“A magyar reformok működnek! Nálunk nagyobb a gazdasági növekedés, mint az EU-ban!” – írta a kormány egyik plakátja még 2015-ben. Kérdés, így választások előtt, ez a fontos-e számunkra, vagy az, hogy a hozzánk hasonló helyzetű országokhoz képest hogy teljesített az ország.
Az Eurostatnak van egy remek idősora, ahol a GDP értékét a 2010-es év átlagához képest ábrázolják az egyes országokban. Ez pont jó kiindulási pont, hiszen egy adott év, például 2010 tavaszán hivatalba lépő kormány abban az évben már kevés változást tud elérni a gazdaságban. Az intézkedéseket, törvényeket meg kell fogalmazni, el kell fogadni a parlamentben, életbe kell lépjenek és ki kell fejtsék hatásukat. Ez hónapokat, sőt fél-egy évet is igénybe vehet.
A 2010-es átlagos állapothoz képest Magyarország GDP-je 119,1 százalékára nőtt tavaly év végére. Eközben az EU 28 országának átlaga csak 111,6 volt 2017 negyedik negyedévében. A 2015 végi adatok 111,3 kontra 106,5 volt, szintén Magyarország javára, az állítás tehát önmagában akkor is, most is igaz volt. (GDP piaci árakon, szezonálisan és naptár-hatástól megtisztított index, 2010=100.)
Lehagytak többen is
Magyarország összehasonlítgatása azonban olyan országokkal, mint Németország, Dánia vagy Nagy-Britannia, nem túl hasznos. A pehelysúlyúakat sem a nehézsúlyúakkal eresztik össze a ringben. Sokan boldogan elviselnének nulla növekedést, ha például a dánok szintjén élhetnének. Inkább a hozzánk hasonló hátterű vagy méretű versenyzőkhöz érdemes magunkat mérni.
Így viszont már más a helyzet. Konkrétan az , hogy a volt szocialista országok közül gazdasági növekedésben 2010 után Észtország, Románia, Litvánia, Lettország és Lengyelország – meg alighanem Szlovákia is – lehagyott bennünket. (Szlovákiára valamiért nincs érték ebben az adatsorban. Egy másik, éves bontású Eurostat-táblázat szerint viszont négy százalékponttal megelőzte Magyarországot.)
Árszínvonal ide, vagy oda
Csehország és Bulgária éppen hogy egy hajszállal van lemaradva tőlünk, lényegesebb elmaradásban Szlovénia és Horvátország van a volt szocialista EU-tagok közül.
Ma reggel beszámoltunk arról, hogy egy másik mutató szerint hogy áll a helyzet. Ha PPS-alapon, azaz az árszínvonal különbségeit kiküszöbölve számolunk (és egy főre jutó GDP-vel), akkor alig közelítettünk az EU átlagához 2016 végéig. Még Bulgária és Csehország is elénk került, vagyis nagyobb mértékben zárkózott fel, mint mi.
Mit rejt el a magas átlag?
A 2010-es évben ugyanis az EU-átlag 65 százalékát értük el az árszínvonal hatását kiküszöbölő számítások szerint, 2016-ban pedig 67 százalékot. De a 2017-es adat valószínűleg további javulást mutat majd.
Persze a GDP elosztása sem mindegy. A nemzeti jövedelem egyfajta átlag. Lehet, hogy a faluban van száz ember, egyik keres egymilliárdot, a többi csak egymilliót. Ettől az átlag még magas lesz (11 millió), de a többség szegény marad. A jövedelmi különbségek is nőttek az országban 2010 óta (logikus módon, hiszen a kis keresetűek adóját emelték, a magas keresetűekét csökkentették), de erről majd egy másik alkalommal.
Bár 2025-ben az izraeli turizmus ismét újra erőre kapott, az utóbbi időben egyre többen mondják vissza külföldre tervezett útjaikat. 
