Március végére 300 forint, év végére 282,5 lehet az euró

Nem szűkölődnek az idén izgalmakban a magyar forint- és kötvénypiacon, az év eleji történelmi mélypont után lendületes forinterősödés és ezzel párhuzamosan komoly hozamcsökkenés volt megfigyelhető. A kérdés jelenleg az, hogy folytatódik-e a magyar eszközök további gyors felértékelődése. Az Erste szerint rövid távon nagyobb az esélye a korrekciónak, az év végén azonban - az IMF megállapodást követően - a forint és az állampapírpiac a jelenlegi szinteknél is erősebb lehet.

Két tényező is 300 forintos eurót sugall

A gyors hangulatjavulást egyrészt a kormányzatnak a nemzetközi finanszírozó szervezek felé mutatott békülékeny magatartása váltotta ki, azonban nagy szerepe volt a sokat javuló nemzetközi piaci hangulatnak is. Az utóbbi időben azonban vannak jelei annak, hogy az IMF-el történő megállapodás mégsem lesz annyira sima és gyors, mint ahogyan azt a piac korábban gondolta. Emellett kérdéses, hogy az EKB LTRO-programja mennyire tudja tartósan elfedni az euróövezet fundamentális problémáit. (LTRO: long-term refinancing operation, hosszú távú refinanszírozási műveletek.) Ezen két tényező inkább korrekciót sugall, ezért az Erste szerint a forint árfolyama ismét a 300-as szint közelébe gyengül március végére, és a hozamok is nőhetnek.

Másrészről viszont mivel az IMF megállapodásnak nincs igazi alternatívája, a megegyezés előbb utóbb mindenképpen létre fog jönni. A folyó fizetési mérleg pozitív, emellett egy jelentős mértékű költségvetési kiigazítás is jön idén. Az alapkamat magas, várhatóan csak lassan fog csökkeni. Ezért a várt korrekció ellenére közép- és hosszabb távon még látnak felértékelődési potenciált a magyar piacban. Év végére 282,5 forintos euró árfolyamot vár a bankcsoport, a tíz éves kötvényhozam pedig nyolc százalék alá kerülhet.

Európában is beindult a pénznyomda

Az USA-ban folytatódni látszik a makromutatók lassú, de stabilnak látszó javulása. Továbbra is az marad a legfontosabb kérdés, hogy mindez hogyan hat majd középtávon a Fed monetáris politikájára. A Fed Funds rate hosszú ideig változatlanul a 0-0,25%-os sávban marad majd. A munkanélküliség továbbra is magas marad, ez és a gyenge növekedési kilátások az inflációt is mérsékelt szinten fogják tartani. A lehetőségek között az újabb QE (Quantitative Easing) is szerepel.

A mennyiségi enyhítés folyamata az Eurózónában is elkezdődött, az EKB LTRO-ja három évre jelentős extra likviditást nyújt. Decemberben közel 500 Mrd eurónyi plusz likviditás került be a bankrendszerbe, s a február végi aukción hasonló nagyságrendű plusz pénzre lehet számítani. A piaci hatások igen pozitívak voltak, elég lendületes erősödési folyamat indult meg. A gazdaság számára leginkább releváns három hónapos Euribor jelentősen csökkent és jelenleg úgy tűnik, hogy az Euróövezet adósságválságnak köszönhetően megnövekedett befektetői kockázatérzékelést ellensúlyozta a pénzpiacoknak nyújtott extra likviditás.

Tulajdonképpen nem is állunk olyan rosszul

Magyarország régiós összevetésben a makrogazdasági fundamentumok terén nem feltétlenül lóg ki a rossz irányba – írja az Erste. A folyó fizetési mérleg a régiós országokéval ellentétben hazánkban többletet mutat. Várakozásuk szerint ebben az évben tovább nő a GDP-arányos többlet, három százalék közelébe. A javulás elsősorban annak következménye, hogy a belső felhasználás érdemi csökkenését várják, a költségvetési kiigazítás, a gyenge hitelezési kilátások és nem utolsósorban a gazdasági kiszámíthatatlanság miatt. A fizetési mérleg pozitívba fordulása azt jelenti, hogy a külső finanszírozástól való függőségünk jelentősen mérséklődött, ami a forint árfolyamának, a magyar piacoknak a sebezhetőségét csökkentette.

