A cikk eredetileg az mfor.hu-n jelent meg.
A hivatalos adatok szerint a koronavírus hazai megjelenése óta, márciustól napjainkig több mint 112 ezren veszítették el az állásukat. A valós szám ennél jóval magasabb lehet, mivel nem mindenki regisztráltatja magát álláskeresőként a munkaügyi hivataloknál. Az álláskeresői státusz az adminisztráció mellett alapját jelentheti a három hónapig járó álláskeresi ellátásnak is. Ez a jogosultsági idő nagyon rövid időszakot jelent, nem véletlenül szólították fel többen többször is a kormányt ennek meghosszabbítására.
Azonban a segély alapú gondolkozás és szakpolitikai intézkedések annyira távol állnak a kormány 2010 óta hangoztatott ideológiájától, hogy még csak átmeneti jelleggel sem fontolta meg ezeket a lehetőségeket. Annyira nem azonosul a kabinet az "ingyenpénz" gondolatával, hogy a gyakorlatilag a munkanélküli segélyként funkcionáló ellátási formát is álláskeresési járadékra nevezték el. A munkájukat elvesztők számára tehát sokkal inkább elvi indokok miatt nem adott a kormány extra segítséget, minthogy fiskális szempontok vezérelték volna a kormányt tekintve, hogy jelen helyzetben kevésbé indokolt célokra és projektekre mennyit fordítanak. Mindenesetre plusz támogatás nélkül is meglepően sokat kellett erre a 112 ezer új álláskeresőre költenie a kormánynak. A múlt héten közzétett részletes államháztartási adatok mélyére nézve egészen megdöbbentő folyamatok rajzolódnak ki, hiszen elképesztő mértékben ugrottak meg a kormányzat munkaerőpiaci kiadásai júniusban.
Vészesen fogy a keret
Az államháztartás június végi mérlege alapján eddig nagyobb költséget jelentettek a kormánynak az úgynevezett passzív kiadások a Nemzeti Foglalkoztatási Alapon belül, mint az egyéb tételek, többek között a közfoglalkoztatási programok. Mint arra egy hónappal ezelőtt mi is felhívtuk a figyelmet, a kormány a munkaerőpiaci problémák kezelésére egyenlőre még nem pörgette fel a közfoglalkoztatási programokat. Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter egy július eleji Kormányinfón lapunk kérdésére elárulta:
a kormány továbbra is kész igény szerint bővíteni ezeket a lehetőségeket, ám teljeskörűen majd csak a júniusi és júliusi adatok tükrében lehet értékelni a helyzetet. Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy a munkaerőpiaci és a foglalkoztatási adatok a kormány várakozásánál is kedvezőbben kezdtek alakulni az elmúlt időszakban.
Mindezeknek megfelelően időarányosan - ugyanakkor a tavalyinál is - kevesebbet költöttek Startmunka-programokra: június végéig az idei évre meghatározott 140 milliárdos előirányzatból 64,8 milliárd forintot kötöttek már le. Vagyis a teljes keret 46,3 százalékát az első félév során.
Ellenben a passzív kiadások idei 83 milliárdos előirányzatának 83,2 százalékát már el kellett költenie a kormánynak, ez kicsivel több mint 69 milliárd forintot jelent. Az előirányzat
- az álláskeresési járadékot,
- a nyugdíj előtti álláskeresési segélyt,
- az ellátások megállapításával kapcsolatos útiköltség-térítést
- és az ellátásokkal összefüggő közvetlen költségeket foglalja magába.
Sose kellett még ennyit költenie a kormánynak
A kasszát a június havi tételek terhelték meg rendkívüli és eddig még talán nem látott mértékben. A havi adatok alapján
csak a hatodik hónapban 29,4 milliárd forintot fordított a kormány passzív kiadásokra. Ez annyira kiugró tétel, hogy 2006-ig visszamenőleg egyetlen hónapban sem volt még csak hasonló nagyságú kiadás sem ezen a soron.
Jellemzően 5 és 11 milliárd forint közötti kiadást jelentenek havi szinten a passzív kiadások, vagyis viszonyítási alaptól függően akár hatszoros mértékű megugrásról is beszélhetünk.
A havi kiadás mértéke a létszám-adatok alapján önmagában nem feltétlenül lenne indokolt, főleg úgy, hogy még a 2009-es válság utáni, mostaninál nagyobb mértékű munkanélküliség sem generált ekkora kiadást. Legutóbb egyébként 2016 márciusában volt a mostaninál nagyobb a nyilvántartott álláskeresők száma, akkor 420 ezren voltak regisztrálva, a költségvetés abban a hónapban a mostani kiadás hatodát költötte el, 4,9 milliárd forintot passzív kiadásokra.
Az eltérés és a megugrás hátterében három tényezőt lehet azonosítani. Részben azzal is magyarázható a kiugró költés, hogy hirtelen több tízezer embernek kellett álláskeresési járadékot folyósítani, melynek összege gyakorlatilag a bruttó bér 60 százaléka, legfeljebb a mindenkori minimálbér kétszerese lehet. Magyarázat lehet az is, hogy mivel az álláskeresők nagy részét frissen regisztrált személyek teszik ki, így ők a közmunka-programokban még nem vehetnek részt (majd csak akkor, ha lejárt a háromhónapos ellátás ideje), ellenben a 2016-os állapottal, amikor egy hosszú távú folyamat eredményeként halmozódott fel az álláskeresői létszám és közülük a mostaninál nagyobb arányban lehettek azok, akik közmunkában dolgoztak, ezért passzív kiadás nem keletkezett esetükben a kormány részéről. Harmadrészt a bérek emelkedése is hozzájárulhatott a kiadások megugrásához.
Bár az álláskeresési járadéknak van egy, a minimálbérhez kötött plafonja, a kötelező legkisebb minimálbér emelkedésén keresztül növekedhetett az ellátás átlagos összege is. Ezzel összefüggésben azt sem tartjuk kizártnak, hogy a járvány miatt elbocsátottak között nagyobb arányban lehettek magasabb fizetésűek is, akik a járadék maximális összegére jogosultak.
Még egy hónapra elegendő pénz van a kasszában
Ahogy korábban említettük: az idei 83 milliárd forintos előirányzatból 69 milliárd forintot elköltött a kormány egy félév leforgása alatt. Ebből következik, hogy
már csak 14 milliárd forintnyi forrás áll a kormány rendelkezésére ezen a soron, amiből egy átlagos hónap kiadásai még fedezhetők, de még egy újabb júniusi hónapra kevés lenne.
Ebből következhetne az is, hogy mielőbb módosítani kell az idei költségvetést és átcsoportosításról kell rendelkeznie a kormánynak annak érdekében, hogy minden arra jogosult megkapja az ellátását a következő hónapban is. Erre azonban nem lesz szükség. A Nemzeti Foglalkoztatási Alapon belül az álláskeresési ellátások előirányzat egy felülről nyitott előirányzat. Ez pedig azt jelenti, hogy a korábban rögzített és elfogadott előirányzatot szükség esetén anélkül is túllépheti a kormány, hogy a költségvetés módosítását kezdeményezné, melyet a parlamenttel kellene elfogadtatnia.
Hároméves csúcson az ingatlankínálat. 
