A nyugatbarát ukrán forradalom után két éve került sor a Krím elszakítására és két kelet-ukrajnai, oroszok által lakott terület kvázi függetlenné válására. Utóbbi területen a harcokat csak a minszki tűzszüneti megállapodás tudta lecsendesíteni, de szórványos harcok azóta is fellángolnak időnként. Amerika és az Európai Unió szankciókat vezetett be Oroszország ellen, melyet elvben akkor szüntetnének meg, ha a minszki megállapodások teljesen megvalósulnának.
Felbolydult a méhkas
Eddig volt valamiféle status quo, de most a kedélyek felkorbácsolódtak, miután az orosz elnök azt állítja, hogy ukrán kémek szabotázsakciókat próbáltak elkövetni a Krímben, és a velük való harcban meghalt két orosz katona. Oroszország ezt követően válaszlépéseket helyezett kilátásba Ukrajnával szemben, miközben Ukrajna tagadta a vádakat. Mindenesetre Oroszország megnövelte a katonai aktivitást a Krímben, és több helyen is hadgyakorlatot tart.
Putyin lemondta a kelet-ukrajnai tűzszünetet tartós békévé alakító tárgyalások következő fordulóját, de mindezt úgy magyarázta, hogy azért, mert nem lát haladást a folyamatban, és ezzel a Reuters szerint egy diplomáciai hatalmi játszmát akar elindítani, melynek célja a szankciók feloldása. Kétségtelen, hogy a Minszkben a tűzszünetet annak idején aláíró felek, Ukrajna, Oroszország, Németország és Franciaország tárgyalásai mindeddig zsákutcába futottak.
Túlhaladott megállapodás
Az egykori megállapodás szerint Ukrajna különleges státuszt biztosítana a szakadár régióknak, büntetlenséget ígérne a szeparatista harcosoknak és választásokat tartana. De miután a térség két önjelölt köztársasága már két éve elszakadt Ukrajnától, ezek már teljesen irreális lehetőségek. Ukrajna már ezeket a feltételeket sem akarná biztosítani, az elszakadt köztársaságok pedig hallani sem akarnak semmiféle visszatérésről Ukrajnához.
Oroszország vélhetően a jelenlegi status quo fenntartásában érdekelt, hisz elszakadt nemzettestét nyilván nem fogja rábírni arra, hogy térjen vissza bármilyen szinten is ukrán uralom alá. Ugyanakkor a legegyszerűbb megoldást, a területek Oroszországhoz csatolását sem választhatja a nemzetközi reakciók miatt. Ezzel elkésett, 1991-ben, a Szovjetunió szétkergetésekor kellett volna megtennie Borisz Jelcin akkori elnöknek, mielőtt a határok még nemzetközivé váltak volna.
A medve nem hátrál
Tulajdonképpen mind Ukrajna, mind Oroszország az időhúzásban volt érdekelt eddig, miután a megoldás egyiküknek sem megfelelő. Ukrajna talán abban reménykedett, hogy a nyugati szankciók kikényszerítenek egy számára kedvezőbb megoldást, de most már látszik, hogy erről szó sincs, az orosz medve nem minősült zsarolhatónak.
Oroszország ugyanakkor jó alkalmat láthat most arra, hogy a tárgyalások hosszú távú kudarca miatt végleg berekeszti azokat, a felelősséget Ukrajnára és nyugati szövetségeseire hárítja, és saját kezébe veszi az ügyet. Ez akár azt is jelenthetné, hogy Abházia, Dél-Oszétia és a Dnyeszter-menti köztársaság mintájára véglegesítené és teljesen védelme alá venné az elszakadt területeket.
A miniszterelnök a Szerbia jelentette fenyegetéssel is indokolta a beruházást. 
Mi az a megatrend, és miért hagy ki egy jó lehetőséget az, aki nem tudja?
