A bejrúti robbanás ötödakkora erejű volt, mint a Hiroshimára dobott atombomba (16 kilotonna TNT). Az óriási detonáció a földdé tette egyenlővé Libanon legfőbb kikötőjét, amelyen keresztül az ország importjának 60 százaléka áramlott. Elpusztultak a gabonaraktárak is, mintegy 15 ezer tonna gabonával – márpedig az ország gabonafogyasztásának 80 százalékát importálja, és kevesebb, mint egy havi készlet maradt raktáron a pusztítás után. Jelenleg senkinek fogalma sincsen arról, hogy a kiesett logisztikát és alapvető árucikkeket hogyan lehet pótolni.
Macron ügyes diplomáciája
Első külföldi vezetőként Macron elnök érkezett tegnap Bejrútba és kitűnő érzékkel közölte a felajzott tömeggel a belvárosban, hogy a francia segély nem kerül „korrupt kezekbe” és új megállapodásra fog törekedni a libanoni politikai szereplőkkel. Mennyivel érettebb és konstruktívabb diplomácia ez, mint az amerikai, ahol Trump elnök és védelmi minisztere az elmúlt órákban elképesztő szóváltásba keveredett arról, hogy mi okozhatta a robbanást? Trump továbbra is állítja, hogy az egy „támadás” volt.
Macron már csak azért is kitűnő érzékkel állt ehhez a tragédiához, mivel a libanoni nép dühe és haragja most meglepő módon nem Izrael, az USA, Irán, vagy Szaúd-Arábia ellen irányul, hanem egységesen a saját oligarcháik és a végtelenül korrupt politikai osztály ellen. A regionális sajtó már olyan „felelőtlen bűnözői államról” beszél Libanon kapcsán, amely gyakorlatilag ellensége a saját népének.
Új kezdet kell
Valóban, az egyre nyilvánvalóbb, hogy komoly külső beavatkozás nélkül az ország hamarosan egy „bukott állam” lesz. Az országnak egy olyan új, nemzetközileg és regionálisan megtámogatott társadalmi-politikai szerződésre van szüksége, amely drasztikusan átalakítja a politikai arénát új arcokkal és a politikai frakciók közötti új megállapodásokkal.
A kihívás nagyságrendjét jól mutatja, hogy a tavasszal államcsődöt jelentett Libanon jelenlegi államadóssága a belföldi és külföldi befektetők felé meghaladja a GDP 152 százalékát. A libanoni font az elmúlt hónapokban elvesztette értékének 80 százalékát, az élelmiszerárak megduplázódtak. A szír font hasonló vesszőfutáson megy át napjainkban, a török líra pedig tegnap ütött történelmi mélypontot a keménydevizákkal szemben. Egyelőre beláthatatlan, hogy a térség miként képes kikerülni a pénzügyi örvényből.
A Hezbollah titkos játszmája
Arról a vezető izraeli sajtótermékek számolnak be, hogy az iráni finanszírozású libanoni Hezbollah 3 tonna ammónium-nitrátot (amely a bejrúti robbanást okozta) tárolt egy londoni raktárban, amíg a rendőrség 2015-ben le nem csapott rá. Hasonlóképpen, a Hezbollah több száz kilogrammot tárolt ugyanebből az anyagból Dél-Németországban, amelyet a Moszad tippje alapján az év elején foglaltak le a hatóságok. Ez, és a Hezbollah pénzmosása vezetett oda, hogy áprilisban Berlin betiltotta a szervezet több tevékenységét.
A Hezbollah már régebben felfigyelt az ammónium-nitrát katonai jelentőségére. 2016-ban a Hezbollah főnöke a szervezet saját TV csatornáján fenyegette meg Izraelt azzal, hogy pár rakétával berobbantja a Haifa kikötőjében tárolt ammónium-nitrát konténereket. Az izraeli hatóságok pár órával a beszéd után a Negev-sivatagba helyezték át a konténereket.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Harminc napos veszélyhelyzetet is hirdettek, folyamatosan mérik a folyó sótartalmát. 
Évi 2-3 százalékkal leértékelődő forint mellett vonzó a devizabefektetés
Infláció vagy növekedés? Mi aggasztja most jobban a szakértőket?
