Lehet, hogy mi járunk jól a brit miniszterelnök makacsságával

Úgy tűnik, az Egyesült Királyság miniszterelnöke fogságába került: Theresa May patthelyzetet teremtett, melyből egyre inkább csak egy kiút látszik, miszerint a döntést visszaadja népének. Eddig erről hallani sem akart, és most is ezzel ijesztgeti a parlamenti képviselőket, hátha inkább megszavazzák az általa kötött egyezményt. Kérdés, hogy a képviselők mennyire ijednének meg, talán nekik is kényelmesebb, ha az igen csak kényes kérdésben közvetlenül választóik döntenek.

Hazárdjáték

Csak múlt héten derült ki, hogy Theresa May úgy kötött megegyezést az Európai Unióval, hogy közben háttér-tárgyalásokon nem biztosította a szükséges parlamenti többséget, hanem reménykedett, hogy majdcsak megszavazzák. A szavazásnak végül nem mert nekiszaladni, az utolsó pillanatban lemondta, miután a parlament három napig tárgyalta a kérdést. Ezek után pártja képviselőcsoportjának egy feldühödött része bizalmatlansági indítványt nyújtott be ellene, melynek során nem túl meggyőző többséggel kitartott mellette a frakció.

May ezek után Brüsszelbe ment, nem tudni, miben reménykedve, hisz nyilvánvaló volt, hogy az Unió nem fogja engedni a két Írország közti nyitott határ megszüntetését. Így kialakult a tökéletes patthelyzet, melyet ha nem sikerül az elhalasztott szavazás, már csak a nép oldhat fel. May szerint ugyan kárt okozhatna ez a politikába vett hitnek, de hát ezért mégiscsak ő a felelős: két és fél éve miniszterelnök, egyedül neki volt lehetősége az Európai Unióval való megállapodásra és ennek otthoni elfogadtatására.

Miről döntenének?

Most mindkét nagy párt korábbi miniszterelnöke, John Major és Tony Blair a népszavazás mellett kardoskodik, és ők megtehetik, hogy tényleges véleményüket hangoztatják, mivel nem kell jövőbeni politikai pályájukkal foglalkozni. Mindenki más azt latolgatja, mi lehet a legkevésbé rossz neki: a miniszterelnök támogatása a parlamentben, vagy egy népszavazás. Ha telik az idő, és semmi nem történik, vagyis az ország a szakadék felé rohan, az senkinek nem jó, hisz a teljes brit politikai elit alkalmatlanságát bizonyítaná.

A kérdés az, hogy ha sor kerülne népszavazásra, miről is lehetne szavazni? Két megoldást lehet elképzelni, az egyik szerint a kérdés az lenne, hogy elfogadja-e a nép a Theresa May által letárgyalt szerződést, így az életbe léphet, vagy sem. A másik lehetséges eset, hogy olyan kérdést teszek fel, amire háromféle választ lehet adni, ez nagyjából a következő lenne: 1. Maradjon az ország az EU tagja 2. Lépjen ki az ország, de lépjen életbe a letárgyalt megállapodás 3. Lépjen ki az ország megegyezés nélkül.

Esélylatolgatás

Az első esetben a nép vélhetően megszavazná azt, amit most a parlament nem akar, vagyis a megkötött egyezséget. A második esetben is ennek lehet a legnagyobb valószínűsége, bár nem zárható ki, hogy az egész cirkuszba belefáradt nép ezúttal a bennmaradás mellett döntene. Ez a kimenetel mindenki számára kedvező lenne, ugyanakkor természetesen számunkra is nagy előnyt jelentene. Fennmaradna a szabad munkavállalás Nagy-Britanniában, ami ugyan fokozhatja a munkaerőhiányt, viszont éppen ezért a bérfelzárkózást is gyorsítja.

Végül még az sem zárható ki, hogy a miniszterelnök utólag elvégzi a házi feladatot: körbejárja a parlamentet, tárgyal a képviselőkkel, támogatókat próbál szerezni, esetleg kisebb csoportokban próbaszavazást tartanak. Egy idő után egyre több képviselő érezheti kínosnak a helyzetet, és dönthet úgy, hogy limitálja a presztízsveszteséget azzal, ha megszavazza a megállapodást, ezt a legújabb terv szerint januárban tehetnék meg.