Kabul augusztus 15-i eleste óta a talibán számos kihívással szembesül. A szervezetet belharcok tépik, miközben kulcskérdés lenne a nemzetközi elismerés megszerzése.
Ez utóbbi nem egyszerű feladvány, hiszen az új ügyvezető talibán kormány nem engedett sorai közé más politikai alakulatot, sem a gyengébb nem képviselőjét, ellenben hemzsegnek közöttük az ENSZ szankciós listáján fellelhető és a kubai Guantanamo bázison korábban fogvatartott terroristák. A jelenlegi afgán közállapotokra jellemző, hogy az ügyvezető afgán belügyminiszter október 19-én fogadást adott az ötcsillagos kabuli Inter-Continental Hotelben a több száz talibán öngyilkos merénylő családjainak tiszteletére.
A népjólét nem számít
Közegészségügyi és/vagy népjóléti tárca egyszerűen nincsen a kormányban. Márpedig a tél közeleg, és két hete az ENSZ rémisztő adatokat tett közzé. A világszervezet a jelentésében az élelmiszer-bizonytalanságot 5 kategóriába sorolja. Az első a „minimális hiány”, míg az ötödik az „éhínség”. Az afgánok 55 százaléka, azaz több mint 22 millió ember november óta a hármas vagy négyes kategóriába esik: a „válság”, illetve a „szükséghelyzet” kategóriába.
Holott már a talibán hatalomátvétele előtt rendkívüli volt a helyzet. A népesség kerek 60 százaléka a mezőgazdaságból él, márpedig idén a szűkös csapadék miatt 20-30 százalékkal kevesebb termést arathattak, mint az előző évben.
Befagytak a pénzek
Nem meglepő módon az afgán gazdaság romokban van, az „afgani” nevezetű helyi deviza pedig mélyrepülésben. A talibán bejövetele előtt az afgán állam és nemzetgazdaság működése nagy mértékben a külföldi pénzektől függött – az „Afghanistan Analyst Network” agytröszt friss jelentése szerint a központi költségvetési kiadások 75 százaléka nemzetközi segélyekből érkezett. A jelentés leszögezi, hogy az afgán GDP 43 százaléka külföldi pénz volt. Márpedig az most hiányzik a gazdaságból, hiszen a külföldi segélyezők befagyasztották átutalásaikat.
Egyedül a humanitárius segélyek pénzei érkeznek meg az országba, de azok is egyre nyögvenyelősebben. Az ENSZ szeptemberben egy donor-konferencián 1,2 milliárd dollárt gyűjtött Afganisztán számára. Az EU is 1 milliárd eurót ígért. Október végén viszont arról panaszkodott az ENSZ, hogy csupán 300 millió dollár érkezett az országba.
Nincs megegyezés
De az országok többsége még mindig vonakodik Afganisztánba pénzt küldeni, mivel azzal a talibán rezsimet támogatnák. Arról már nem is szólva, hogy a talibán fogadkozása ellenére az ENSZ augusztusi jelentése szerint 20 terrorista csoport működik az országban.
A nyugati országok a fejlesztési pénzeket konkrét előfeltételekhez kötik: a lányoknak és asszonyoknak képzést kell biztosítani, ahogyan kiutazást kell engedélyezni mindenkinek, aki erre vágyik. A talibán mindeddig ezeket nem hagyta jóvá, ők előbb nemzetközi elismerést és az az összes szankció megszüntetését követelik.
A tádzsikok nem barátkoznak
Afganisztán szomszédjai pozitív diplomáciai jelzéseket küldenek Kabul irányába, nem akarják összeakasztani a bajszukat a forrófejű tálibokkal. Itt egyetlen kivétel van, Tádzsikisztán, amelynek vezetése nyíltan elhatárolódik a talibán rezsimtől és a hónap elején engedélyt adott Kínának egy újabb katonai bázis létesítésére az országban.
Peking a lépéssel inkább a regionális bizonytalanságra reagál, mint hogy hajlandó lenne az USA által hátrahagyott biztonságpolitikai űr kitöltésére. Nem mellékes körülmény, hogy Tádzsikisztánnak 1360 kilométeres határszakasza van Afganisztánnal és 480 kilométeres Kínával.
De a diplomáciai gesztusok ellenére mindenki szárazon tartja a puskaport. Üzbegisztán és Tádzsikisztán augusztus elején orosz közreműködéssel tartott egy hadgyakorlatot az afgán határnál, Kirgizisztánban pedig szeptember 7. és 9. között tartott egyet „a keleti NATO” becenéven ismert regionális biztonsági szervezet, a CSTO, amelyben Belarusz, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Örményország és Tádzsikisztán van benn tagként.
Irán behatolása
De más biztonságpolitikai tengelyek is pillanatok alatt létrejöttek. Irán és a perzsa nyelvű Tádzsikisztán április 8-án jelentette be, hogy közös katonai bizottságot hoznak létre. A tavaly őszi török-azeri győzelem Karabahban Iránt saját geopolitikai pozíciójának újraértékelésére késztette. Ezért kötött meg a minap hosszú távú stratégiai megállapodást Kínával, és ezért hatol most be Közép-Ázsiába.
Tádzsikisztán örül az iráni tengely megkötésének: egyrészt ellensúlyozhatja Kína egyre növekvő súlyát, másrészt mindeddig képtelen volt a határkérdésben megállapodni Kirgizisztánnal – sőt az utóbbi időszakban megkezdte az kirgiz etnikumúakat kiszorítani az országból. Mind Irán, mind Tádzsikisztán aggódva figyeli az afgán biztonságpolitikai helyzet alakulását - ez egy olyan veszély, amely szintén összehozta Teheránt és Dusanbét.
Adatközpontokra csaphatnak le. 