Az infláció januárban 5,5 százalékra ugrott a tavaly decemberi 4,1-ről. Emögött leginkább az adóváltozások állnak, de ki kell még emelni a történelmi csúcsra emelkedő benzinárakat is. A gyengébb forintárfolyam átgyűrűzését egyelőre nehéz megítélni, januárban a tartós fogyasztási cikkek árai még minimális csökkenést mutattak. Az év nagy részében viszonylag magas, öt százalék körüli, néha efeletti éves inflációs indexet várnak. Az év utolsó negyedévében azonban – a bázishatásnak köszönhetően – négy százalék körülire lassulhat az infláció, 2013 első hónapjaiban pedig elérheti a jegybanki célt, a három százalékot. A belső felhasználás gyengesége, az alacsony fogyasztási kereslet is segítheti a dezinflációt, így vélhetően nem lesz szükség a monetáris kondíciók további szigorítására.

Törékeny a költségvetés, borulhatnak az adóbevételek

Jelenlegi előrejelzésük szerint az eredményszemléletű hiány 3,4 százalék lehet a GDP arányában, de lehet alacsonyabb is egy IMF-megállapodás esetén, illetve a legutóbbi kiigazító lépések eredményeképpen. A magyar költségvetés helyzete nem mondható kiugróan problémásnak a régióban. Régiós összevetésben magasnak számít a GDP arányos államadósság, illetve a külső eladósodottságunk szintje is jelentősnek mondható.

Ami jelenleg a büdzsére nézve a legfontosabb kockázatot jelenti, az a makrogazdasági helyzet bizonytalansága, azaz, ha a gazdasági növekedés kisebb lesz a reméltnél, nő a munkanélküliség, a vártnál is jobban csökken a lakossági fogyasztás és a magánszektor beruházásai. Egy negatívabb makrogazdasági forgatókönyv elsősorban az adóbevételi előirányzatok alulteljesülésén keresztül érintené negatívan a költségvetést.

Ió, ció, recesszió

Bár a 2011-es GDP jobban alakult a vártnál, a 2012-es növekedési kilátások nem túl rózsásak. Az Ertse várakozásai szerint a magyar gazdaság enyhe recesszióba csúszhat, 0,5 százalékos GDP-csökkenést várnak, amit lassú kilábalás követhet a következő években. Az Eurózóna adósságproblémái és a recessziós kockázatok miatt a magyar export növekedési ütemének lassulásával számolnak.

Február közepi bejelentése szerint a jegybank – a bankrendszerben tapasztalható likviditási feszültségek enyhítése céljából – kész egy stabil, hosszabb lejáratú forrást nyújtani a hazai bankszektornak a mindenkori jegybanki alapkamaton kétéves változó kamatozású fedezett hitel formájában. A jegybanki eszköz növekedésélénkítő hatásainak megítélésében egyelőre sok a bizonytalanság.

Nagy teher nekünk a magas kamat

Hazánk szembesül a legmagasabb reálkamat-szinttel, mind a hosszabb távú állampapírhozamok, mind a rövid kamatok terén, ami eléggé nagy terhet jelent a reálgazdaságra nézve. Erős érvek szólnak amellett, hogy a hazai rövid és hosszú kamatok is túl magasan vannak. A leendő IMF-megállapodásban talán a legfontosabb a hitelességet növelő hatása, amivel csökkenthetők lennének az állampapírhozamok.

Ami az IMF-megállapodást illeti, a kifogásolt törvények (jegybanktörvény, a bírák korai nyugdíjazása, az adatvédelmi biztos pozíciója) kapcsán bizonyos részletekben (a jegybankelnök fizetési plafonja, eskütétel az alkotmányra) a kormányzat továbbra is ragaszkodni látszik a saját álláspontjához. És még a gazdaságpolitikai kérdések szóba sem kerültek. Összességében tehát a tárgyalások újrakezdése is egyre jobban csúszni látszik, a tárgyalások lezárása pedig április vége előtt valószínűsíthetően nem fog bekövetkezni. Egyre inkább az tűnik valószínűnek, hogy a megállapodás végül május-júniusra datálódik. Túl sok ideje azonban nincs a kormányzatnak, hiszen az év második felében már elég nagy volumenű adósságelemek járnak le (lásd a lenti táblázat), amelyek biztonságos megújításához mindenképpen szükség lenne a nemzetközi szervezetek által biztosított „védőhálóra”.

Feltételezve a megállapodás létrejöttét, a cég elemzői az év végére 6,25 százalékos jegybanki alapkamatot, 282,5 forintos eurót és nyolc százalék alatti tíz éves kötvényhozam-szintet várnak.