|
| 1910, Olaszország. Fotó: Fortepan, Lakatos Mária |
„Hagyjátok abba a vetkőztetésünket” – követelték a nők egy tiltakozó megmozduláson Berlinben a burkini-viselettel kapcsolatban az N24.de német televízió felvétele szerint. Vallástól függetlenül nőtársaik jogaiért tiltakoztak, azért, hogy senki se szabja meg, hogyan öltözködjenek. Ne kényszeríthessen senkit a rendőr ruhája levetésére, ahogy az a francia tengerparton nemrég történt.
„Tények a burkiniről” – írta az egyik keresztény aktivista a táblájára. A burkinit eszerint egy ausztrál személy találta fel, hogy a világon több nő vehessen részt nyugati típusú időtöltésekben. A ruhadarabot általában ellenzik a vallási szélsőségesek. Nem muszlimok is hordják. Úszásra szolgál, és ugyanazok a gyárak gyártják, mint a többi fürdőruhafazont.
Az ARD mintegy ezer fős felmérése alapján németek 51 százaléka teljesen betiltaná, hogy a nők nyilvános helyen teljesen elfedjék testüket (burkát viseljenek), 30 százalékuk ezt részlegesen (például iskolákban, közintézményekben) tartja szükségesnek. A tilalom ellen csak 15 százalékuk van.
Érdekes módon a menekültek integrációját mégsem tartják elsődleges feladatnak a megkérdezettek. A jelenlegi német kormány utolsó évében 25 százalékuk szerint az ország belső biztonságának megőrzése és a terror elleni harc a legfontosabb. A 24 százalékuk szerint a nyugdíjprobléma és az időskori szegénység leküzdése, 20 százalékuk szerint pedig az oktatás, képzés.
|
| 1921, Siófok. Fotó: Fortepan, Péchy László |
A menekültek integrációját csak 12 százalékuk nevezte elsődleges feladatnak, tíz százalék a munkahelyek és a gazdaság erősítését, öt százalék az egészségügyet. Német miniszterek egyébként nemrég amellett foglaltak állást, hogy meg kéne tiltani a nők teljes beburkolását a hivatalokban, bíróságokon, iskolákban, esetleg a közúti közlekedésben.
Miközben harminc körüli férfiak farmerben, pulóverben és fehér turistakalapban bombákat telepítenek, a cannes-i polgármester és a helyi állami hivatal igazgatója kiderítették, hol az igazi ellenség: a strandon ül, és burkinit hord – élcelődik a Die Zeit kommentátora. Hány fiatal nő követett már el terrorcselekményt burkiniben? Fel lehetett-e valaha is, bárhol ismerni a terroristát a ruházatáról? – teszi fel a kérdést. Ha pedig a burkini valóban a terroristák jele, akkor nem lenne helyesebb inkább engedélyezni, hogy tudjuk, ki a terrorista?
|
| 1912, Balatonalmádi. Fotó: Fortepan, Karabélyos Péter |
Ha pedig azt mondják, hogy itt értékekről és erkölcsről van szó, a szerzőnek ehhez is van pár keresetlen szava. Felemlegeti, hogy a filmfesztiváljáról híres városban évtizedek óta pózolnak a zsinórtangába és felül semmibe (oben ohne) öltözött sztárocskák a paparazziknak (lesifotósoknak). (Erről érdemes megnézni a cikkben levő képeket.)
A kommentár következtetése szerint az egész burkini-tiltás nem más, mint rasszizmus. Az a lényege, hogy ha azokat nem tilthatjuk ki, akiket nem akarunk látni, akkor tiltsuk meg a ruházatukat. Ez azonban semmivel sem járul hozzá Franciaország biztonságához, sem a szabad társadalomhoz. Mit ér a szabadság, ha azt sem dönthetem el, mit veszek fel? – fejezi be.
Donbasz sorsáról nem döntöttek. 
