként utoljára 1976-ban nyert demokratapárti elnökjelölt, nevezetesen a későbbi elnök, Jimmy Carter.
Ráadásul Bidennek nem kell az összes fenti államot megnyernie ahhoz, hogy beköltözhessen a Fehér Házba. Elég, ha hozza például Wisconsint, Michigant és Pennsylvaniát, valamint megtartja azokat az államokat, amelyeket 2016-ban az akkori demokratapárti elnökjelölt, Hillary Clinton besöpört.
A CNN szerint jelenleg nagyon reális esélye van annak, hogy
Biden mintegy 330 elektori voksot szerez idén novemberben, és ezzel földcsuszamlás-szerű győzelmet arat Trump felett.
Elpártolt szavazók
De mely szavazók között népszerű Barack Obama egykori alelnöke, és kik fordultak el az USA jelenlegi elnökétől?
A New York Times felmérése szerint Bidenre a választók 50, Trumpra 36 százaléka adná a voksát.
A demokratapárti politikus különösen a fekete és a latin közösségekben, valamint a nők és a fiatalok között népszerű – ezen csoportoknál nagyobb a fölénye, mint anno Hillary Clintoné volt Trumppal szemben.
Ezzel párhuzamosan jelentős számban pártolnak át hozzá a fehér, különösen a fiatalabb fehér szavazók. A 45 év alatti fehérek 52 százaléka voksolna Bidenre, és mindössze 30 százaléka Trumpra, a felsőfokú végzettségű, fehér nők körében pedig 39 százalékponttal nagyobb Biden támogatottsága.
A várható demokrata elnökjelölt összességében „döntetlenre hozza” a meccset az olyan választói csoportoknál – férfiak, fehérek, középkorúak és idősek –, akiknek általában kulcsszerep jut a republikánusok győzelmében.
És ez még akkor is jelentős fegyvertény, ha a nem felsőfokú végzettségű fehérek körében továbbra is Trump a népszerűbb.
Félrekezelt válság, korszakos ellentétek
Az amerikai napilap szerint az elnök népszerűségvesztésének hátterében egyrészt az áll, hogy kormánya nem tudta megállítani a koronavírus-járványt – a világon az Egyesült Államokban hunytak el a legtöbben, mintegy 125 ezren a fertőzésben –, az ellenintézkedések pedig évtizedek óta nem látott válságba taszították a gazdaságot, és rekordmértékben növelték a munkanélküliek számát.
A szavazók csaknem háromötöde úgy véli, hogy Trump nem kezelte jól a járványt – még a fehérek és a férfiak között is többségben van ez a vélemény.
Többségük pedig érdekes módon abban sem ért egyet az elnökkel, hogy minél hamarabb, még egészségügyi kockázatok árán is újra kell indítani a gazdaságot.
Másrészt az amerikaiak egy része nem igazán díjazta Trump viselkedését a feketék elleni rendőri erőszak miatt kitört tüntetés- és zavargássorozat alatt – az elnök indulatosan reagált a történésekre, és a hadsereg bevetését is kilátásba helyezte.
Pénteken pedig elnöki rendeletet írt alá a történelmi emlékművek és szobrok védelméről, valamint hosszú börtönbüntetéssel fenyegette meg a "törvénytelen cselekedeteket" elkövető szobordöntögetőket.
Trump helyzete ugyanakkor nem könnyű – tesszük hozzá –,
hiszen a súlyos társadalmi ellentétek elsimítása, a homlokegyenest eltérő történelem- és valóság-értelmezések összhangba hozása, valamint az évtizedek óta szemben álló politikai táborok kibékítése már önmagában lehetetlen feladatnak tűnik.
Ráadásul hiába elnöke elvileg minden amerikai polgárnak, gyakorlatilag a barikád egyik oldalán harcol, hívei egy része pedig nyilvánvalóan kemény hangot és fellépést vár el tőle a zavargókkal szemben.
Sorsdöntő négy hónap
A kőgazdag bizniszmenből lett politikusnak egyetlen reménye maradt: az idő.
Az elnökválasztásig ugyanis mintegy négy hónap van hátra, ami alatt ismét fordulhat a kocka. Népszerűségi indexe már több esetben volt a jelenleginél is alacsonyabb – 2017 őszén, telén például a választók mindössze 35-38 százaléka támogatta –, mégis talpra tudott állni.
Kulcsfontosságú lehet, hogyan kezeli az elnök a gazdasági válságot, és tud-e érezhető segítséget, pozitív jövőképet kínálni a krízis áldozatainak.
Sok múlik azon is, hogy mennyiben lesz képes tematizálni a közbeszédet – azaz miről fog szólni a következő hónapok unalmasnak aligha ígérkező kampánya.
Nagy a kereslet. 
