Emmanuel Macron francia elnök kockázatosnak tűnő lépést tett, amikor a múlt héten a 34 éves, ambíciózus Gabriel Attalt nevezte ki miniszterelnöknek. Az elnöki tisztség körülményeit és a tétet tekintve azonban Attal lehet, hogy Macron legerősebb ütőkártyája.
Kiváló debattőr
A miniszterelnök ahelyett, hogy az irodában és a megbeszéléseken tartózkodott volna, az első napját azzal töltötte, hogy az észak-franciaországi Pas-de-Calais megyében bejárta az árvíz sújtotta területeket, és beszélgetett a lakosokkal. Ez a fajta indulás olyan képzett politikai kommunikációs szakemberhez illik, mint Attal, a COVID-19 járvány idején higgadt és ékesszóló kormányszóvivő, majd később a nemzeti oktatási és ifjúsági miniszterként szolgált.
Szakmai képességei, és mindenekelőtt szónoki képességei és politikai vitákban megnyilvánuló tehetsége a jövőben sokkal inkább a figyelem középpontjában lesznek, mint fiatal kora, amely új pozíciójának első napjaiban uralta a címlapokat. Ez természetesen nem elhanyagolható a politikai üzenet szempontjából hiszen Attal személyében Franciaország történetének legfiatalabb miniszterelnöke lép hivatalba.
Macron elnök is kihangsúlyozta a korát - bár közvetve -, amikor gratulált Attalnak a közösségi médiában, kiemelve, hogy "2017 szellemét" fogja feléleszteni. Ez egyértelmű utalás volt arra az évre, amikor Macront megválasztották Franciaország elnökévé - aki szintén a történelem legfiatalabbja volt.
Egy megfiatalító politikai projekt
Itt bizony fiatalításról van szó, vagyis arról, hogy új energiát akarnak vinni Macron politikai projektjébe, aminek segítenie kellene kilépni a hosszú ideje tartó negatív spirálból. Attal előtt több fontos feladat áll majd, amelyeket egyszerre kell megoldania.
Az első és talán legjelentősebb feladatra nem sok ideje lesz. Macron azt várja ugyanis az új miniszterelnöktől, hogy jó eredményt érjen el a júniusi európai parlamenti választásokon. Egy jó eredmény ebben az esetben győzelmet jelentene Marine Le Pen egyre erősödő populista Nemzeti Összefogásán, amely jelenleg közel 10 százalékkal vezet Macron centrista szövetsége előtt.
A közelgő európai választások több szempontból is jelentősek Macron számára. Megerősítést szeretne kapni EU-párti politikájához, és ezáltal erőteljes befolyásához a brüsszeli intézményekben.
Az euroszkeptikus Marine Le Pen győzelme az európai parlamenti választásokon Macron európai kurzusának vereségét jelentené, amelyet kényes pillanatban ért el azzal, hogy alig egy évvel az Unióból való kilépésről szóló brit népszavazás után megnyerte a választásokat. A júniusi európai választások nagy jelentőséggel bírnak Macron számára, mert 2027 előtt - amikor lejár az elnöki ciklusa - ez utolsó politikai megmérettetés.
Bár ekkor már nem indulhat újra, Macronnak már most egyengetnie kell az utat a centrista és EU-barát vonalvezetése előtt, és a lehető legjobb eredményt kell biztosítania utódja számára. Az új miniszterelnök vezeti mostantól Macron kampányát az európai parlamenti választásokra.
Generációs válasz
Attal kinevezése Macron generációs válasza a legfőbb versenytársra, Marine Le Pen pártjára, amelynek 28 éves vezetője, Jordan Bardella már erősen kampányol az európai választásokra. Mindezt sikerrel, hiszen mára ő az ország legnépszerűbb politikusa.
Attal már többször szembekerült Bardellával médiavitákban, és jó ellensúlyt jelentett a populista jobboldali vezető érveivel szemben. A kampány irányítása mellett Attalnak nehéz dolga lesz a parlamenti törvényhozás többségének biztosítása, mivel Macron szövetségének a tavalyi választások óta nincsen meg az egyszerű többsége.
Elődjéhez, Elisabeth Borne-hoz hasonlóan Attalnak is további támogató szavazatokat kell majd szereznie az ellenzéktől, és gyakran kell majd szembenéznie a leváltására irányuló javaslatokkal. Attal politikai profilja azonban valamivel nagyobb esélyt ad neki, mint Borne-nak a 20 hónapos mandátuma alatt, hogy átvészelje a csöppet sem irigylésre méltó parlamenti pozíciót.
Valamit a bal- és a jobboldalnak is
Attal, Emmanuel Macron elkötelezett támogatója elfogadta a migránsokkal szembeni politika szigorításának irányát, amelyet a múlt hónapban elfogadott törvény is igazol, és amelyet Macron jobbra tolódásaként értékelnek. Attal politikai karrierjének elfogadható része a jobboldaliak körében az a döntése, hogy oktatási miniszterként betiltotta a muszlim nők által gyakran viselt „Abaya” (hosszú köntös) viselését az állami iskolákban.
Mi több, a 14 kulcsminiszterből álló csapatból nyolcan Sarkozy jobboldali pártjából, a Les Républicains-ből érkeztek, beleértve Rachida Dati kulturális miniszteri kinevezését, aki 2007 és 2009 között Sarkozy igazságügyi minisztere volt.
A baloldaliak eközben nem feledkeznek meg arról, hogy az új miniszterelnök 2006-ban, 17 évesen, a Szocialista Párt tagjaként kezdett el politizálni. Baloldali imázsát kiegészíti, hogy ő az első nyíltan meleg miniszterelnök, aki progresszív eszméket képvisel, és ellenzi a homofóbiát.
Attal mindenesetre a politikusok és a választók régi gárdájának ellenállásába fog ütközni, akik nem hajlanak arra, hogy az „establishment” vezető pozícióit nem kellő tapasztalattal rendelkező politikusok vegyék át. De Macron is szembesült ilyen ellenállásokkal a felemelkedése és a legmagasabb pozíció megtartása során, és sikerült legyőznie őket.
